Szabolcsvármegyei régészeti dolgokról (kézirat, 6 lap, a nyíregyházi múzeumban) (Jósa 022)

Jósa 22. (Szabolcsvármegyei régészeti dolgokról (kézirat, 6 lap, a nyíregyházi múzeumban)) Szabolcsmegyei régészeti dolgokról Dr Jósa András kézirása 1899-90-ből (ceruzás firkált kézirat9 Előre kell bocsátanom, hogy másszerü elfoglaltságom chéhbeli csak dilettáns régészet kedvelő nem pedig czéhbeli régész lévén hivatalos és orvosi elfoglaltságom hogy a régészettel körülményeim nem engedték azt hogy a régészeti szakirodalom nagy halmazából gyüjtemények tanulmányozásából annyi ösmeretet remélhettem volna, melyel képes lettem volna a dilettáns niveauján felülemelkedni (és így igen lekötelezve fogom magamat érezni, ha jelen rövid közleményemre jóakaratu utba igazitó megjegyzéseit megtenni szives lesz és ha mégis Szabolcsvármegye különösen pedig a Nyirvidék ősrégészetére vonatkozó dolgokról viszonyairól egyetmást elmondok, csak azért teszem, mert b. Vécsey József volt főispánunk eltávozása óta, ki 1869-ben (margón betoldás: 1868) sikeres mozgalmat inditott meg a régészet érdekében megyénkben, alig van valaki, ki ügyünk iránt jobban érdeklődnék mint én. A jelenleg nagy-kállói reáliskolában letétbe helyezett és rendezésre váró Szabolcsmegyei muzeumnak létrehozásában melyet Dr Hampel József ur külön müben irt le, egyike voltam azon keveseknek közül, kik közszeretetben állott volt Főispánunkat támogattuk. Olyan lehangoló körülmények miatt melyek az olvasót nem érdeklik éveken át nem érdeklődtem a régészet ügye iránt, még pedig most már sajnálatomra épen azon időben, mikor a „Nyirvízszabályozó társulat” három millio köbmeter földet és ezzel együtt isten tudja mennyi őstárgyat régiséget mozditott ki ősnyugalmából. De hát mint igen tisztelt barátom Dr Hampel József ur megtértemkor mondta „A régészet oly sport melytől a ki egyszer bele kapott, végképen megválni nem képes.” A „Nyir” mely mintegy 4825 □ km négy vármegye között oszlik meg. Szabolcsra körülnbelől 3349 – Szatmárra 290 – Hajdumegyére 806, Bihar megyére 380 □ km esik. Ezen homokterület mindenütt magasabban fekszik, mint a környező lapály. A vizválasztó vonal Nyir=Báthor, Ny.Bogáth, Ny.Lugos. Ny.Adony és Hadház községek határán keletről nyugatra, és délfelé kihasaló domborul vonalban nyulik és a Nyirt két ré egy nagyobb északi, és egy kisebb déli részre osztja. Az északi és nyugati rész alig észre vehetőleg megy át a határos löszlapályba, míg kelet fele és dél felé éles határral meredeken végződik. Hogy a Nyirnek emlitett minő magasra emelkedik vizválasztó vonala (mely 172-140 meternyire emelkedik a tengerszine feletti, míg a Tisza felszine Tokajnál csak 96 méternyire.) 2 Felesleges vizei – időnkint kiszáradó patakokban – délre a Berettyóba, délkeletre az Érbe, keletre a Krasznába, Északra 7 nagyobb völgyületen, és nyugatra is a' Tiszába folynak. Az északi 7 nagyobb folyás a' Tisza balpartja, és a' Nyir között levő mintegy 200000 holdnyi „Rétköz” területet a Tisza szabályozás után is elmocsarasitva tartván, a Nyirnek északi szélén egy keletről nyugatra vonuló gyüjtőcsatorna ásatott, mely a' Nyirvízszabályozó társulat által véghezvitt munkálatok által a 7 folyás vízeit Vencsellőnél gyorsan a' Tiszába vezeti. - A „Nyir” az én képzeletem szerint zátonyképződés, mely Magyarország sikját borító édes tengernek, eddig meg nem határozott hosszu idő alatt történt lefolyásakor , egy aránylag csendesebb mozgásu örvénylő viz által borított területen képződött. Az akkor hatalmas áramok folyókká törpültek. A Nyirt a Kraszna Szamos és a Tisza körülfolyják köritik kelet észak és nyugatról, az Ér és Berettyó néháyn mérföldnyi távolban délről. Ezen folyok jelzik jelenleg azon áramoknak a sodrát, melyeknek örvényéből hajdan a Nyir lassanlassan mint zátonysziget emelkedett ki, lerakódván az lassabb itt meglassult vízben a' nehezebb homok, míg a'finomabb agyag szemcsék hosszabb ideig lebegvén lévén képesek közvetlen a' Krasznáig és Tiszáig terjed, miért nem terjed a' Berettyóig is, okát abban vélem, hogy az Erdélyből a Berettyóhoz közel kitóduló Krasznának igen nagy kerülöt kell tenni, hogy oda jusson, hova az egyenesen keletről nyugatra vonuló Berettyónak aránylag sebesebb vizeit, melyek homokot agyagot egyaránt tova sodortattak. Ezen így alkotott nagy – kezdetben sőt részben ma is – futóhomok terület keletkezésének ideje óta folyton uralkodo északi szél hatalmának kitéve, nagyjában észak déli irányba vonuló halmokat képez, az ezek közt elterülő elvonuló ugyan ily irányu vizvezető fő völgyeknek és oldal völgyeknek lépcsőzetesen elhelyezett mélyedései, és oldal valamint a lefolyással a' lefolyással nyilással nem bíró katlanszerű mélyedések pedig melyek vize kivétel nélkül szikes szaz meg szaz tavakká alakulnak, melyek pár holdtol 1000 holdig terjedő területüek birnak. Az utóbbi – lefolyással nem bíró – tavaknak vize kivétel nélkül szikes. 3 A Nyirviz-szabályozás óta a tavak eltűntek és így ezzel vidékünk regényességéből sokat veszített. A regényességnek szelíd fokát a Nyirtől csak az tagadhatja el, ki a homokot csak futóhomoknak meg a kal??? melletti valónak tudja képzelni és annyira tu és ki oly elfogult, mint a legközelebbi időben egy különben szellemes tárcza író, ki a Nyir ösmertetésére vállalkozván azon kezdte hogy „ott a' hol a virgács terem”. A virgácsfa a Nyir északi lejtőjéről a melytől a Nyir nevét nyerte az erdők nagyrészével együtt mely hajdan az egészet boritotta eltüntek a Nyir ejszaki lejtőről most már csaknem eltünt. A déli lejtőn azonban A Nagy=Károly mellett fekvő Vállajtól kezdve egész Debreczenig mert geol földtanilag a Kálvinista Róma is a Nyirhez tartozik – szakadatlan sorát találjuk a' nyirfaligetelnek váltakozva tölgy és nyárfával. A harminczas évek óta azonban Gf Degenfeld Imre, illetőleg ipa BecknPál az ákáczfát annyira meghonosították, hogy mi az erdők hiányát nem érezzük, mint a hogy egybekben sem szükölködünk. Óriási terméseket nem ösmerünk ugyan, de mindig van annyi hogy az éhség itt ösmeretlen, és 1817ben az inséges években ezerével kerestek éhhalál elöl menedéket a gazdag Alföld lakossai hol legtöbbnyire hopp, de néha kopp is van. Azért tartottam szükségesnek ezen kitérést, hogy ne tartassék vakmerőségnek azon állításom, hogy miszerint mérsékelt igényű népnek megélhetésére széles Magyarországon a' Nyirnél alkalmasabb terület nem volt. A vaddus erdők, halban bővelkedő számtalan tavak elegendők voltak az ember megélhetését biztositani. Ezenfelöl vidékünknek még egy igen fontos előnye is volt, még pedig. Tudjuk ugyan is hogy az ősemberek nem csak vadászatból, hanem földművelésből is éltek, mint minden kétségem felőli földműveléshez szükséges eszközt azonban csak a sarlót ösmerjük. A homoktalajt fakampókkal is lehetett művelni, míg az agyagos talajt nem. Itt is juthattak ugyan terméshez nagy kinnal, de nem azon könnyűséggel mint homokon. Kutra sem volt szükség a számtalan tavakkal ellepett területen. Ezen életszükséget a tavak minden időben pótolták, míg a kemény agyagos talajon csak folyók közelében juthattak könnyen vízhez. És ezen elméletnek megfelelőleg a Nyirben, legalább annak északi lejtőjén, hol járatosabb vagyok egyetlen olyan tó, vagy tófenék sem, melynek környékén, ha a' szél a' homokot kikérte, legalábbis őscserépdarabokat, - obszidián és kovaszi 4 lánkokat találni nelehetne. Ezen deductiv okoskodásom támogatására, hogy a Nyirben elöbb laktak volna emberek, mint a' víztől későbben megszabadult környező síkságon elméleti okokon kívül egyébb bizonyítékaim nincsenek, ugyanis csak egyetlen őstemetőt ösmerek megyénkben mely kétségen kívül kőkorszaki. Czóbel Albert nagybirtokos ur ha jól emlékezem 1869ben határ árkot vont ajaki birtoka és a' Kisvárdai határ között annak partját ákáczal beültetendő. Ezen ároknak egy részéből mely a árkot most már a Várd Nyiregyházáról Várdába vezető vasut szeli. A vasuttól jobbra ha emlékezetem nem csal – mintegy 100-200 lépésnyire egy csiszolt kőbalta került napfényre mely a' Szabolcsmegyei Muzeumnak ajándékoztatott; azonfelül vagy hat db 10-15 ctm hosszu kova kés, melyek közül 3 a Sz. muzeumnak, a' többi a' m. n. muzeumnak jutott. Megboldogult Dr Romer Floris ur ez időtájban úgy nyílatkozott előttem, hogy van ugyan a' muzeumnak magyar ember által ajándékozott nagy kovakése, de csak az ajakiaknak provinentiája bíztos. Midőn az árkolást tovább folytatták, őstemetőre bukkantak, a vasuttól balra mintegy 200 lépésnyire, homok és nagy terjedelmű tőzeges mocsár határán, mely a Rétközig, illetve a' Tiszáig terjedt. Romer Czobel és más urak társaságában az ásatásban én is tevékeny szerepet vittem. Mintegy nyolcz sírt bontottunk fel, de valószínűleg van ott még több is van. A sírok oly szabályosan vannak elhe egymástól mintegy 3 lépésnyire egyenlő távolságban voltak voltak elhelyezve és 3 lábnyi mélyek. A csontok szilárdak és némileg hasonló színűek a Tiszából kikerülő őslény csontokhoz. A hullák kuczorodott helyzetben baloldalukra lettek fektetve, balkezük többnyire fejük alatt, arczal keletnek. Mindenkinek szája előtt öt hat kicsiny különböző alaku, nem korongon készült rosszul vagy talán részben igen rosszul részben sehogy sem égetett edényke volt sűrűn egymás mellé volt elhelyezve. Némelyiknek lábánál vagy faránál a föld sulya által összeroppantott, földnél egyebet nem tartalmazó durva edény volt fektetve található. Egyik sírban egy nő és gyermek együtt volt eltemetve – melyek oly mállékonyak volt Romer urnak és nekem tollkés segélyével csak kettőt lehetett épségben kiemelni, melyeket magával a m. n. muzeum részére magával vitt. 5 Egyik hullának szegycsontján durva, alakjánál fogva kőbalta készítésére alkalmasnak látszó trachyt darabnál egyebet a sírokban nem találtunk. Egy koponya Akkoriban még néhai Rómer Fl ur csontvázak gyüjtésére kevés sulyt fektetvén, csak egy koponyát vittem Kállóba a m. muzeumba, arra már nem emlékszem, valjon vitt-e Romer úr közülök vagy sem. Az el nem vitt csontokat visszatemettük. Megjegyzem hogy a' kis edények közül egy igen vékony falu, fületlen theás csészéhez hasonló talp, nélküli és diszités nélkül égetelen edényke korongon készültnek látszott, de kiemelhető ez sem volt. Nagy sulyt helyezek azon körülményre, hogy a Nyirben sehol oly kemény barna ásatagszerű csontra nem akadtam, és ezt annak tulajdonítom, azon terület ember emlékezet óta többnyire víz alatt állott mert a tőzeges mocsár víze csak pár év előtt lett levezetve. Tudom, hogy mocsárba nem temetkeztek, de hiszen ott hol a Tisza iszapol a' talaj felszíne emelkedik, és több mint valószínű, hogy azon őskorban midőn oda temetkeztek a talaj hogy az őstemetkező hely később került víz alá. A tőzegben inkább szenesedé mint rothadási folyamat megy véghez, mint ezt a dániai és más tőzegből került leletek igazolják. Itt azon kérdés merül fel, valjon valószínű e, hogy a kőkorszakban a nyirnek csak a legészakibb szélén laktak volna emberek, míg feljebb délre pedig – hol mint később említeni fogom, több helyen találtak kőbaltákat és vésőket – nem. Azt hiszem, hogy ez nem valószínű. Laktak, hanem csontjaik elpusztultak, a' kőtárgyak pedig megmaradtak. Emlitettem, hogy a Nyir és az uralkodó északi szél befolyása folytán ezzel párhuzamos oly domborzatokat és völgyeket képez, a víz legtöbbször északról és nyugatról alig észrevehetőleg válik el a környező lapálytól, melyen szemmel észrevehetetlen igen csekély lejtővel emelkednek a vízválasztó vonaláig, azontul pedig délre rohamosan lejt. esik, és így. Ezen körülményből kifolyólag tehát nem lehetetlen, hogy azon felszín, melybe ezer és ezer évekkel temetkeztek, az uralkodó északi szél által egyszer itt, másszor ott, de végre mindenütt lehámoztatott, és észak dél felé elhordatott. A felületen maradt és a lég és nedvesség elegyítő behatásának kitett csontok pedig elkorhadtak. Hogy pedig ez nem légből kapott állítás feltevés a' következő tapasztalat igazolja. B. Vécsey József urnak tudomására jutott hogy az uj fehértói állomás és Hugyaj község között egyik homok buczkán a' szél csontvázakat takart ki. Kimentünk a' báró, Romer, tokaji Nagy Lajos urak és csekély szemnélyem sírásónak. Kitakartunk 8 vagy 10 fővel nyugottnak kinyujtóztatott hanyatt fekvő csontvázat. Szegények lehettek voltak, mert csak egynek övtáján találtunk egy boglárt, melyet Romer Xik századbelinek gondolt, és a mely bronztárgy Dr Romer Xik századbelinek gondolt, és a mely bronztárgy Dr Hampel Szabolcs m. czímű könyvében rajzban is közöve van. 15 lap 18 ábra. Egy másik 6 nask fülénél találtunk egy karikára hajlított, mindkét végén ki hegyesített drót fülbevalót. Ezen csontvázak kítéve a laza talajban a gyakori eső – szárazság – levegő – hideg – meleg változó behatásnak annyira el voltak korhadva, hogy a csontvázaknak egyes részeit nem lehetett kiemelni. Tollkéssel kellett a homokot lefaragni, a szivacsosabb csontokat csak itt ott jelezték végképpen el nem korhadt pikkelyek, de legtöbbnyire homok helyettesítette a csontokat, mely még színben sem különbött a' talaj homokjától. Csak egy koponyát tudtam megmenteni, mely a Sz. m. muzeumban van.