Jósa 43. A tüdővész gyógyitása. Nyirvidék XI. évf. 48. szám. 1890 november 30. 2-3. A tüdővész gyógyítása. Ha a csillagász a nap feljöttét, lementét, a nap és holdfogyatkozást évekkel előre megmondja, senki sem kételkedik benne, mert tapasztalta, hogy a jóslat pontosan teljesül. Milliom művelt és nem művelt ember meg van az állítás helyességéről győződve, a nélkül, hogy képes volna saját ismeretéből bebizonyítani, hogy enuek miért igy és nem másképen kell lenni. Minden tudományban vannak olyan tételek, melyek a szakemberek előtt bebizonyitott igazságok, de amelyek olyanok előtt, kik azon szaktudománnyal nem foglalkoznak, fejcsóválással találkoznak. Pedig nincs olyan tudomány, melynek kapui tárva nyitva ne állanának. Mindenki bátran beléphet ezen a kapun, s uj világ fog tárulni előtte. Mig azonban be nem lépett, ne hurrogja le kívülről, hanem higyje el, hogy onnan nem sötétség, talán nem is teljes világosság, de legalább derengés áramlik ki. Soha sem felejtem el, hogy 26 év előtt Korányi Szebáld feledhetlen emlékű öreg barátom és kartársam, Korányi Frigyes egyetemi tanárnak apja egy értekezést adott át nekem megbirálás végett, melyre én azon időben pedig képes nem voltam és a melyben most már bebizonyítva helyesen azt állította, hogy minden ragályos betegségnek valamely mikrobion, azaz parány szerv az oka, de a melyet akkor még senki sem látott, most pedig, a tökéletesített mű és módszerekkel mindenki megfigyelheti. Nem volna ragályos betegség, ha annak lényeges kísérői, vagy legtöbbször okozó olyanok volnának mint egy elefánt, mert hiszen akkor vagy megölnénk őket, vagy kikerülnénk. Csakhogy nem igy van ám! Mert azon parányszervek, melyeknek növény vagy állati voltáról folyt hosszú és gyakran éles vitatkozások után kiderült, hogy a gombákhoz hasonló növénytermészetüek, oly kicsinyek, hogy a legjobb górcsövek segélyével sem volnának felismerhetők, ha fel nem találták volna azon tulajdonságukat, mely szerint bizonyos festő anyagokat — fuchsint és egyebet oly makacsul vesznek magukba fel, hogy azon szint magukból ki nem bocsátják, melyet a górcső alá helyezett egyéb sejtek vagy bánni más valami — különböző szerekben való áztatás, főzés sat. következtében elveszitenek. Dr. Koch Róbert bérlini orvosnak jutott azon érdem, hogy 1882-beu bebizonyitotta, miszeriut a tuberculosis, (magyarul tüdőgümőkór), mely vármegyénkben a mult évben is 7890 halott között 789 számmal, tehát épen 10 százalékkal szerepelt — ilyen apró szervek által nem csak kisértetik, de okoztatik. Ha sikerülne ezeu úgynevezett bacillusokat (gümőkör pálczákat) megölni, meg volna ölve a betegség is. Koch feltalálta azon szert, a mely a bacillust, meg nem öli, tehát azt, a mi a betegségnek tulajdonképeni oka, meg nem semmisiti, a mint ő ezt maga is többször és erössen hangsúlyozta. Mit talált fel tehát Koch? Megtalálta azon utat és megtette ezen uton azon első óriási lépést, a mely után csak apró lépésekkel, de biztosan fogunk jutni azon czélhoz, mely nem egyébb, mint az emberi-nem philloxerájának — a tüdőbacillusuak kiirtása. Mit mond Koch ? Koch csak azt mondja, hogy az ő szere a bacillusok által okozott termékeket, a melyek a különböző apró darázsok szúrása következtében létrejött gubacsokhoz hasonlíthatók, életképtelenné teszi, de nem a darázst. És ez igaz Egy szóval sem mondja, sőt egyenesen tiltakozik az ellen, hogy az ö gyógymódja a tüdőgümőkórt okozó bacillusokat megölné. Azon riadó, melyet sok lap fujt, világszerte lázas izgatottságot okozott, s egyike voltam azoknak, kik örömmel telt szívből fakadó könyekkel mentem Berlinbe, közvetlen szemlélet alapján óhajtván magamat a rajongásban tájókozni. Kállay András főispán úr megbízása segélyével a nagykövetségtől kapott ajánlatokkal felfegyverkezve léptem át a Fräntzl, Cornet, Lévy tanárok gyógytermeinek küszöbét, azon hitben, hogy ott gyógyult betegekre is találok. A betegek sáppadt — a halványpirnak még legkisebb árnyalatát is nélkülöző — arczai gyógyulást nem mutattak. Fräntzel tanárnak szájából kedden hallottam, hogy tetemesen javult beteget igen, de gyógyultat még el nem bocsáthatott, hasonlóképen nyilatkozott mások előtt Bergmann tanár is, ki Berlinben azon szerepet viszi, mint Billroth Bécsen. Daczára annak, hogy a földkerekség minden részéből Berlinbe tóduló orvosok ezerei mindennap hallják, hogy a Koch-féle gyógymódtól még senki sem gyógyult meg, legfeljebb csak javult, sőt voltak olyan esetek is, melyekben a szernek bőr alá történt fecskendése halált okozott, mégis alig várják, hogy oltó anyaggal zsebükben haza térve, a berlini kisérleieket (mert az egész eljárás eddig csak kísérlet) otthon már mint gyógymódot alkalmazzák. Ezen igénytelen sorok a nagy közönség tájékoztatására vannak szánva, tudományos értekezésnek tehát nem tekintendők. A tüdőbetegségek gyógyítása eddig még igen gyenge lábon áll, daczára annak, hogy a betegség közvetlen okát a gümőkór bacillusokat ösmerjük. Nem csoda tehát, hogy a tüdöbajokban szenvedők és az orvosok, közöttük én is, mámorba estek, s mint a vizbe fuló a szalmaszálat mentő gerendának láttuk. Nagyító üveg volt szemünk előtt s ha ezt leveszszük, nem gerendát, de csak szalmaszálat látunk. Elmondok egyet mást ezen kijózanító, sokak előtt lehangoló nézetem igazolására. Említettem már feljebb, hogy a bacillusokat a legjobb górcsövek alatt is csak bizonyos eljárás mellett tehetjük láthatóvá. Mikor azokat megláthatjuk, már akkor azok élettelenek lévén, tenyészetüket nem észlelhetjük. Tehát hogy járunk el, hogy életfeltételeiket és szaporodásuk módját megismerhessük. A köpet egy részecskéjében a baciilusok jelenlétét a górcső alatt megállapítjuk. Másik részéből pedig az ember vérével állandóan egyenlő hőfokon tartott kissé lúgos, tehát nem savanyu, levesbe, enyvoldatba vagy egyéb más a bacillusok tenyészetére alkalmas folyadékba teszünk egy keveset. Néhány nap alatt azt fogjuk tapasztalni, hogy ezen folyadékban a bacillusok óriási mértékben szaporodnak, ugy, hogy ha az eredeti köpetben a górcső alatt egy láttérben csak egy néhányat láttunk, a tenyésztő folyadékból vett cseppnek a górcsőn észlelhető egyetlen láttárrészletében már ezreket láthatunk. „Ha csak egy bacillus marad is a betegben, a gümőkör veszélye még mindig fenáll, mert ha jól emlékszem, épen Koch állította azt, hogy kedvező életfeltételek mellett egy bacillus 24 óra alatt, két billiót képes szaporítani." Miután meg van állapítva, hogy a tüdő és más szervekben fellépett gümőkórt a bacillusok okozzák, nem pedig a gümőkór termi a bacillusokat. ki van jelölve az ut, miként kell a gümőkórt gyógyítani. Ugy, hogy meg kellene tudni ölni a bacillusokat. És valóban több olyan szer van, melyet, ha a bacillus tenyésztésére alkalmas folyadékhoz vegyítünk, ezeknek szaporodását meggátolja s azokat megöli. Sok ilyen szert ösmerünk. A sok közzül csak egyet említünk fel, a carbolsavat; mentül erősebb oldatot teszünk a tenyésztő folyadékba, annál gyérebben fognak gyarapodni, de csak akkor szünik meg szaporodásuk teljesen és pusztulnak el, ha 100 rész tenyésztő folyadék 5 rész carbolsavat tartalmaz. Igen, de az ember előbb hal meg 5 százalékos carbol-oldattól, mint elpusztul a bacillus. Koch tehát, mint sok mások, kutatott olyan szer után, mely a bacillust megöli, az embernek életét pedig nem veszélyezteti. Ilyen szerre azonban sem Koch, sem más még eddig nem bukkant. Koch felfedezésének nagyszerűségéből ezen igazság azonban semmit sem von le. Előbb tudnunk kell, hogy mi a gümőkór. Itt Billroth tanárnak legközelebb tett, még eddig senki által meg nem támadott nézetét idézem. Ő szerinte azon gümők, amelyek leginkább a tüdőkben, de bőrben, csontban és más szervekben is képződnek, s folyton szaporodnak, terjednek, de szétbomlanak, mintegy elrothadnak, lassan-lassan a megtámadott szervet, a gümőkórt jellegző egyébb kórtünetek kíséretében az élettel együtt elpusztítják. Ezeu gümők ugy tekintendők, mint a növény természetű bacillusok és tüdőt vagy más szervet képező sejteknek származékai. Hogy egy sántikáló durva hasonlattal éjek, a bacillus a ló, az állati sejt a szamár, a gümő pedig az öszvér. Koch szere a gümőt — az öszvért — megöli. A gümőt környező részeket, melyek pedig egészségesek — a szamarat — rövid időre lobosodásba hozza, — a bacillust — a lovat — a mi pedig az egész betegségnek oka, nem bántja. Igy tehát a gümőkórt meg nem gyógyítja. A Koch féle gyógymód eddig még a kisérletezés stádiumában van. Számos oly esetet lehet látni Berlinben, hogy a betegnek láza, izzadása heteken át gyakran ismételt befecskendések után megszűnik, a köpet mennyiség csökken, a bacillusok az elpusztult és kiköhögött gümőkkel, de csak is az ezekben levőkkel, kitakarodván, a köpetben tetemesen gyérülnek, ugy hogy néha pár napig teljesen hiányzanak. De az eddig észlelt esetekben mindig vissza térnek. Nincs tehát kizárva az, hogy hónapokig tartó fecskendés után, a folytonosan üldözött gümőkkel a bacillusok is ott hagyják tanyájukat, de ez még kétes. Fentebb említettem, hogy például az 5 százalékos carbol a bacillusokat megöli ugyan, de azokkal együtt az ember életét is kioltja, de az is igaz, hogy ezeu apró szervek a hígabb oldatban, ha nem pusztulnak is el, de sokkal lassabban szaporodnak és valóban sokszor látunk carbolsavnak vagy kreosotnak nem hetekig, hónapokig tartó adagolása mellett tüdőgümőkórosokat meggyógyulni. Az én nem mérvadó nézetem szerint lehetőnek tartom azt, hogy a gümők elpusztításával, melyekben a bacillusok tömegesen vannak felhalmozva, tehát a Koch eljárásával combinálva, fertöztelenitő szerek folytonosan alkalmazásával sikerülni fog a gümőkórt gyógyítani. Az, hogy a Koch-féle befecskendés biztos mód arra hogy kétes esetekben megállapítsuk, valjon az illető gümőkóros e vagy sem, mert a gümőkórosnál a befecskendezés után többnyire néhány óra múlva, de okvetlen láz és egyéb kellemetlen tünetek lépnek fel, mig olyanoknál, kik nem gümőkórosok, semmi zavart nem okoz, nem minden esetben áll. Fordultak ugyan is elő több esetek, hol a köpetben bacillusok lettek kimutatva. Azért a befecskendésre láz és más kellemetlenség nem következett, mig ellenkezőleg, hol többszöri vizsgálatra bacillusok fel nem fedeztettek, reactio állott be. Ezen reactio, ha a gümőkór a bőrben, vagy csontban székel, a honnan az elhalt gümős részek könnyen vagy műtét utján eltávolodnak, eddig veszélyesuek nem bizonyult. De tüdögümőkórnál, hol a befecskendezés következtében a gümőket környező egészséges részekben lobnak kell előállani, a befecskendezés már pár esetben halált okozott. Jó lesz tehát óvatosnak lenni, mert akadhatnak olyan orvosok, kik enthuziasmusbói az uj gyógyszert nyakra főre fogják ajánlani, elvétve olyan is akadhat, ki zsebét többre becsüli, mint a mások életét. Én részemről csak olyanoknál leszek hajlandó az uj gyógymódot és csak mint egyik factort alkalmazni, hol a bántalom vagy még igen kezdetleges vagy kétes. Ennyit akartam hamarjában a vármegye közönségének tájékoztatása végett a Berlinben tett észleleteim alapján közzétenni. Nyíregyházán, 1890. november 29-én. Dr. Jósa András, Szabolcsvármegye főorvosa.
Irat címe
A tüdővész gyógyitása. Nyirvidék XI. évf. 48. szám. 1890 november 30. 2-3. (Jósa 043)
Leltári szám
043
Írás