(Jósa 644)
Őstörténelem
Irta: Dr Jósa András
Divatos czégér ez csak, a mely alatt el mondjuk hogy írott okmányaink – azon korról a melyről beszélünk – nincsenek; képzeletünkben embertanilag jellegzetes népfajokkal népesítjük be őstemetőinket, a hol pedig hosszu- közép- rövidfejü, és meredek vagy előre nyuló arczélü koponyáknak legkülönbözők vegyülékeit találjuk. Képzeletünkben megállapitjuk azt is hogy a különböző népfajok mikor, mely területen, meddig laktak valamely vidéken csak az hiányzik hogy hányan laktak valamely vidéken, és mikor szoritották ki egymást más területre, és hova. Hogy vidékünkön kelták gothok, gepidák, dákok, scythák hunok avarok szlávok váltottak fel – bár talán nem ezen sorrendben – egymást. Adatok bizonyítják de a legtöbb népekre nézve elégtelenejk, hogy ez itt le zajlott történelmükre világot vethetnének. A fantazia nem szárnyalt annyira vissza hogy helyneveinkben sarmata, quád, hun vagy avar vagy dák eredetet találjanak, a mely népeknek némelyike pedig vidékünket valószínűleg hosszabb ideig lakták. De nem fukarkodnak góth szláv, kun és bessenyő nyelvösmereteiiekl, a melyek pedig nem elégségesek arra, hogy helyneveinket helyesen magyarázhassák. Ennek illusztrátióául fel emlitem, hogy Kandra Kabos Sabolcsvármegyébe Bessenyő származásu helneveket talált, pedig a bessenyő nyelvről semmi ösmeretünk nincs.
Dr Borovszky a góth származás bizonyítékának tartja Tisza Eszlárnak elnevezéseit mert góth nyelven Osz annyi mint som, „lar” pedig hiányt jelent, tehát Eszlár = Oszlár olyan helyet jelent a hol som nem terem. Miután pedig Szabolcsvármegyében som – vadon – sehol sem terem, nálunk minden községet Oszlárnak kellene nevezni. ‒ Alig van nyelvc a melyben egymáshoz hasonló nevek elő ne fordulnának, a nélkül hogy ugyan azon fogalmat fejeznek ki. ‒ Az ilyen nyelvészeti leszármaztatásnak tulságos értéket tehát tulajdonítani nem lehet.
A helyneveknek kun magyarázatával is így vagyunk. Kunul csak annyit tudunk a mennyit a velenczei St Mark Könyvtárban őriztek meg, lés a mennyit ebből Gróf Kun közölt, és a miből azt látjuk, hogy a kun nyel csupán a töröknek dialectusa, de ettől alapjában nem különbözik.
A népvándorlás idejéből hunokról scythákról beszélünk: Attila halála után 50 évvel a világhódító hunnép nyom nélkül eltünt, képzelhető-e ez másként mint ugy hogy nagy hunnép nem is volt, hanem akadt közöttük egy hatalmas lángeszü hadvezér Atilla személyében, a ki Ázsiából kiindulva néphömpölyt hozott magával melyben a góthok is serepeltek.
Ezen hatalmas hadseregnek törpe tükre az osztrák hadsereg, a melynek erejét mi magyarok képezzük.
Mindezeket annak bizonyítására hoztam fel, hogy írott okmányok hiányában Őstörténelmet írni nem lehet, hanem csupán a föld méhéből napfényre kerülő leletek alapján elmélkedni a mult culturájának fejlődése, terjedése felett. Fajukat, nyelvüket, viselt dolgaikat más ösmereteink alapján ezekből meghatározni képtelenek vagyunk; a mi azonban a további kutatástól bennünket el nem riaszthat.
A politikai érdekekből változatosan határolt Szabolcsvármegye régészeti tekintetből egységet nem képez, és mint ilyenről csupán a „Nyír”ről lehet szó, a mely egy hullámos homokterület, mely a geoligiai részben elmondottak szerint egy olyan zátonyképződés, mely a magyar síkságból az ezt elborító édes vízű tengernek leapadásakor legelőbb emelkedett ki, és könnyen művelhető talaja számtalan halban bővelkedő tavai, vaddus erdői miatt a fogyatékos eeszközökkel rendelkező ősnépeknek megélhetését leginkább biztosította.
A Nyirből mintegy 3349 □ kilometer Szabolcs, 806 Hajdu, 380 Bihar és 290 Szatmár vármegyék területére esik, összesen 4725 □ kilometer.
Arra, hogy az első ember mikor települt meg a „Nyír”ben adatunk nincs ugyan, de a Dr Hermann Ottó által Miskolczon talált és az ős kőkorszakra valló szakóczák, a tiszafüredi Tariczky féle muzeumban őrzött, a T.füredi vasúti híd oszlopainak alapozása alkalmával 11 meter mélységben a Tiszának feneke alatt, a caissonban őslény csontokkal együtt talált, á két végén valamely vágó eszközzel kihegyezett, a két vég közelében átfurt csonteszköz; a melyeknek a paleolyth korszakból való származása kétségbe van ugyan vonva, nem zárja ki azt, hogy valamint Belgiumban és másutt, tehát nálunk is őslényekkel együtt emberek ne élhettek volna.
Az ujabb u. n. neolith, - csiszolt – kőkorszaknak azonban ötvennél több különböző anyagu alaku, nagyságu vésőink, kalapácsaink, baltáink buzogánytöredékeink bizonyítják, a melyeknek nagyobb része a I sz. táblán szarvas agancsból készült eszközökkel együtt ábrában láthatók.
Érdekes az alólról számitva második sor közepén ábrázolt homokkőből készült balta, a melyen a lyuknak miként történt furás módja észlelhető. A furás az átellenes, két oldalon kezdetett meg, de be nem fejeztetett. A lyuk az egyik oldalon a balta vastagságának felén tul haladt, a másik oldalon alig hogy meg kezdetett. Mindkét lyuknak közepén egy-egy csap áll ki, a mi azt bizonyítja, hogy a furás nem egy tömör hengerrel, hanem egy cső alaku eszközzel, valószínűleg bodzafával horzsoltatott ki, mely sulyal megnehezítve, a csövön átdugott vezérpálczával helyzetében rögzítve, vonóval forgatva, kovarcz por és víz segélyével történt. A bodza fának azon szerep jutott a mi a gyorsan forgó rézkorongnak jut a gyémánt köszörülésnél a mikor a gyémántport a rézkorongra hintik; és a schellakkal pálczáraa ragasztott gyémántot ezen aránylag puha rézkorongon tetszés szerinti alakra csiszolják.
Az ugynevezett meolyth korra való tárgyak a homokfuvásokban, a Nyírben több százra menő tavak, vagy kiszáradt tó fenekek közelében mindenütt találhatók, és mint obsidian és kovarcz kések nyílhegyek, szilánkok özönnel találhatók, melyeknek anyagát a közeli Hegyaljáról hozhatták.
Muzeumunk egy a Turai földvár közelében talált obsidiánt őriz, mely mintegy hat kiló sulyu, és ásványgyűjteményben is ritkaság számba menne.
Van öt darab nem egyszerüen lepattogatott, de finoman kidolgozott nyílhegyünk is, melyek párjukat ritkítják.
