Bronzlelet Kántor-Jánosiban. Nyíregyház, 1894. május 3 (litografált kézirat, 3 lap, táblával) (Jósa 110)

Irat címe
Bronzlelet Kántor-Jánosiban. Nyíregyház, 1894. május 3 (litografált kézirat, 3 lap, táblával) (Jósa 110)
Megjelenés helye
Jósa András Múzeum Adattár
Dátum
1894. május 3.
Leltári szám
Jósa Hagyaték Ad./31-2022
Írás

Bronzlelet Kántor-Jánosiban. Nyíregyház, 1894. május 3. (litografált kézirat, 3 lap, táblával)

 

Bronzlelet Kántor-Jánosiban

 

Kántor Jánosi Szatmárvármegye nyiri járásának tehát a „Nyí”nek – a melynek legnagyobb része Szabolcsvármegye kötelékéhez tartozik, – egyik jómódu és számos értelmiséggel büszkélkedő községe.

Éva Ferencz ottani földbirtokos ur a napokban muzeumunkat meg látogatván, említette, hogy körülbelől egy honap előtt Ibrányi János urnak beltelkén földhorsás alkalmával egy meternyi mélységben a szolga egy bronz bográcsra akadt, és a melynek kifelé hajló peremének átellenes oldalán két-két oda aklázott (nietolt) füle volt.

Egyiknek a két bogrács-guzs körül – mely nem volt az edénybe bele akasztva – az egyik végen levő horga már eredetileg le volt törve, míg a másik végéről csak a találás után törték azt le. Most már ezen guzs összevissza van hajlitva, de eredeti alakja fél iv volt, és közepén 1 centimeter vastag, végei felé ½ centimeternyire véknyodó, 51 ctm hosszu, hengerded, díszítés nélküli bronz huzalból áll, és azon helyeken hol a találók által le nem suroltatott, világos zöld, fényes, vastag, nemes rizsdával van boritva.

A másik guzs még az edényen van. – Ezen – bográcshoz hasonló – kondér állítólag mintegy nyolcz liter ürméretű, minden díszítés nélküli, összetöredezett gömbölyü fenekü.

Az edényben mintegy 30 darab bronztárgy lehetett, melyet többfelé hordtak szét.

Ma Jánosiba utaztam, hogy a leletről bövebb tudomást szerezhessek, és azt esetleg a „Szabolcsvármegyei Muzeum” részére megszerezzem, mely a „Nyirség”nek csaknem minden eddig napfényre került törtenelem előtti időből származó műtárgyait őrzi.

Nagytiszteletű Segesváry Jósef esperes lelkész urnak vendégszerető házánál szíves fogadtatásban részesülvén, Éva urral együtt Csuja Imre körjegyző urat latogattuk meg, kinek pártfogásával a lelet megszerezhetését reménylettem, és a kihez a leletből két sima felnyuló peremü fülecskével ellátott köpüs balta, és egy felkarperecz került. – Szives volt megígérni közben járását arra nézve, hogy a' szétszórt lelet összegyüjtessék, és muzeumunkba, mint a Nyírnek ősrégészeti depositumába kerüljön. –

A leletnek nagy része még most is a tulajdonosnak – Ibrányi János urnak – birtokában van, de a tárgyakat nem láthattam, mivel ő a községből ideiglenesen eltávozott.

A kondéron kívül állítólag bronz rögök, balták, karpereczek sarlók, és talán fűrészek vannak még birtokában.

A tulajdonos ur úgy lett előttem jellemezve, hogy alaposan remélhetem, miszerint nem fog vonakodni a szabolcsmegyei muzeumban – mely a Nyírség ős culturájára világosságot vető tárgyaknak gazdag raktára – nevét méltán megörökíteni, annál is inkább, mert a tárgyak nem anyagukra, hanem csak régiségükre való tekintetből bírnak tudományos értékkel, és miután a törvény értelmében csak 100 forint értéket meghaladó leletre van a kincstárnak igénye, adományával prdig tudományos czélu közintézetet gazdagít, kellemetlenségtől nem tarthat.

A leletnek egy része Galgóczy László kántor-jánosi-i földbirtokos urnak tulajdonába jutott, ki azt nekem szives készséggel át engedte, és a melyeket a guzsnak kivételével – melyet fentebb leirtam – rajzban ide mellékelek.

A leletnek ezen részlete a guzzsal együtt hat tárgyból áll.

1. Legérdekesebb talán a kardmarkolat a penge töredékével mely egy darabból van öntve. Aklának nyoma sincs. A markolat sokkal kisebb a szokásosonál. Diszitése – a penge töve élének fűrészes reczézetén kívül – semmi. A markolaton három helyett csk egy lécz vonul körül. Korongja nincs, – nem is volt, – és a markolata végét csak egy gömböcske fejezi be.

2. Egy nyitott, de egymásra hajlított, vékonyodó végü karperecz, váltakozva harántos és rézsutos sürün egymás mellé helyezett vonalakkal díszítve.

3. Letört végű kés, 8 millimeternyi szokatlan vastag fokkal, és mély hornyolattal a nyelet borított csont vagy fa befogadására, három akla lyukkal, és alsó végén egy villa alaku bevágássaal ellátva.

4. Egy füles, köpűs balta; oldalához közelfekvő, csaknem végig futó léczczel dísyítve, különben sima. Peremei két oldalt magasra nyulnak fel (Magyarországi typus.)

5. Egy fel nem nyuló szájadéku, díszített, fülcskével ellátott köpüs balta, melynek a két átellenes lapon álló szümölcse 2 millimeternyire magaslik ki. (Altalanos typus)

Ha az egész leletet megkapom, nem fogom elmulasztani a hátralevő összes tárgyakat leírni és vázlatosan azokat lerajzolni.

Nyiregyháza 1894 Majus 3án

Dr Jósa András

RAJZ