Honfoglaló vezér sírja Karászban. Nyíregyháza, 1898. nov. 4 lap Jóba-nyomda
Honfoglaló vezér sírja Karászban.
Dr. Hampel József muzeumi igazgató-őr, a „Honfoglaláskor hazai emlékei” czim alatt 1896-ban egy ábrákkal díszített művet adott ki, melyben 48 honfoglaláskori lelhelyről emlékszik meg, melyek közül Anarcs, Balkány, Hugyaj, Karász, Zalkod vármegyénkben fekszik.
Mándok, Bezdéd, Oros, N.-Halász, Nyiregyháza szintén fontos honfoglaláskori lelhelyek, melyekről azonban a munkának közzétételéig közlemény még meg nem jelenvén, az említett jeles műből kimaradtak.
A mellett, hogy Szabolcsvármegye honfoglaló őseinknek főhadiszállásul szolgált, a következő körülmények szólanak:
Az összes eddig ösmert 53 lelhely közül 12 vármegyénk területén van.
Dr. Hampel jeles művében 42 honfoglaláskori kengyelt közöl. Én pedig a Vidovich főszolgabíró által felásott bezdédi temetőből 17-et ösmertettem; muzeumunkban pedig a vármegye különböző lelhelyeiről 14-et őrzök. Tehát nekünk csak 11 kengyellel van kevesebbünk, mint a mennyi az ország többi részeiből napfényre került.
Dr. Hampel szerint hazánkból hat honfoglaláskori kard ösmeretes. Ezeken kívül 3 bezdédi sírban találtunk kardot, melyek közül egyik már izzé-porrá volt rozsdásodva, T.-Eszlárról a Sinka hegy mellett levő honfoglaláskori temetőből is egy eléggé ép és egy elrozsdásodott jutott muzeumunkbas, tehát e korból való kardokban is vármegyénk a leggazdagabb, a mennyiben hattal, három eléggé ép és két töredezett áll szemben. Honfoglaláskori vas balta csak Székesfehérvárott és Gombáson Alsó-Fehérmegyében találtatott egy-egy. Megyénkben pedig Karászból és Tisza-Eszlárról egy-egy, Nagy-Halászról Gencsy Albert úr birtokából pedig kettő jutott muzeumunkba.
Őseink általában véve az elhunytakkal kevés értéktárgyakat temettek el.
Rosz ezüstből készült ruha és szijdíszítések igen gyakoriak. Kevés arany tárgy igen ritkán találtatik.
A fegyverek igen nagy becsben lehettek, mert igen ritkán adták azt sirmellékletül.
A lovakkal bőkezübben bántak. Igy például a 17 bezdédi sirban 11 lovas sir volt. A ló tiz sirban a csontvázak baloldalán, és csak egy volt jobb oldalon, - minden valószinüség szeint élve - eltemetve. - A lovak vizszintesen az emberi csontváznál mintegy 30 centiméterrel magasabban elhelyezett fejének hossztengelye az emberi koponya felé volt irányitva. Egy ló női csontváz mellett találtatott.
A sir felett magas hantot nem emeltek, mert annak a legcsekélyebb nyoma is már mindenütt elenyészett.
Csupán a Benehalom Pestmegyében volt nagyobb méretü egyszerü halom, mely 1834. ásatott fel; és az Okolicsányi Menyhért barátomnak kárászi birtokán levő nagyszabású Gara halom, melyet m. hó 19-én kutattunk át, és amely jelen közleményemnek tulajdonképeni tárgyát képezi.
A karászi „Gara halom” a községtől nyugotra, Okolicsányi Menyhért urnak parkjától alig 100 lépésnyi távolságban fekszik, egy több holdnyi, a környezetből alig 1-2 méternyire kimagasló, - homokos - alig észrevehetőleg lejtő talaj-emelkedésen.
A halom sajátságos módon készült, mert az nem csak a Szabolcsvármegyében létező 50-60 mesterségesen készült halmoktól tér el lényegesen, hanem minden eddig ismert halmoktól is.
A halom ugyanis körben futó árok által határolt szigetre van felhalmozva, amelynek alap-átmérője a körárok fenekének szintjén mintegy 40, a környező terület szintjén pedig 21 méter.
Az árok külső kerületének átmérője 65 méter.
A körárok felső peremének egymástóli távolsága 22 méter, fenék szélessége 4-5 méter sikot képez és szántföldnek használtatik; mélysége 4-6 méter.
Az árokból kikerült rengeteg földtömegnek kiásása több ezer embernek napi munkájába kerülhetett, és csak kevesebb része fért el a szigetre, a hol hatalmas dombot képezett; míg a nagyobb rész kifelé hányatott és egyenletesen szétteríttetett.
Ezen halmot Okolicsányi Menyhért barátom 1894. évben részben megásatta, kupján mintegy 4 méter átmérőjű, lent 1 méterre keskenyedő gödörrel hatolván le 4 méter mélységre.
A halom tetejéből - mely eredetileg magasabb lehetett - 2 méternyi mélységben, nem is egy egész négyszögméternyi területen egy mállott lófej, két rosz ezüstből készült szíjdíszítés, egy öt darabra tört kengyel, papírvékonyságú átlyuggasztott ezüst lemezkék, egy vas baltának töredékei kerültek napfényre, melyeket nemcsak én, hanem Dr. Hampel József muzeumi igazgató-őr úr is honfoglaláskorinak ösmert fel, és képekkel illusztrálva az Archeologiai Értesítőben, és emlitett nagy munkájában is ösmertetetettt.
A bezdédi 11 lovas sirban egy ló az emberi csontváznak jobb oldalán, tiz pedig baloldalán volt elhelyezve, még pedig úgy, hogy a lónak feje a térd vagy czombnak tájékán feküdt, törzse pedig az embertalpa elé volt a legtöbb esetben hajlítva, ha ugyan a csontváznak legnagyobb része 1000 év alatt már teljesen vagy részben el nem korhadt és e miatt ezt nem konstatálhattam.
Az eddig ismert honfoglaláskori sírok, a pestmegyei Benehalomnak kivételével olyanok, hogy azoknak hantjai nyom nélkül elenyésztek, és csak a véletlen vezet reájuk.
A monumentális Gara halomról tehát teljes jogosultsággal azt kell és kellett feltételeznünk, hogy alatta nem közönséges állásu ember, hanem nagy tekintélynek örvendő hatalmas egyén, - valamelyik honfoglaló vezér, lehet hogy talán épen Szabolcs vagy Thass lett örök nyugalomra helyezve.
Széles Magyarországon egyetlen halom sincs, melynek megásása oly biztos nyomon indult volna meg, mint a karászi Gara halomé;mert 1894-ben Okolicsányi Menyhért barátom csak úgy találomra hatolt a halomnak közepetájára és az ott egy kis rakáson talált gyér lelet alapján kétségtelenül bebizonyult az, hogy a halom egy honfoglalás kori hatalmas egyénnek földből emelt mausoleumának tekintendő.
Miután ez alkalommal csupán lócsontok kerültek napfényre, emberi csontokak pedig nyomára sem akadtak és miután nincs ösmerve olyan sír, melybe csupán lovat temettek volna el honfoglaló őseink, fel kellett tételeznünk azt, hogy az emberi csontváz és annak fegyverzete, disztárgyai és egyéb sírmellékletei megbolygatva nem lettek, annál is inkább, mert Okolicsányi Menyhért a ló fejét megtalálván, a kutatást csak lefelé hatolva, de oldalt nem folytatta.
Okolicsányi Menyhért, dr. Farkas Balázs, Vay Péter, Jármy Elek és saját felügyeletem mellett azon pont körül, a hol a lófej és egyéb tárgyak találtattak, 12 napszámossal egy méter széles és 3 méter mély árkot huzattunk, mely egy minden irányban 5 méter széles földtömböt határolt, tudván azt, hogy az emberi csontváz mindig közvetlen a ló csontváz mellett keresendő, tehát a meghagyott négyszög tömbben található. Az l894-ki megásáskor a ló csontok a már akkor lekopott domb közepe alatt két méter mélységben találtattak. A mostani ásáskor ismét két méter mélységig még mindenütt kisebb nagyobb tömegekben vegyült, tehát hordott, sárga és fekete földből felhalmozott rétegben dolgoztunk. Ezen alóol egy méter mélységben bolygatatlan sárga homokot találván, a czéltalan lejebb hatolással felhagytunk.
Az árok által határolt négyszögű földtömeget óvatosan hámoztuk le az eleven földig, de sem emberi csontokra, sem más tárgyakra, kivévén diszitett cserép töredéket, melyet honfoglalás elött korból származónak tartok, nem akadtunk.
Hanem reá akadtunk egy, a sárga homokba behatoló mintegy 1 ½ méter magas és széles tárnára. mely a délnyugoti oldalról vizszintesen vonult azon irányhan a hol a lócsontok és egyéb tárgyak találtattak, és a mely tárna fekete homok földdel volt el tömve, bizonyságul annak, hogy ezen az uton sirfosztogatók hatoltak be ösmeretlen régi időben, és megfosztottak bennünket azon jogosan táplált reményünktől, hogy egyik honfoglaló vezérünk ereklyéit méltóan megőrizhessük, és azon korra vonatkozó ösmereteinket bővithessük.
Ez ásatás alkalmával dr. Farkas Balázstól kaptam egy barna, fehér körökkel diszitett üveg pasta gyöngyöt, amely ugyancsak e halomból, a fentebb emlitett tárgyakkal, az 1894-diki ásatáskor került napfényre.
Nyiregyháza, 1898. november hó.
Dr. Jósa András.
