Jósa 117
Monographia (kézirattöredék, Nyíregyháza, 1894 (?), 2 lap)
Hozzászólás a Szabolcs vármegye monographiája megírásához.
Töredék
A millenium közeledtére ős Zabolch vármegye megrázta bozontos üstökét és más törvényhatóságok példáját még nem egészen késve követve 1000 forint tetemes összeget szánt a vármegye monographiájának megírására. Itt van tehát ideje annak, hogy rágódjunk ezen kérdésen, de valahogy szét ne marczangoljuk.
Eszem ágában sincs, hogy vármegyénknek hazánk történelmében kiváló szerepet játszó vármegyénknek ezen monumentális szándéknak kivételébe bele furakodjam, még pedig azért nem mert e téren szakember nem vagyok.
Hanem igen is bele szóllok azért, hogy eszmecsere induljon meg a felett, mely hogy miként kellene a gondolkozás modozatát münek tervezetét meg állapítanunk.
A vármegye alispánja elnöke azon bízottságnak a mely még eddig meg nem alakult, tehát szabad kézen mozog mindenki, a ki ezen kérdéshez hozzá szóllani akar, a nélkül hogy személyes érdeket érintsen.
Az alispánnal ezen kérdés felett beszélgetve, azt mondottam, hogy a munka tervezetének megállapítása előtt be kellene szerezni, mind azon monographiákat, melyek eddig hazánk egyes törvényhatóságokra részeiröl megírattak.
Hallottam, - de nem tudom –, hogy vannak azok kőzött kitűnőek, jók, közepesek, és silányok.
Miután pedig igaz az, hogy maga más kárán tanul az ember; lássuk először azt, hogy ki mi kárt szenvedett. Ezt pedig nem tudhatjuk, mielőtt az eddig napvilágot látott hazai monographiákat, ha Alispanunk ezen nézetem szerint rendkívül fontos tájékoztató műveknek beszerzésére még eddig magát el nem határozta, de kilátásba helyezte azoknak megszerzését a létesítendő megyei könyvtár részére.
Lehet hogy ezen müvek megszerzése nélkül is fog készülni monographia; és hogy dicsfény fogja koszoruzni azoknak fejét, kék hasonló müvek áttanulmányozása nélkül fognának önérzetüknek elömerést ki vívni.
De ha azoknak lelkesültségteljes minden önzetlen munkássága nem szülné meg azon eredményt, mely Szabolcsvármegyének méltóságával arányban kell hogy álljon, őket csak az erölködésel meg érdemlett elösmerés, a vármegyét pedig csak a kudarcz érné.
Ezeket most még ellehetett mondani, a' nélkül hogy valaki személyes vonatkozásnak tekintsen, mert eddig tudtommal nincs olyan önérzettől duzzadt vagy merészkedő, a ki képesnek nyilvánítaná magát arra, hogy Szabolcsvármegye méltó monographiáját meg irja.
Várjuk be tehát a monographia megírásának tervezésére alakítandó bizottságnak összejövetelét, és senki menjen oda meg állapított, tehát már meg nem ingatható programmal, de beszéljük meg előre, hogy miként kellene a nagy munkába bele fogatni.
