Adatok a Szabolcsmegyei őshalmokról. (Nyirvidék, XVIII. évf. 27. sz., 1897. julius 4-én, 1-2. lap.) (Jósa 176c.)

Jósa 176c. Adatok a Szabolcsmegyei őshalmokról. (Nyirvidék, XVIII. évf. 27. sz., 1897. julius 4-én, 1-2. lap.) ADATOK A SZABOLCSMEGYEI őSHALMOKRÓL (Vége) A két előbbihez hasonló nagyobb szabású dombot 1893. év május havában ásattam meg, amely a Nagy-Kálló város kötelékéhez tartozó Császár-szállás pusztán fekszik, fél kilométer távolságban délre a Nyíry Ferenc úr tanyájának belterületén, egymásnak közvetlen közelében levő három halomtól. Ezen magában álló nagy halmot,az apróbb hármas halomtól való közelsége miatt, a nép szintén hármas halomnak nevezte el. Mi volt az eredeti neve, nem tudni. A halom sík talajból emelkedik ki, letompított kúp alakú. teljesen ép, és mintegy 50 méter alap átmérőjű. Ezen halmot felülről lefelé hatoló, négyszögű aknával ásattam meg, melynek oldalai a felületen mintegy 10 méter hosszúak voltak, és hat méter mélységben a sírnak fenekén 5 méterre szükültek. Ezen sírhalom azelőtt megbontva nem volt, mert a különböző homokos agyagtömbök egyforma nagyságuak, és kemények voltak. A hat méter magas halomnak 3 méternyi mélységében egy kinyújtóztatott - hanyatt és fejjel nyugotnak, lábbal keletnek fekvő - emberi csontvázra akadtam, a melynek közvetlen közelében emberi készítménynek nyomai nem voltak. Feltűnő volt azonban, hogy ezen csontváz körül minden irányban mintegy 2 méternyi távolságban - de azon kívül nem - borsónyi, kis diónyi, gömbölyded, írókréta darabkák voltak sűrűn, minden rend nélkül szétszórva. Ezen csontvázzal egy szinvonalban, pár deciméter távolságban, észak felé egy mintegy tíz centiméter vastag, ép rostú, hamu kinézésű, két méter hosszú, másfél méter széles és harminc centiméter magas láda feküdt, (a farostok felösmerhetők), a mely hamu állományú, de sötétebb színű földtömeget tartalmazott, de a melyben a legszorgosabb átkutatás mellett olyan tárgyat, vagy akármilyen törmeléket, korhadékot találni, melyből a láda tartalmára következtetést lehetett volna vonni. Szövetet nem tartalmazhatott, mert ezen esetben a szövetszálaknak nyomai itt-ott mégis csak meglátszottak volna. Csont nélküli hús sem lehetett, mert azon esetben a ládának hamuszerű tartalma sötétebb lett volna, mint a minden irányban egyenlően igen kemény földtömeg. Talán liszt lehetett, de határozott véleményt koczkáztatni nem merek. Hat méter mélységben a környező talajból lehámozott és felhalmozott halom alapjának és a megbolygatatlan ősföldnek határán, az előbbi csontvázhoz teljesen hasonló helyzetben egy másik csontvázat találtam, melynek hossza épen 200 centiméter volt, tehát igen nagy termetű embernek hiánytalan porrá vált csontváza volt. Mellette azonban semmiféle emberi készítménynek még nyoma sem találtatott. A két - egy függélyes vonalban fekvő - csontváz közötti földtömegből egy tojás mekkoraságú érczsalak, és egy egyik oldalán - valószínüleg nyílhegy készítés czéljából - lepattogtatott kova-darab került elő. Nem akarok azon ősembernek érdemeiből semmit sem levonni, a kinek emlékét kortársai ily óriási halomnak a távolabb eső környezetből lekapart tömegével akartak megörökíteni, de tekintve azt, hogy még jelen századunk idején is elöljárónak rendesen a legtermetesebb, legimponálóbb kinézésű egyéneket választották; az ősidőben is eként lehetett. Az érczsalakból következtetve azt vélem, hogy a sír azon korból származik, mikor érczet már ösmertek, és használtak, de sajnálták ezen - akkor értékes - tárgyakat a hullával eltremetni. A kova nucleus pedig a mellett szól, hogy azon időben még kőeszközöket is használtak. Azon kort azonban évszámokban a lelet soványsága miatt manapság meghatározni még nem lehet, és talán soha. A negyedik - dr. Bleuer Miklós úr áldozatkészsége folytán megásott - halom, a NagyKorhány, mely a nagy-kállói vasuti állomástól mintegy két kilométerre nyugotnak, a vasuttól pedig északnak mintegy száz lépésnyi távolságban fekszik, előttem - régi időben történt kifosztás gyanújában állott, mert a természetes emelkedésen fekvő 210 lépésnyi kerületü és mintegy hat méter magasságú halomnak teteje körülbelül 20 méter átmérőjű kerekségben behorpadtnak látszott. - De czélunk nem kincskeresés, hanem a halom természetének megállapítása volt, annál is inkább, mert neve után Kurgánnak kellett tartanunk, és e miatt az átkutatást megérdemelte. A halomból mint a Poty halomnál egy czikkelyt ástunk ki, amely fent 10 méter széles volt és a domb szélétől a közepén túl pár méternyire terjedt, lefelé kissé keskenyült. A halomnak felsőbb részéről egy nagy - nyél-lyukánál eltört - 1707 gramm súlyú trachytból készült kőbaltának kerekded végű foka került elő, a mely kétségtelenül a halomnak építését megelőző korszakból a környező föld lehámozása alkalmával került a földtömegbe. Az ősidőkban már teljesen kifosztott sírt, a halomnak kellő közepétől mintegy két méter távolságban dél-nyugot felé, és az előbbi síroknál szerzett tapasztalatainkkal egyezőleg hat méter mélységben találtuk meg. Ezen mélység alatt már csak ősföldet találván, egy-két ásónyomnál tovább le nem hatoltunk. A földtömböknek különböző nagyságából, és porhanyóbb voltából következtettük, hogy a sír felülről lefelé hatolva fosztatott ki. A halomnak különböző helyein gyéren elszórva megszenesedett, vagy barnára korhadt valószínüleg tölgyfa maradványokra akadtunk, és egy ló csontvázának egyes darabkáira, de a mely a temetkezési szokásra világot nem vet. A sír fenekén, a fent említett mélységben és helyen, a föld hirtelen világosabb színüvel vegyültnek, csaknem szurok színűnek, és félig meddig zsíros tapintásunak tünt fel. Alatta pedig egy-színű fehéres sárga homok tömeg volt, élesen határolva a felette fekvő, és csaknem tisztán fekete földtől. - Ezen mintegy 20 ctm. vastag, sötétebb színbű kisebb-nagyobb tömbökkel vegyült réteg, mely felfelé világosabb színű volt és a halomnak egyéb részeivel mihamar egyenlőnek látszott, lehetett mintegy 2 méter hosszú, és másfél méter széles, tehát a sírnak a négyszög alakot megközelítő feneke: A sírnak alját, t.i.: ott a hol már az ősföld kezdődött, a sírnak egész hosszában, és szélességében egy vizszintesen fekvő - a föld nyomása által homorúvá vált ujjnyi vastagságú deszka képezte, a mely a Bashalom és a császár-szállási halmokban talált hamuszerű fa maradványokhoz hasonlított, és a mely fának rostjai tisztán felismerhetők, tehát elégetve nem voltak. A fának faját meghatározni nem tudom, és szakavatottabb egyénre vár nálamnál. Én nyirfának vélem. A régi sírfosztogatók nem állottak meg a sír fenekét képező deszkánál, hanem annak közepe táját - talán nem elégedve meg a sírnak tartalmával - egy ásónyomnyi mélységre áttörték, a mit abból lehet következtetni, mert ezen mintegy 60 centiméter átmérőjű rendetlen alakú területen a koromsötét, és világossárga homokot nem egy vízszintes vonal választotta el egymástól, hanem a határvonal függélyes átmetszete egy olyan óriás fűrésznek fogaihoz hasonlított, melyek egymástól húsz centiméter távolságra feküsznek. Oldal deszkának nyomára nem akadtunk. A sírfenék alatt ezen helyen mintegy 15 centiméter mélységben, czombcsont fejecskének szivacsszerű maradékát találtuk. Ezen sírhalom tehát az ősidőkben teljesen ki lett fosztva, és ennél fogva azt, hogy déloroszországi kurgánokkal milyen rokonságban van, ez idő szerint megállapítani nem lehet, és így csak teljesen kifosztott emberi sírok sorában szerepel. Annyi bizonyos, hogy a Potyhalom, és a császár-szállási helytelenül hármas halomnak nevezett Névtelen halom, a jelenlétemben eszközölt ásatás előtt megbontva nem volt. A Nagy-Bashalomról ezen tekintetben véleményt nem mondhatok, mert a mauzoleumnak építése alatt a halmot alaposan átkutatni nem lehetett. Annyi bizonyos, hogy a “Névtelen” halom keletkezésének idejében érczet már ösmertek, de azokat temetkezési mellékletül nem használták, de kőeszközük még volt, és hogy a főhalottal együtt ugyanazon időben valamely rabszolgát is temettek el, mert nem valószínű, hogy ugyanegy időben a halomnak közép magasságára egy más halott is került volna, még pedig olyan, a kinek emlékét az előbbivel együtt akarták volna megörökíteni. A geszterédi kunhalmok keletkezése a II-ik, vag V-ik századból származik. A Nagy-Korhány felhalmozásának ideje, az őskorban történt teljes kifosztás miatt teljes homályban van, és ezen kérdésnek megoldása azon időre marad, ha az országban létező többi Korhányok, - valószínüleg Kurgánok - szakszerűleg átkutatva lesznek. Valószínünek tartom, hogy az őshalmoknak a régi időben voltak olyan ismérvei (talán Kameni babák) melyek alapján kincs keresés czéljából azokat feltúrták; mert különben érthetetlen az, hogy miért túrták fel a geszterédi sírokat és a Nagy-Korhányt, míg a többieket sértetlenül hagyták, holott mai kinézésük teljesen egyforma. Az őstörténetnek ezen homályos kérdését nem egyeseknek, hanem Oroszországnak példájára az államnak kellene aránylag csekély áldozattal megoldani. Dr. Jósa András