Honfoglaló vezér sírja Karászban. (Nyirvidék, XIX. évf. 40. sz., 1898. október 2., 2-3.lap.: 41. sz. 1898. október 9. 3.l. Némi változtatással.) (Jósa 205.)

Irat címe
Honfoglaló vezér sírja Karászban. (Nyirvidék, XIX. évf. 40. sz., 1898. október 2., 2-3.lap.: 41. sz. 1898. október 9. 3.l. Némi változtatással.) (Jósa 205.)
Megjelenés helye
Nyirvidék, XIX. évf. 40. sz., 1898. október 2., 2-3. Némi változtatással Nyirvidék, XIX. évf. 41. sz. 1898. október 9. 3.
Dátum
1898. október 2. és október 9.
Leltári szám
205
Írás

Jósa 205. Honfoglaló vezér sírja Karászban. (Nyirvidék, XIX. évf. 40. sz., 1898. október 2., 2-3. Némi változtatással Nyirvidék, XIX. évf. 41. sz. 1898. október 9. 3.) HONFOGLALÓ VEZÉR SÍRJA KARÁSZBAN Dr. Hampel Józef muzeumi igazgató-őr, a “Honfoglaláskor hazai emlékei” czím alatt 1896-ban egy ábrákkal díszített művet adott ki, melyben 48 honfoglaláskori lelhelyről emlékszik meg, melyek közül Anarcs, Balkány, Hugyaj, Karász, Zalkod vármegyénkben fekszik. Mándok, Bezdéd, Oros, N.-Halász, Nyiregyháza szintén fontos honfoglaláskori lelhelyek, melyekről azonban a munkának közzétételéig közlemény még meg nem jelenvén, az említett jeles műből kimaradtak. A mellett, hogy Szabolcsvármegye honfoglaló őseinknek főhadiszállásul szolgált, a következő körülmények szóllanak: Az összes eddig ösmert 53 lelhely közül 12 vármegyénk területén van. Dr. Hampel jeles művében 42 honfoglaláskori kengyelt közöl. Én pedig a Vidovich főszolgabíró által felásott bezdédi temetőből 17-et ösmertettem; muzeumunkban pedig a vármegye különböző lelhelyeiről 14-et őrzök. Tehát nekünk csak 8 kengyellel van kevesebbünk, mint a mennyi az ország többi részeiből napfényre került. Dr. Hampel szerint hazánkból hat honfoglaláskori kard ösmeretes. Ezeken kívül 3 bezdédi sírban találtunk kardot, melyek közül egyik már izzé-porrá volt rozsdásodva, T.-Eszlárról a Sinka hegy mellett levő honfoglaláskori temetőből is egy eléggé ép és egy elrozsdásodott jutott muzeumunkbas, tehát e korból való kardokban is vármegyénk a leggazdagabb, a mennyiben hattal, három eléggé ép és két töredezett áll szemben. Honfoglaláskori vas balta csak Székesfehérvárott és Gombáson AlsóFehérmegyében találtatott egy-egy. Megyénkben pedig Karászból és Tisza-Eszlárról egy-egy, Nagy-Halászról Gencsy Albert úr birtokából pedig kettő jutott muzeumunkba. Őseink általában véve az elhunytakkal kevés értéktárgyakat temettek el. Rosz ezüstből készült ruha és szíjdíszítések igen gyakoriak. Kevés arany tárgy igen ritkán találtatik. A fegyverek igen nagy becsben lehettek, mert igen ritkán adták azt sírmellékletül. A lovakkal bőkezübben bántak. Így például a 17 bezdédi sírban 11 lovas sír volt. A ló tíz sírban a csontvázak baloldalán, és csak egy volt jobb oldalon, - minden valószínüség szeint élve - eltemetve. A sír felett magas hantot nem emeltek, mert annak a legcsekélyebb nyoma is már mindenütt elenyészett. Csupán a Benehalom Pestmegyében volt nagyobb méretű egyszerű halom, mely 1834. ásatott fel; és az Okolicsányi Menyhért barátomnak kárászi birtokán levő nagyszabású Gara halom, melyet m. hó 19-én kutattunk át, és a mely jelen közleményemnek tulajdonképeni tárgyát képezi. A karászi “Gara halom” a községtől nyugotra, Okolicsányi Menyhért úrnak parkjától alig 100 lépésnyi távolságban fekszik, egy több holdnyi, a környezetből alig 1-2 méternyire kimagasló, - homokon alig észrevehetőleg lejtő talaj - emelkedésen. A halom sajátáságos módon készült, mert az nem csak a Szabolcsvármegyében létező 50-60 mesterségesen készült halmoktól tér el lényegesen, hanem minden eddig ismert halmoktól is. A halom ugyanis körben futó árok által határolt szigetre van felhalmozva, a melynek alap-átmérője a körárok fenekének szintjén mintegy 40, a környező terület szintjén pedig 21 méter. Az árok külső kerületének átmérője 65 méter. Átlegos szélessége a szigethalom sélétől az árok külső pereméje 22 méter. Mélysége 4-6 méter. Déli oldalán legmélyebb. Az ároknak feneke mindenütt vízszintes síkot képez, 4—5 méter széles, és szántóföldnek használtatik. Az árokból kikerült rengeteg földtömegnek kiásása több ezer embernek napi munkájába kerülhetett, és csak kevesebb része fért el a szigetre, a hol hatalmas dombot képezett; míg a nagyobb rész kifelé hányatott és egyenletesen szétteríttetett. Ezen halmot Okolicsányi Menyhért barátom 1894. évben részben megásatta, kúpján mintegy 4 méter átmérőjű, lent 1 méterre keskenyedő gödörrel hatolván le 4 méter mélységre. A halom tetejéből - mely eredetileg magasabb lehetett - 2 méternyi mélységben, nem is egy egész négyszögméternyi területen egy mállott lófej, két rosz ezüstből készült szíjdíszítés, egy öt darabra tört kengyel, papírvékonyságú átlyuggasztott ezüst lemezkék, egy vas baltának töredékei kerültek napfényre, melyeket nemcsak én, hanem Dr. Hampel Józsel muzeumi igazgató-őr úr is honfoglaláskorinak ösmert fel, és képekkel illusztrálva az Archeologiai Értesítőben, és dr. Hampelnek fentebb emlitett nagy munkájában is ösmertetetve lett. Honfoglaló őseink többnyire lóval temetkeztek, még pedig minden valószínűleg élő ló földeltetett el a sírban, úgy, hogy a ló fejének hossztengelye az embernek koponyája felé volt vízszintes fekvésben irányítva. A bezdédi 11honfoglaláskori 17 sirba tizenegyet lóval együtt eltemetve találtunk, köztük női csontvázakat is. Egy sirban a ló az emberi csontváznak jobb oldalán, tiz pedig baloldalán volt elhelyezve, még pedig úgy, hogy a lónak feje a térd vagy czombnak tájékán feküdt, törzse pedig az ember talpa elé volt a legtöbb esetben hajlítva, ha ugyan a csontváznak legnagyobb része 1000 év alatt már teljesen vagy részben el nem korhadt. Az eddig ismert honfoglaláskori sírok, a pestmegyei Benehalomnak kivételével olyanok, hogy azoknak hantjai nyom nélkül elenyésztek, és csak a véletlen vezet reájuk. A monumentális Gara halomról tehát teljes jogosultsággal azt kell és kellett feltételeznünk, hogy alatta nem közönséges állású ember, hanem nagy tekintélynek örvendő hatalmas egyén, - valamelyik honfoglaló vezér, lehet hogy talán épen Szabolcs vagy Thass lett örök nyugalomra helyezve. A folyó év szeptember 19 én jelenlétemben foganatosított ásatás negativ eredményéről e lapnak legközelebbi számában fogok beszámolni. Dr. Jósa András