Muzeumunk érdekében. (Nyirvidék, XX. évfolyam 26. szám, 1899. junius 25-én, 3. lap.) (Jósa 231.)

Jósa 231. Muzeumunk érdekében. (Nyirvidék, XX. évfolyam 26. szám, 1899. junius 25-én, 3. lap.) MUZEUMUNK ÉRDEKÉBEN. Harminczöt év óta vagyok kuruzsló Szabolcsvármegyében és harminczkét év óta érdeklődöm a régészet iránt, de még is csak mostanában tudtam meg Bory Béla és Sipos Emil barátaimtól, hogy egyéb okok mellett a babona is belejátszik abba, hogy muzeumunk - bár szépen gyarapodik - gazdagabb lehetne, ha a néphit azt nem vallaná, hogy ha valaki a föld mélyében talált cserépedényt visz haza, ezzel az ördög is beköltözik házába. A kiváncsiság ördöge nem akar nekem békét hagyni és így igen szeretnék az ördöggel is jobban megösmerkedni, mint eddig tehettem. - A muzeumunkban levő edényekben rejlő apró ördögök már eddig is besúgták nekem, hogy mindazokba be fognak bújni, ha házukat összetörik, akár hazaviszik. Ilyen leleteknek esetén tehát nincs más menekvés, mint az efféle edényeket muzeumunknak beküldeni. Az ördögökkel mindig fűzött barátságomnak alapján biztosítom a találókat a kiengesztelésről. Az örökkönyv - a biblia - azt mondja: “Zörgessetek és megnyittatik.” Egy kis haraggal több, vagy kevesebb elfér a vállamon. Zörgetek tehát most és többször is, hogy a vármegyénk ősmultjára némi világosságot vethető tárgyak meg ne semmisüljenek, hanem lassan-lassan egybegyűjtve, okmányokul szolgálhassanak vidékünk ősmultjának megírására. Különböző társadalmi rétegeink érdeklődésének illustrálására felhozom, hogy a napokban egy földműves mezítlábos ember, vállán egy csáthi botra akasztott szeredással, Újfehértóról gyalogszerrel beállít hozzám egy a Kr. utáni harmadik századból származó Severus-féle ezüst éremmel, melynek anyagi értéke 10 kr., régészet becse gyakoriságánál fogva 50 krajczárnál többet nem ér. Ezen árt ajánlottam az éremért. - Méltatlankodva mondta, hogy nem eladó, hanem ajándékba hozta muzeumunknak, hogy nyoma maradjon emlékének. Ezzel szemben - mint ellentétet - megemlítem azt, hogy egy igen gazdag úri ember, kinek nevét meg nem mondom, szöllő-talaj rigolirozás alkalmával jelenlétében talált ép ősedényeket széttörette, nem lévén azokban kincs. Azt hiszem, hogy az ördögtől félt. De én nem mondom azért, hogy vigye el az ördög, csak gondolom. Kötelességemnek tartom alkalom adtán muzeumunknak gyarapodásáról jelentést tenni és az érdeklődést nyilvánosan megköszönni, nem csak azoknak, a kik tényleg gazdagították muzeumunkat, hanem azoknak is, kik már eddig is adományaikkal pártolták intézményünket és újabb leleteiket felajánlották, mint Teleky László, a nyiregyházi szőlőtelep szövetkezetének nagy sikereket elért intézője, Mezey Pál vármegyénk egyik legjelesebb szőlésze, Farkas Antal berczeli főbíró urak. Muzeumunk újabb időben több őstárggyal gazdagodott. Legérdekesebb a Leveleki Béla úr ajándéka, mely a sényői határban, a Tetem hegytől pár száz lépésnyire délre szöllőtalaj rigolirozása közben került napfényre. A lelet a Krisztus előtti év ezred közepéről származik, azon időből, melyet a régészek La Tene korszaknak neveznek azért, mert Svájczban a neuchateli tó északi végén, van egy La Tene nevű sekély vizű tórészlet, a hol rengeteg őstárgyakra akadtak, a melyek közt voltak elvétve olyan tárgyak is, melyek már ösmert korúak voltak, tehát a többieknek korát is meghatározták. Ezen korból Nyiregyháza határában és a városnak belterületén eddig már öt különálló temető ösmeretes. Téthről, Berczelről és Gáváról is kerültek muzeumunkba ezen korszakra valló tárgyak. A sényői lelet áll egy ép kardból, melynek tokja is részben ép. Meghajlítva lett az emberi hamvak mellé elhelyezve, mint azt ezen korból Europa más vidékein is tapasztaljuk; - egy törött kardból, melynek pengéje részben hiányzik, de markolata ép; - négy darab, egymástól úgy alakra, valamint nagyságra nézve lényegesen eltérő lándzsából, két dudoros bronz karperecznek töredékéből, a milyeneket a Kaukázusban, a kobáni sírmezőn, Beregben nálunk Halászban és Gáván a Katóhalomban, de La Tene-ben és Hallstadtban is; egy félkörben hajlított, gömbben végződő nyelű vaskésből, a melyhez hasonlót Reinecke híres mainzi régész hun késnek tart, de a mely nézetet a sényői lelet megczáfolja és két ép cserépedényből, melyek egyikének hasa élesen áll ki, tehát római befolyásra vall, bár nálunk rómaiak soha nem időztek. Bory Béla úr Bánházáról küldött csücskös hasú, tehát a bronzkorszak fénykorára valló mintegy 3000 éves két cserépedényt, és egy nagyobbnak töredékét. Sipos Béla úr Petneházáról egy talpcsöves edényt, a milyeneket Trójában, Erdélyben Tordoson, Tolna megyében is találnak, muzeumunkban kettőnek töredékét őrizzük, melyek az ajaki laposról kerültek, küldött. Úgy látszik, hogy a trójai kultura melyet a Kr. előtti 7-ik századra tesznek hozzánk is felhatolt. Propper Samu úr Turáról két honfolaláskori kengyelt és egy zabolát, Dobránszky úr Kótajból hasonló korból két kengyelt és egy zabolát ajándékozott. Farkas Jánostól Napkorról egy bonz baltát szereztem, melynek nemes rozsdáját lecsiszolta és így alig bír beccsel. ifj. Krajnik József Újfehértóról egy Septimus Severus-féle érmet adott. Gergelyffy Dezső úr Mária-Pócsról két gyönyörű ép bronzbográcsot ajándékozott, a melyek a Kr. előtti második évezred végéről, vagy az előzőnek elejéről származik, a milyeneket Kántor-Jánosiban, Hajdu-Böszörményben, a Somlyóhegy melletti Veszprémben, és Hallstadtban találtak északra és délre tőlünk sehol, tehát világosan meg van jelölve azon út, melyen azon időben a kultura keletrőlnyugotra Europa szívébe hatolt. Nyiregyháza, 1899. junius 24.-én. Dr. Jósa András