Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XX. évfolyam 51. szám. 1899. deczember 17-én, 3. lap) (Jósa 242.)

Jósa 242. Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XX. évfolyam 51. szám. 1899. deczember 17- én, 3. lap) MUZEUMUNK GYARAPODÁSA. Kállay András úr nem szűnt meg muzeumunknak legbőkezübb pártfogójának lenni. A napokban ismét egy ekevassal és egy kasza-sarlóval gyarapította gyűjteményünket. Nem a Vidacs vagy Sackgyárból került a nagyhalászi Telek tanyára ezen ekevas, hanem Nagy Sándor idejéből, a Kr. előtti IV. századból, bizonyságául annak, hogy vidékünket azon ősidőben is nemcsak nomád, vadászó, halászó, legeltető népek barangolták be, hanem állandóan megtelepült földművelő, tehát a culturának magasabb fokán álló népek lakták. Ehez hasonló ekevasat Gencsy Bertalan úrnak halászi birtokáról Szabó Károly tiszttartó úr, egy fejlettebb, - tehát későbbi korból származottat pedig - Propper Samu úr ajándékozott Turáról muzeumunknak. A ki a régészet sportjával nem foglalkozik, nagyot nevet az ilyen látszólag vakmerő állításon. Pedig hát úgy van, ahogy mondom. Lehoczky Tivadar, a ki nem a féle dilettans, mint én, hanem elismert tekintélyű szakrégész, pár év előtt Beregmegyében egy mintegy 150 darabból álló vasleletre bukkant, sarló, kasza, a miénkhez hasonló lándzsa alakú eke-vas, fejsze, balta, stb. akadt egy rakáson. De ezen rakásban tíznél több Nagy Sándor-féle ezüst érem is találtatott, ami a lelet tárgyainak korát minden kétséget kizárólag megállapította. Az ajándékozott tárgyaknak anyagi értéke legfeljebb egy-két fillér, annyit ér, mint András király hullájának kutyabőre, de egyik sem kutya, csak elkutyálkodták az egyiket. Nagy Sándor Kr. e. 356-323 évben Róma alapítása után 396 évvel szerepelt. Azon időben a római köztársaságiak a görögök, latinok, karthagoiakkal, etruszkokkal és szamnitokkal volt harczuk, tehát északon minálunk semmi viszonylatuk nem volt. A békés népek kirablásából angol módra magas culturára fejlett római terjeszkedésnek kezdetén a mi áldott Nyirünk a culturának aránylag magas fokán állott. Arany és gyémánt nálunk úgymint most, azon időben sem kápráztatta volna el a rómaiak szemét, mint a hogy ez megesett volna Transválban is, ha azon vidéken kóválygott volna a civis romanus az u.n. cultur népeknek legbarbárabb fajzatja, mely parasejtként élősködött a népek romlására, de a mely népek őserejük tudatában önérzetre jutván lerázták magukról azon élősdieket. Vidékünkre nem jöttek ezen rablók, mert vasutak hiányában terményeinket nagyon drágán lehetett volna a henczegő diadalmenetekben felhasználni, vagy talán másoknak szánták ezen dicsőséget. Azon rozsdás és egy garast sem érő ekevasakból azt lehet következtetni, hogy a Nyir megélhetett és megélhet ma is a maga emberségéből, ha ki nem szipolyozzák. Ennek bővebb igazolására jó lenne, ha régészet pártolóink a földben talált ócska vasakat, mint érétéktelen tárgyakat el nem dobnák, hanem őstörténelmünk megvilágítására muzeumunknak megőrzés és értékelés végett átadni szíveskednének. Lichtmann Dezső úr, a kinek nagyobb szabású sertés-hizlalója van az Újfehértó felé vezető vasutnak első őrházánál, az ottani földmunkálatok alkalmával már a múlt évben hat darab részint ép, részint töredékes cserépedénnyel szaporította muzeumunkat. A napokban is hat darab hasonló korból származó edényt, 161 különböző színű üveg-gyöngyöt, egy hengeres fejű bronztűt, egy bronz gyűrűt, bronz lemezből készült, nem díszített, egymásra hajó végű karpereczet, négy bronz fülbe valót és egy agyag orsó-gömböt ajándékozott. E tárgyak a Kr. előtti utolsó évszázadokból származnak, nem római munkák, hanem római befolyásra vallanak, amennyiben a négyszögű hasáb alakú gyöngyöknek végei le vannak csiszolva, két edény pedig élesen hasallik ki. Tóth Imre pazonyi segéd jegyző úr a pazonyi határban a nyiregyházi út mellett nov. 22-én rigolirozáskor talált nem korongon készült, de szintén római izlésű nagyobb edényt ajándékozott. Fogadják hálás köszönetemet. Nyiregyháza, 1899. december 14-én. Dr. Jósa András