Mire jó a vadászat? (Nyirvidék, XXI. évf. 2.sz. 1900. január 14., 7.) (Jósa 244.)

Jósa 244. (Mire jó a vadászat? Nyirvidék, XXI. évf. 2.sz. 1900. január 14., 7.) MIRE JÓ A VADÁSZAT? Nemcsak testedzésre és arra, hogy a tálba pecsenyét szolgáltasson, de arra is, hogy őslakóinknak műveltségi fokára világosságot derítsen. Nyiregyházának községi bírája Szűcs Gyula úr nemcsak köztiszteletben álló pontos tisztviselő, hanem szenvedélyes Nimród is. Vadászat közben Oroson a Jóna-féle birtoknak bérlőjéhez Zajácz Jánoshoz betérvén, egy rozsdás vaseszköz ütközött fürge szemébe. Nem hagyta ott, hanem egy nyúllal többnek kegyelmezett meg, és e helyett a rozsdás vasásóval terhelte meg vadásztáskáját muzeumunk javára. Az alábbiakból ki fog tűnni, hogy ez nem olyan eme s ama komisz vasásó, hanem dönthetetlen okmány arra, hogy már ezelőtt 1700 évvel vidékünkön nem csak baromtenyésztő nomádok, vadászok, halászok laktak, a mely népeket vadaknak szokás nevezni, és a milyenekkel szemben a dicső angolok dicsőséges hadjáratokat szoktak befejezni, hanem megtelepült földmívelők voltak, a kik olyan aczél földmívelő eszközöket tudtak előállítani, melyeknek csak felületük rozsdásodott meg - aczélpengésüket azonban megtartották. A lelet így került napfényre: Zajácz Jánosnak ekéje a Kónya-dűlőben, mely Orostól keletre az oros-napkori útnak közelében fekszik, egy kemény tárgyban akadt meg. A lelet tizenkét egyforma, és csaknem egymekkoraságú ásóból állott, melyek X alakban voltak egymás fölé a legszebb rendben elhelyezve. Az ásók a legyező alakot közelítik meg. Hosszúságuk 34-38 ctm. A penge 2-3 milliméter vastag. Éle félkör szelvény és e tájon 17-19 ctm. A köpünek hossza 8-10 ctm., külső átmérője 5-6, mélysége 6-9 ctm. A köpü hirtelen keskenyedik pengévé. A köpüt egymásra hajlított, és összeforrasztott szárnyak képezik, tehát nem olyan kezdetleges köpü, mint a milyeneket a mai előrehaladott kornak ásóin észlelünk. Az akkori nyiri pajkosok is tudtak nemcsak vadászni, talán agarászni, lovat hajtani, vagy lókínzó versenyekben gyönyörködni, hanem a vasiparnak magasabb fokán állottak, mint a mai angolok, svédek vagy styriaik. Ezen állításnak bizonyításául, tanuk előtt el fogok egy mai készítményű ásót az orosi határban ásni, és bárkivel fogadok egy brittanica szivarban, hogy 1700 év múlva azokat teljesen elrozsdásodva fogják megtalálni. No de ezzel még nincs bebizonyítva sem az, hogy ezen eszköz ásó volt, sem az, hogy 1700 évig hevert a föld alatt. Ásónak kellett lenni, mert 20-25 ctm. hosszú, 17-19 ctm. széles pengéje mindenütt csak 2-3 milliméter vastag, tehát nem ékalakú és így fának hasogatására teljesen alkalmatlan. A 6-9 ctm. mély köpünek oldalain lyukak nincsenek, tehát a nyél csak be volt dugva a köpübe, anélkül, hogy szeggel oda lett volna erősítve, tehát ha ezen vágóeszköz valamibe beszorult, a nyelet ki lehetett húzni az eszközből, az eszköz maga azonban odarekedt. Nem lehetett tehát más, mint földforgató eszköz, még pedig a Nyirnek sajátos földmívelő eszköze, mert éle nem hegyes, mint a mai ásóknak, hanem félkör-szelvény alakú, tehát nem volt benyomható agyagba, hanem csak homoktalajnak forgatására volt alkalmas. Az Orostól keletre fekvő Kónya-dűlőben a legszebb rendben egymásra fektetve talált 12 egymáshoz teljesen hasonló ásó közül egyet - mint fentebb említettem - Szüch Gyula úr, négyet pedig Erdélyi Farkas orosi jegyző úr volt szíves gyüjteményünknek ajándékozni. Ezenkívül egy épen ilyen ásót adott még Erdélyi úr, de amely Orostól nyugotra a Szardocska kis-mezei községi faiskolában Paulinszky kerülő által találtatott. Ugyanezen kis területről ugyanakkor talált Antoninus Pius armeniacus-féle érem határozza meg ezen ásó fajnak korát. Uralkodott pedig ezen legjobb és legbölcsebb római császár Krisztus után 138-tól 161 évig. Jósága miatt halála után Pius névvel tisztelték meg emlékét, armeniacusnak pedig azért nevezték, mert a parthusok és örmények között kitörni készült háborút egy levelével megakadályozta. Rómaiak azonban vidékünkön sohasem laktak vagy harcoltak, hanem csak szökevények útján került elvétve egy-egy római érem Nyirünkbe: eddig legalább semmi római kézmű nálunk nem találtatott. Dr. Jósa András