Muzeumunk érdekében. (Nyirvidék, XXI. évfolyam, 7. szám, Nyiregyháza, 1900. február 18-án. 3. lap.) (Jósa 248.)

Jósa 248. Muzeumunk érdekében. (Nyirvidék, XXI. évfolyam, 7. szám, Nyiregyháza, 1900. február 18-án. 3. lap.) MUZEUMUNK ÉRÉDEKÉBEN. Okos írás a szentírás. Egy helyen többek között azt mondja: “Zörgessetek és megnyílik nektek.” A “Nyirvidéknek” legutolsó számában zörgettem a szöllőtelepítő rigolírozók kapuja előtt, és íme az anarcsi fenyves erdő alatt három sír tárult fel, melyek honfoglaláskori ősöknek hamvait takarták. Egyszerű munkás emberek takarták fel azokat és mint minden ilyen alkalommal kincsre véltek akadni, a mire pedig honfoglaláskori sírokban hazánkban eddig nem akadtak. Takarékosak voltak az elhaltakkal szemben, de ruházatukról nem tépték le a rosz ezüstből készült - alig egy-két forint értékű pitykéket, szíjdíszítéseket, fülbevalókat, hanem ritka esetben még a kardjukat is, - melyek anyagi értéket nem képeztek ugyan, de amelyeknek köszönjük azt, hogy itt élünk, míg más élelmesebb faj bennünket modernebb fegyverekkel örökségünkből ki nem szorít - mellékelték, hogy a túlvilágra is boldog hazát hódíthassanak utódaiknak. Hogy mi mindent tartalmazott a múlt héten talált és feldúlt három sír talán ki fog derülni, mert Angyalossy főszolgabíró barátom az ügyet magáévá tette. Állítólag érmek is találtattak a sírokban, a melyekből egy is elég lenne a sírok korának meghatározására. Angyalossytól két honfoglaláskori gyermek, vagy női kengyelt kaptam, valamint egy nyársat, mely állítólag az egyik sírban találtatott, és a melyről talán Tuhutumnak szakácsa tálalta fel a legízletesebb pecsenyéket, melyeket bizonyára áldomás - mai műnyelven nagy muri - követett. Na de kaptam ám egy kétégtelenül honfoglaláskori pergament vastagságú mintegy 8 ctm. ámérőjű ezüst korongot is, mely az egyik csontváz bal vállának tájékán találtatott, a melynek anyagi értéke legfeljebb 40 fillér, de páratlanságánál fogva honfoglaláskori leleteink sorában nem utolsó helyen áll. Tájékozásul meg kell jegyeznem, hogy honfoglaláskori leleteink olyan gyérek, hogy a nemzeti muzeumnak ezen kori leletei egy billiárd asztalra kényelmesen elférnének. Nekünk tizedrésznyi lehet, de kengyel majdnem annyi került vármegyénkből, mint hazánknak egyéb területéről. Az említett ezüst korong domborúan préselt ideális növény díszítéssel van ellátva aranyozott mezőből kiemelkedve, és pereméhez közel öt helyen van átlyuggatva, melyen ezen dísztárgyat aklaszegekkel igen vékony szövetre, vagy irhára erősítették. A díszítés nem azonos, de félreösmerhetetlenül hasonló azon tarsoly-alakú lemezeknek díszítéséhez, melyeket Szolyván, Galgóczon, Tarczalon, Bezdéden, és Bodrog-Vécsen egyéb honfoglaláskori tárgyakkal együtt találtak, és a melyek részint süveg, részint tűzszerszámtartó zacskónak díszítésére alkalmaztattak. Eltekintve egyéb, - már ösmert - honfoglaláskori mellékletektől, ezen persa izlésre való dísztárgyaknak származási idejét, a galgóczi tarsolylemez mellett talált ezüst érem határozza meg, az éremről Karabasek bécsi tudós a következőleg nyilatkozik: Az érem - melyet dirhemnek neveznek - a chorassani vagy transoxaniai samanida uralkodó családnak névszerint Nazr ben Achmed emirtől származik, a ki Kr. után 913-943-ig uralkodott. Felirata következő: “Nincs Isten, csak Allah az egy, neki nincsenek társai.” A belső körben “Isten nevében veretett a dirhem Samarkandban a háromszáz és hetedik évben, azaz Kr. után 918-919.” A külső körben: “Istené az uraság, volt és lesz, s annak idején örvendeni fognak a hívő Isten oltalmának.” A hátlapon: “Isten / dícsértessék Muhammed Isten küldötte, el Muktadirbillah, Nazsr ben Achmed.” Körirat: “Muhammed Isten küldötte, ki őt megbízta a veretéssel és igaz vallással, hogy ezt minden vallás felé emelje, habár ez ellen küzdenek.” (a polytheisták). Ezen utolsó sor hiányzik. Igen sajnálom, hogy a birtokomban levő rajzokat, a melyek az anarcsi korongnak a tarsolylemezekkel való egykorúságát bizonyítják, e lapokon be nem mutathatom. Lehet, hogy Anarcson nem három sír, hanem soros temető vár alapos átkutatásra, a mely esetleg fényt deríthetne őseink kulturális viszonyaira. Felkérem mindazokat, a kik az anarcsi leletről a fent említetteken kívül bővebb tudomással bírnak, legyenek szívesek azzal engemet törekvésemben támogatni. Nyiregyháza, 1900. január 15-én. Dr. Jósa András