A Szabolcsvármegyei Régészeti Egylet – a mai Jósa András Múzeum elődje – alapításával megkezdődött a gyűjtés. Különleges értékét az adta – ahogyan Jósa fogalmazott –, hogy
„tisztán a Nyirségből és ennek közvetlen szomszédságából, - mintegy csak 6000 négyzetkilóméternyi területről került. Különös becsét épen ez adja meg.”
Zöme adakozásból származott: ezt jól nyomon követhetjük a leltárkönyv bejegyzéseiből. Szépen gyarapodott, olyannyira, hogy
„A múzeum tárgyai az 1876. évben Budapesten a nemzetközi régészeti és embertani congressus alkalmával rendezett kiállításon dicséretes helyet foglaltak el.”
A fejlődés azonban megtört. A budapesti kiállítás után a Nemzeti Múzeum a bemutatott – és természetesen a gyűjtemény legszebb és legbecsesebb – leleteit másfél évtizeden át nem adta vissza a Szabolcsvármegyei Régészeti Egyletnek.
