A kutató emberi elme igyekszik a betegségeknek okait kimutatni és nagyon röstelli, ha a betegségnek okát megmondani képtelen. (Jósa András)
Az 1834-ben Nagyváradon, aulikus jogász 4 leánya mellet egyetlen fiúgyermekeként született Jósa András kora szokásainak megfelelően előbb jogásznak tanult, majd a magyaróvári Mezőgazdasági Akadémia diákaja lett. A fúrni-faragni szerető gyerek hatodikos gimnazista korában egy bécsi udvari esztergályostól tanulta el a műfogásokat. Az orvosi pályára egy véletlen vezérelte. Ahogyan lánya, Jolán emlékezett erre: „A túlzott esztergályozástól tályogot kapott. Vidéki felcser operálta, aki elfelejtette rendben tartani műszereit. Félesztendő után féllholtan szállították Pestre, ahol a váci-utcai Nádorszállóban még tizenegy hónapot feküdt. A negyvenhamadik operációnál napvilágra került egy zsák varrótű, meg egy darab viasz, az első felcser tudományának testében felejtett rekvizitumai. Félévi mankón döcögés után ér1elődött meg benne az elhatározás, amely nagyapja szellemével régóta benne lappangott. Egy orvos ügyetlenkedése döntötte el további sírig való sorsát. ’Én is orvos leszek, hátha kevesebb kínzással fogom embertársaimat a másvilágra szállítani.’”
A Helytartótanács 1768-ban rendelte el végzett orvosok alkalmazását a vármegyékben. A XIX. század elejéig az Alföld egyetlen végzett orvosa Jósa István volt, aki előbb Békés, majd Szabolcs (1787-től) vármegyében szolgált
A bécsi orvosi karon az akkori orvostudomány óriásaitól tanulhatott. Tanára volt Josef Hyrtl (1810‒1894) anatómus, patológus, Ernst Wilhelm Ritter von Brücke (1819‒1892) fiziológus, Karl von Rokitansky (1804‒1878) kórboncnok, Rudolf Virchow, (1821‒1902) patológus, antropológus és Josef Škoda (1805‒1881) klinikai belgyógyász.
Theodor Billroth (aki 1881-ben elsőként végzett sikeres gyomorrák reszekciót) előad az ún. Második Bécsi Orovsi Egyetemen (die Zweite Wiener Medizinische Schule) 1890-ben (https://geschichte.univie.ac.at/de/artikel/die-zweite-wiener-medizinische-schule alapján)
Jósa András 1864-es doktorrá avatása után előbb a döblingi tébolydában alorvoskodott, majd Josef Škoda asszisztense lett, aki beajánlotta Erzsébet királyné (Sziszi) mellé orvosnak.
Jósa doktor azonban inkább hazatért Nagykállóba, ahol átvette az éppen Pestre költöző Korányi Frigyestől 1865-ben a Korányi által 1863-ban alapított nyolc ágyas kis szükségkórházat, hivatalos nevén Egyleti Kórházat.
Korányi Frigyes (1827‒1913) belgyógyász, a nagykállói kórház alapítója, 1861-ben rövid időre Szabolcs vármegye főorvosa
Az első időszakról így ír Jakó János doktor: „Közben rohamosan fellendül magánpraxisa. „A népek milliói” ‒ ahogy a betegek sokaságát nevezte ‒ egyre inkább tolongtak háza tája körül. Csak kétszer egy héten futotta idejéből rendelésre. A rendelőnapokon országos vásárnak is nézhette háza környékét az idegen. Talÿigák, szekerek, hintók táboroztak utca hosszat. Korán kelő ember volt, s késő délutánig rendelt étlen-szomjan. A hét többi napján ‒ ha a kórház engedte ‒ hívták, vitték a családok, hozzátartozók és a kollégák a betegekhez.”
Jósa András receptjei, melyekre olykor-olykor régészeti feljegyzések kerültek (Jósa András Múzeum)
1873-tól 1883-ig mint vármegyei közkórházi igazgató főorvos tevékenykedett Nagykállóban. Ez idő alatt a kórházi ágyak száma 84-re emelkedett. Mindent elkövetett, hogy kórházát fejleszthesse. Évekig a fizetését sem vette fel, hogy ezeken műszereket és egyéb felszerelési tárgyakat vásárolhasson. Hogy a kórház fejlődhessen, nyolc éven át nem vette fel, hanem a kórház céljaira fordította igazgatói fizetését. A sok munkát egyedül már nem bírta, ezért lehívta Técsy Ferencet, jó barátját munkatársnak Bécsből, akinek ő maga adott lakást és ellátást. Megalapította a kórházi egyletet, így az alapítványok és a tagdíjak révén jutott a kórház fejlesztésére. A kórház javára megyebált, műkedvelői előadásokat is rendezett.
„A rendelője külön látványosság volt, a betegek sokszor elcsodálkoztak mi mindenhez ért a doktor úr. A szigorú rend sosem állt összhangban Jósa nyugtalan természetével. A belépők láthattak ott gyalupadot, esztergapadot, enyves lábast, firniszes üveget, asztalos és esztergályos különféle finom szerszámokat, saját maga által tervezett és legtöbbször készített műszereket egész szekrényekkel; a falon többrendbeli fűrészt, finom, apró, hegedű készítéséhez szükséges gyalukat, félig kész hegedűket, fúrót, csavarokat. Kezdetleges, a telefon gyermekkorából való telefontekercset, dinamóhuzalokat, az Eddison akkumulátor ősét, közönséges ólomlemezes akkumulátort különféle formában. Még orgona is készült itt. Az ablaknál emelvényen górcső. Középen asztal számtalan fiókkal, rajta orvosságos üvegekkel. Az íróasztal mellett hosszú asztal polcokkal, ezen lombikok, büretták, különféle vegyszerek. A kályha mellett Koch-féle sterilizátor és egyéb barteriológiai műszerek. A szoba egyik hosszabb oldalát könyvek töltötték meg a mennyzetig. A sarokban fényképező készülék, látcsöves theodolit állott. Hosszú asztalokon koponyák és különféle régiségek voltak.” (Csallány Dezső)
Jósa meglátogatta a híres klinikákat, képezte magát. 1869-ben Berlinből írta: „Azon instrumentumot, melyet a húgykő eltávolítására kidolgoztam, csinálja már az első instrumentumkészítő, alig várom, hogy otthon próbákat tegyek vele.”
Amikor eljutott a hír, hogy Robert Koch 1891-ben felfedezte a tuberkulózis gyógymódját, Jósa András elsők között kelt útra Berlinbe. Hazatérve írta, hogy „Én részemről csak olyanoknál leszek hajlandó az új gyógymódot és csak mint egyik faktort alkalmazni, hol a bántalom vagy még igen kezdetleges vagy kétes.”
A megyeszékhely Nagykállóból Nyíregyházára kerülésével Jósa doktor is költözködni kényszerült. 1884-ben ünnepélyes küldöttség hívta meg a vármegye főorvosi székébe.
Idézzük ismét Jakó János doktort: „Bevezette a betegségi és halálozási statisztikát, hogy levonhassa belőle a tanulságokat. Hamar észrevette, hogy ’Szabolcsmegye a születések arányszámában első eminens, de halálozási arányszámokban a szamárpadon ül.’ Átszervezte a halottkém lést, igyekezett megbízhatóbbá és objektívebbé tenni. Elérte, hogy a közigazgatás¡ bizottság a havonta be-terjesztett Egészségügyi jelentéseket a Nyírvidék címü napilap hivatalos mellékleteként rendszeresen megjelentesse. Az 1890. évi decemberi havi jelentésében írta: ’Idejét látom annak, hogy a gyakran megdöbbentő statisztikai adatokat nemcsak tudomásul vegyük, de azoknak alapján a közegészségügyi viszonyokban javítani is igyekezzünk!’”
Jósát csodadoktorként emlegették. Híre ment diagnózisainak, műtéteinek. Karrierje csúcsát talán az 1892-es esztendő jelentette. Máramarosból a tutajosok behurcolták Szabolcsba a kolerát, mely így az egész országot fenyegette. Jósának szigorú intézkedéseivel sikerült megállítania a járvány terjedését. Ezért ‒ ahogy ő emlegette ‒ kolera vitézzé avatták: megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét.
1918. szeptember 6-án bekövetkezett halálakor az Erzsébet Közkórház igazgatója, Korompay-Klekner Károly így búcsúztatta: „Üstökösként jelentél meg Szabolcsmegye egén. De pályafutásoddal nem múló világosságot terjesztettél. Alkotásaiddal fáklyákat gyújtottál fel, hogy... ezek szolgáltassák azt a fényt, mely megvilágítja nekünk az utat, ahol haladnunk kell...”
