Jósa 176
Adatok a Szabolcsmegyei őshalmokról. (kézirat 7 oldal + 1 rajz)
Adatok a Szabolcsmegyei őshalmokról.
Dr Jósa András kézirata
Szabolcsvármegyében - mint hazánk más részeiben is - számos a síkságból hirtelen kiemelkedő halmok vannak szétszórva, melyeket még néhány évtized előtt dr. Szabó József európai hírű geologusunk földtani képződéseknek tartott. Az azóta eszközölt ásatások azonban kétségtelenné tették, hogy azok nem egyebek óriási sírhalmoknál, melyek körül azonban sáncz árok nem vonul, hanem a környezet felszínét mintegy lehámozva kosarakban, vagy talán paizsokon hordták össze a nagy halott emlékét megörökítendő. Egyetlen egy halom van a vármegyében, melyet több meter mélységű árok körít, és a mely árokból kikerült földtömeg részint kifelé hányatott, részint pedig a mintegy husz lépés átmérőjű, középen meghagyott szigetre halmoztatott fel. Ezen „Gara halom” Karász községben Okolicsányi Menyhért úr birtokán fekszik, és általa 1895 évben részben megásatott. Lócsontokon kívül papír vékonyságú egy ctm. széles, sok darabra tört, összesen 15 centiméter hosszú díszítés nélküli rossz ezüstből készült lemez, - valószínüleg karperecnek maradványai - átlyuggatott három szögű ezüst lemezkék, két kengyelnek töredékei, egy balta töredék, és két kis ezüst szíjdíszítés került napfényre. Az utóbbiak és a kengyelek jellegzetes honfoglalási korból származóknak bizonyultak. Ember csontok nem találtattak. Miután pedig nincs példa arra, hogy csupán egy lónak emlékére emeltek volna ilyen óriási munkába került halmot, valószínű, hogy az emberi csontváz a kutatás elől megmenekült.
A vármegyében lévő halmokat eddig még nem számlálták meg, de hozzávetőlegesen ötvenre becsülöm.
Egyenkint szétszórva is fordulnak elő, de két - keletről nyugotra vonuló - sorozatot meg lehet állapítani. Egyik - 14 halomból álló - csoport Kálló Semjéntől a Nagy Kálló kötelékéhez tartozó Császár szállásig vonul, kisebb nagyobb távolságban egymástól, és többnyire 4-7 meter magasak. Nevüket többnyire elvesztették. A semjéni határban levő három halomnak nevei: kincses, lyukas, szerencse halom. Kétségtelen, hogy ezek későbbi elnevezések.
A Kállói illetőleg Császár szállási területen van a Nagy Korhány, melynek ásatását f. hó 15-én fejeztük be, - Nyíri Ferenc úr tanyájának belterületén közvetlen egymás mellett mintegy 4 meter magas három halom, mely Hármas halomnak neveztetik. Ezektől délre 500 lépés távolságban egy névtelen halom, melyet 1894 ben ásattam meg. A hármas halom és a Nagy Korhány között a vasut mentén két névtelen halom, - a „Császár” szállás vasuti állomás közelében két névtelen, és egy K...a halom, valószínüleg a délorosz országban ezrével található Kurgán halom nevének elferdítése, - és ezen állomástól két kilometer távolságban levő igen nagy „Bene” halom.
Egy másik mintegy husz halomból álló sorozat Halásztól Ibrány, Buly, Berczel, Gáva, Szabolcs, Tímár, Rakamaz, Nagyfalu, T. Eszlár, Tisza-Lök községek határain Büd Szt Mihályig van szétszórva. Névről a következőket ösmerem: Bálvány-hegy, Feketehalom, Szöllős, Kató, Dinnyés, Két Őr, Cseh, Kálvária, Poty, Égető, Nagy és Kis Bashalom, Kuzsér, Gyémánt halom. A többi soknak neveit nem ösmerem.
A gyulaji határban egymástól messze szétszórva mintegy 7 halom, a geszterédi határban pedig mintegy 9 halom külön csoportokat képeznek, mely utóbbiak közül hat egymás mellett ív alakban elhelyezett Kunhalmokat 1868. és 69-ben báró Vécsey József ur jelenlétemben és későbben Rómer Flóris ur jelenlétében ásatott meg. Ezen ásatások eredménye az Archeologiai Értesítő I-ső évfolyamában lett közölve.
Ezen hat halom közül öt még az ősidőkben kincsásók által teljesen ki volt fodztva, és csak egy kardtok záródását képező U alaku 5 ½ ctm széles, és 4 ½ ctm hosszu ezüst tárgyat, és pár alaktalan bronz lemez töredéket találtunk. A hatodik sír nem volt egészen kifosztva. Ezen halmok közül 2 nagyobb, 4 kisebb volt a legnagyobb 4 meter magas, és 24 meter széles volt. A halmoknak alja egész szélességben mintegy két méter mélységben a földszine alatt eredetileg ki volt hányva, és az egyetlen emberi csotváz a nagy kerek sirnak közepére volt elhelyezve. Itt ott rendetlenül szétszórt lócsontokat is találtunk.
A teljesen ki nem fosztott sír – keletről számítva harmadik volt a sorban, és egyike a két nagyobbnak.
Mielőtt azonban ezen sírban talált leletről, - melyet széles ösmeretű, és minden nemesnek jónak partolója, feledhetetlen volt főispánunk báró Vécsey József ur a nemzeti muzeumnak ajándékolt, - röviden beszámolnék, érdemesnek tartom az ásatásnak elözményeiről mint olyan magról megemlékezni, melyet a nemes báró elvetett, és a melynek fejlődésben levő gyümölcsét Szabolcsvármegye palotájában minden érdeklődő élvezheti
Kettőnk közt folyt társalgásban felvetődött azon kérdés, hogy a gszterédi ugynevezett kunhalmokban vajon nem azon győzedelmes csatában elhullott magyarok tetemei nyugosznak-e, melyet Szent László királyunk a kunokkal Bököny és Geszteréd között 1086 évben vívott )össze nem tévesztendő azon, - a besenyőkkel történt – ütközettel, melyben 1089 évben a Temes folyó mellett győzedelmeskedett.) Mellékesen megjegyzem miszerint állítólag a Gödöllő közelében levő bucsujáró besnyői templomban egy legenda is van lefestve, a mely kép ezen csatából egy jelenetet ábrázol, mikor a futó kunok ezüst és arany pénzt szórnak hátra az üldöző magyaroknak, melyeket Szent László a kapzsiság elfojtása czéljából kővé változtatott.
Nem vitatkoztunk, és én ma sem vitatkozom a felett, hogy a kérdéses csata megtörtént-e ott azon időben vagy nem? De abban megállapodtunk, hogy azon esetben ha a feltevés igaz, azon hat kun halom, inkább a csatában elhullott magyarok tetemeit, mint a kunokét fedi, tehát érdemes azokat felkutatni, csonttani szempontból megállapíthatandónak remélve a magyar jelleget, mely azon időben bizonyára kevésbé volt különböző népfajok vegyülékének eredetiségéből kivetkőztetve, mint ma.
Reményünkben csalatkoztunk, mert azon sírok nem csatasírok, nem is kun vagy magyar sírok, hanem az én nem mérvadó nézetem szerint a Kr. u. V ik századból, - a hunok idejéből – Dr Hampel József ur döntő véleménye szerint pedig a II ik századból származnak. A lelet felsorolása után indokolni fogom véleményemet. Az általunk vélt és várt eredményt nem értük ugyan el, de annál többet t. i: azt, hogy a megye müvelt közönségének érdeklődése a régészeti sport mezejére tereltetett, úgy hogy 1868 Dec 1 én Szabolcsmegyei régészeti egylet keletkezett, melynek elnök-Maecenása b. Vécsey József, buzgó titkárja Tokaji Nagy Lajos, jelenlegi fővárosi közjegyző, kezdeményező tagja csekély személyemen kívül Czóbel Albert kamarás, Graefl József későbbi főispán, Györgyény Ignácz később egri kanonok, Horváth Imre tb. főjegyző, Mészáros Daniel, Elek Pál, Molnár Ágoston nagybirtokosok, Ónody Bertalan I ső aljegyző, Uray Tamás fsz bíró, Simon Endre nyházi ref. esperes plebános, Szilvássy János t. eszlári földbirtokos, Támár Imre n. kállói r. k. esperes plebános lettek. Az egylet viszontagságos történetét jelen alkalommal tovább nem tárgyalom, hanem visszatérek a hat kunhalom egyetlen – egészen ki nem fosztott – sírjában talált leletre.
A sírnak feneke mint fentebb említém, mintegy két méterrel feküdt mélyebben a talaj felsznénél. Lehetett 2 meter hosszu, és másfél méter széles. Az egyetlen emberi csontváznak csak némely része volt a sír közepén fejjel délnek, lábbal északnak elhelyezve, de ezen elhelyezést csak egyes csontok helyzetéből lehet következtetni, mert a csontváznak legtöbb része a sírnak délnyugati szögletében volt felhalmozva. A délekeleti sarokban hegyével lefelé irányítva egy 29 ctm hosszu elrozsdásodott vaslándzsát találtunk, melynek köpüje vastag színezüst lemezzel volt borítva. A sírnak négy szögletében nagy L alaku elrozsdásodott vaskapcsokra akadtunk, melyek valószínűleg a sírládát képező négy teljesen elkorhadt deszkát tarthatták össze. Több apró szín ezüst lemeztöredékek és apró csattok is kerültek, de arra már nem emlékezem hogy a sírnak mely tájékán, mert régészeti ösmeretem azon időben egyáltalában nem volt, arra azonban világosan emlékezem, hogy a legtöbb ezüsttárgy színezüstből volt készítve, réz rozsdának nyoma sem volt, és hogy azok teljesen chlor ezüstté változtak, mert mikor kivettem, hófehérek voltak, a világosságon előbb lilaszínúvé, később feketévé váltak, és az ujjak közt szérporlódtak. Két ezüst tárgy azon két kicsiny góth sarkantyuhoz hasonlított, mely Kanyárról került muzeumunkba, és a mely egyik becses részét képezi. Találtunk egy rét, vagy bronzból készült paizsdudortis, mely egy kis gyermek kalapjának is tartható lett volna, ha karimáján három helyen egymáshoz közel levő két-két lyukkal nem lett volna ellátva, melyeknek mindenikében egy-egy, egy centimeter hosszu – mindkét végén szétkalapált aklaszeg (Nietnagel) volt.
A sírnak közepe táján találtunk egy kis tojás mekkoraságu borostyánkő darabot, melyn rovátolások voltak még pedig úgy, hogy csekély fantáziával azt lófej utánzatának lehet tartani. Közepét egy ezüst huzal hatotta át.
A sírnak kellő közepén az emberi csontvázmaradványoknak jobb oldalán , egy, körülbelől 5 centimeter széles, 50 ctm hosszu vaskard feküdt annyira elrozsdásodva, hogy azt zsebkéssel, és nagy gonddal körül faragva, csak sok darabban voltam képes ki emelni. A kardnak felületét bársonyszerű pár millimeter vastag fekete lepedék borította, mely a kard hüvelynek bőr, vagy más anyagból készült korhadéka lehetett. Ezen hüvelynek, tehát a kard hegyén is tul két, mintegy 7 millimeter átmérőjü vékony ezüst lemezből készült korong találtatott, melyet egy ujnyi vastagságu, külső kerületén rovátolt, belső kerületén réses, a korongok kerületének megfelelőleg kerekre hajlított, üres, ezüst-cső foglalta össze. Az alsó korongon diszitésnek nyoma nem látszott. A felső korong, mely az előbbivel együtt egy síkban feküdt a karddal, némileg babérkoszoruhoz hasonló, de alig látható aranyozott díszítéssel volt ellátva, középen egy két cntimeter hosszu, pár millimeter vastag, fényesre csiszolt kerülék alaku metszés nélküli onyx kővel.
Ezen tárgyakon kívül cserépdarabokat szedtem fel, melyeken – kiszáradásuk után le kefélve – díszítéseket észleltem, és mozaikszerüleg összeragasztva, a paksihoz hasonló, nagy csésze alaku, vékony falazatu, keskeny talpu, a terra-sigillátákkal rokon edény állott elő, de felülete fényezett nem volt. A perem alatt ugynevezett ökörszem díszítés futott körül, ez alatt pedig elmosódott, rendnélküli, pettyes guírland, mely talán csillagokat vagy napokat akart ábrázolni. Ezen edény koráról Dr Rómer Flóris ur véleményt nem nyilvánított, de pár évvel a lelet után Berlinben a „Norddeutsche Alterthümer” gyüjteményben egy hasonló edényt láttam, melyet Mainzban Krisztus utáni ötödik századból származó érmekkel együtt találtak, tehát azon korból, mikor hazánk területét hunok uralták.
A lényeges különbség a két edény közt azonban az, hogy a Mainzban talált edény domboruan, a gezsterédi pedig homoruan volt díszítve; tehát a geszterédi edény egy rómainak barbár utánzata.
Nem jogosulatlan tehát azon feltevés, hogy a geszterédi halmok nem kun, hanem hunhalmok, és csak betücsere forog fent, mert a honfoglalás után őseink csak a kunokkal érintkeztek.
Ezen nézetemmel azonban Dr Hampel József urral szemben nem állítást, hanem csak véleményt koczkáztatok. -
A geszterédi ásatások eredménye folytán vérszemet kapva, Röngten sugarakkal minden ősdombban hun sírokat láttam.
Miután azonban tévedni emberi dolog, természetes dolog, hogy én is nagyot tévedtem.
A hunhalmok rögeszméjébe belovalt engemet Jerney Jánosnak nagy becsü munkája is, melyet a magyarok ősfészkének kikutatása czéljából tett utazásáról közzé tett, és a melyben többek között azt mondja, hogy Oláhországban és Moldvában a mieinkhez hasonló Mohila,- Dél-Oroszországban pedig a Kaspi tengerig Kurgán elnevezésű számtalan halmok vannak szétszórva, a melyeknek tudományos átkutatása a barbárság gyanuja alatt álló orosz kormány évenkint 20-30 ezer rubelt áldoz, és a melyekben, - ha olyan tárgyakat találnak (Kameni baba) melyek emberi ábrázatot mutatnak, azok olyanok hogy magyar typusra vallanak, de nem meri magyar síroknak tartani, hanem inkább kun síroknak, mert tudomása szerint hazánkban számtalan kunhalomnak nevezett dombok vannak, a mely nép pedig köznézett szerint a magyarral rokon volt.
Szeget ütött fejemben az, hogy Nagy-Kálló határában van egy halom melyet Nagy Korhánynak neveznek, és a mely szó hasonlít a Kurgán szóhoz. Ki kellett tehát tudni azt, hogy ezen elnevezés véletlenül hasonló-e a Kurgán szóhoz, vagy collectiv elnevezésnek tekintendő. - Az utóbbi nézetet kell vallanom, mert Oros község határában is van egy Nagy és Kis Korhány, Békésen, Henczidán, Füzes Gyarmaton, és a Császár-szálláson egy K...a halom, a mely szó még közelebb áll a Kurgán szóhoz, mint a Korhány.
A déloroszorszégi kurgánok nem egy korból származnak ugyan, de vannak közöttük nagy számmal olyanok is, melyek a hun korra vallanak.
Első sorban tehát megyénkben a Kurgánokhoz hasonló elnevezésű halmokat kellett volna megásni.
