Avar fülbevaló Bujról. Archaeologiai Értesítő XXIV: 3. 1904. 254-255.
XII. Dr. JÓSA ANDRÁS: AVAR FÜLBEVALÓRÓL BUJRÓL. A dunántuli múzeumok és ezek közül különösen a győri, avarkori leletekben gazdagok, amin nem is lehet csodálkozni, mert hiszen Kr. u. 791-ben Nagy Károly Győr körül (?) verte tönkre az avarokat. A mi múzeumunkba ezen korból csak a következő tárgyak kerültek: Egy arany fülbevaló Tisza-Dadáról, mely hasonlít a Szent-Endrén találtakhoz. Alsó része egy vadcseresznye mekkoraságú gömb. Ezen gömb és a fülbe akasztásra szolgáló arany karikának határán, a szentendreieken négy nagy kendermag mekkoraságú gömböcskét látunk; a dadain négy ugyanilyen rekeszt, melyekből az ékkövek már ki voltak hullva. Ezt egy sekély vizű tónak szélén lelték, szél által oda sodrott növénytörmelékek között. Nagy gömbje behorpadva, füle összegyűrve. Néhány kengyel Túráról, Pazonyból, Kótajból. Ugyaninnen lándzsa, mely tárgyak a szent-endreiekhez teljesen hasonlók, a hol a VII. századból származó Phokas-féle érmek határozták meg a leletnek korát. (Lásd Pulszky «Magyarország Archaeologiája» 106. lapján). Egy három lapu nyíl; ugyancsak Kotaj község belterületéről, de a kengyelektől mintegy három kilométernyi távolságból.
Ezen gyér leletekhez csatlakozik egy gúla alakú aranyfülbevaló, de a melynek letört fülének maradványa nem aranyból, hanem feketére rozsdásodott, valószínűleg rossz ezüstből készültnek látszik. Annyira hasonlít a Pulszky műve II. kötetének 102. lapjához csatolt táblán 5., 6. szám alatt láthatókhoz, hogy ugyanazon korból való származása kétségbe nem vonható. Hiller Károly 1902. évben Buj szabolcsmegyei község északi szélén fekvő gőzmalom-telepén 8 méter átmérőjű körben kutat kezdett ásatni. Egy méter mélységben egy arczczal lefelé fektetett, kinyújtóztatott csontvázat találtak. Baloldala mellől egy díszítés nélküli 5 cm. átmérőjű, egy cm. vastag, közepén egy cm. átmérőjű, lyukkal ellátott, égetett agyag korong – talán orsókarika – került, feje mellől pedig az aranyfülbevaló. Szinarany lemezből építette a gúlát készítője. Először is egy háromszögű lapot vágott, melynek mindhárom széle 21 mm. hosszú. Ezután ezen alapra három darab kisebb, 16 mm. szélhosszúságú, tehát egyenszögű háromszögű lapocskából gúlát forrasztott fel olyan ügyesen, hogy a forrasztásnak nyoma sem látszik. A gula alapjául szolgáló nagyobb háromszögű lemeznek egy megfelelő része tehát párkánynak maradt, a mely a gula alapja körül szorosan egymás mellé sorakoztatott kis kendermag mekkoraságú üres gömböcskéknek elhelyezésére szolgált. Az üres aranygömböcskéken az összeforrasztásnak legkisebb nyoma sem észlelhető.
A gulácska éleinek aljára, így tehát a párkányra is, egy-egy gömböcske van felforrasztva ; ezek körű pedig három-három; tehát köröskörül tizenkét gömböcskét olvasunk meg, úgy hogy a párkányon mind a három oldalán ötöt látunk.
A gulácskának felfelé csúcsban végződő élein azonban már csak négynek maradt hely, mert a csúcs körül – már nem az éleken, de a lapokon egy-egy, tehát három nagyobb gömböcske szorítja ki az ötödik kis gömböcskét. A gulácskának három éle az elmondottak szerint gömböcskékkel, lapjai azonban másként voltak diszítve.
Itt egy, az oldalakkal párhuzamos, egy mm. magas, de csak nyolcz mm. oldalhosszúságú, hasonló vékonyságú lemezből készült háromszög van élével felragasztva, a mely háromszög által határolt területbe egy a háromszög belső oldalait szorosan érintő, hasonló magas gyűrücske van beillesztve, a mely három karika alig szolgálhatott ékkövek befoglalására, mert kifelé álló szélei behajlítva nem lévén, a kövek könnyen kihullhattak volna. A gúlának alapját képező nagyobb háromszögnek szögleteire egy-egy, és ezek között megint egy-egy, tehát hat gyűrű, vagy jobban mondva csövecske van felforrasztva, a melyeknek középmagasságában kissé hornyolt domborulat emelkedik ki köröskörül.
Ezekre a gulácskának csúcsára elhelyezett három gömbbel azonos nagyságúak vannak elhelyezve.
A gula alapját képező nagyobb háromszögű lapnak közepére, a hat gömb által határolva, egy magasabb gyűrűre, jobban mondva csőre, – a melyen két domború hornyolt kiemelkedés fut körül egymás felett – volt a rossz ezüstből készült karika felforrasztva, a melynek csak ezen odaforrasztott része maradt meg hat mm. hosszúságban. A többi elpusztult. A gömböcskék közül négy hiányzik.
Nyíregyháza, 1904 márczius 17.
Dr. Jósa András.
