Avar fülbevaló Bujról. (Kny. Nyirvidék, XXV. évf. l0. sz. 1904. márc. 6. 3-4. 1.) (Jósa 354.)

Jósa 354. Avar fülbevaló Bujról. (Kny. Nyirvidék, XXV. évf. l0. sz. 1904. márc. 6. 3-4. 1.) Avar fülbevaló Bujról. Az avarok tudvalevőleg a hunokat váltották fel mai hazánk területén. Több mint három századon át rabló hadjáratokat folytattak a szomszédban, de leginkább a byzanthi császárok országaiban, mig nem végre őket Nagy Károly 791-évben Győrnél teljesen tönkre verte. A csekély maradék a szomszéd népekbe olvadt csupán egy kis töredék menekült a Kaukasusba, a hol avar név alatt kétszáznál több faluban ma is él, vagy husz harminczezer. Ezen időszakból alig tud valamit fel mutatni muzeumunk. Szomjas Lászlótól egy kis gömbalaku arany fülbevalót Tisza-Dadáról Propper Samu és Teleki Lászlótól Turáról és Kótajból vassarkantyukat. Lámfalussy kótaji gör.kat. lelkész urtól egy háromélü jellegzetes avar nyilat, a milyen különösen a győri muzeumban számos példányban látható. Szikszay Pál alispánunk a ki a muzeumunk iránt meleg érdeklődését megfelelőbb helyiség biztositásával és az eddigieknél czélszerübb butorok beszerzésével bebizonyitotta, a napokban egy szép szinaranyból készült 4 1/2 gramm sulyu fülbevalót hozott Bujról, a melyet 1902. évben Hiller Károlynak Bujon közvetlen a község északi szélén fekvő gőzmalmának udvarán nyolcz méter átmérőjü körben kezdett kutatás alkalmával, egy méter mélységben, egy kinyujtóztatott, fejjel északnak, lábbal keletnek, arczra fektetett csontváznak koponyája mellett találtak. Hiller urnak teljesen megbizható állitása szerint a fülbevalón kivül csupán egy öt czentiméter átmérőjü, 6 milliméter vastag, középen átlyukasztott égetett agyagból készült orsókarika forma korongot találtak. Egyebet semmit. A csontokat a munkások szétszórták. A koponyát babona és kuruzslás céljából a kiérdemült menyecskék kezdették szétszedni, a melynek nagy része azonban Uray Vilmos budapesti szigorló orvoshoz menekült és a kiről reményem, hogy azt muzeumunknak fogja juttatni. A fülbevalót mindaddig mig szerény könyvtárunkban utána nem néztem, góth származásunak tartottam, mert nem alaptalan körülmények miatt, azt hiszem, hogy a Ielhelyről délre három kilométer távolságra fekvő, általam pár év előtt felásott u. n. Fekete halomban a mely e szabolcsmegyei mintegy hatvan őshalom közül a lagnagyobb és a melynek tömegében egy a II-ik századból Antoninue Pius-féle érmet ie leltünk és e mely érem azt bizonyitja, hogy a halom emelése előbbi korban nem történhetett, tizenhárom méter mélységben bolygatatlan tölgyfa kamarában összekuczorodott helyzetben baloldalára fektetett minden legkisebb sirmelléklet nélküli csontvázat találtunk; a halomnak középmagasságában pedig, ugy a mint azt az előtt a gávai Katóhalomban a tiszaeszlári Potyha1omban, a bashalmi Bashalomban, a császárszállási magános, de mégis hármas halomnak csufolt Névtelen halomban, egy fejjel nyugatra fektetett kinyujtóztatott csontváz volt, mely valószinüleg a halom aljába temetett hatalmas embernek temetkezési áldozata lehetett. Ostrogothának, a ki az összes góth törzseket hatalma alá hajtotta, fia Kniva, a történelemnek tanuzása szerint Kr.u. 249. évben a Tisza vidékéről 70000 harczoasal felkerekedve Decius római császárt Philipopolisnál tönkre verte, a mely csatában a császár hadvezér fiával együtt elpusztult. Ezen csata alkalmával tanulták el a gótoktól a rómaiak a sarkantyu viselést, a melyen Kanyáról és Kécskéről muzeumunk nagy darabot őriz. Ilyen óriási, a környezetről lehámozott földből összehordott halmot nem valami inczifinczi, hanem hatalmas fejedelemnek emelhették, a ki nyilván azért temetkezett tüntetőleg minden kincs nélkül, mert félt, hogy különben siri nyugalmát megfogják háboritani. Azon nézetem, hogy a fülbevaló góth származásu lenne, tévesnek bizonyult, mert Pulszky Ferencz "Magyarország archeologiája" czimü munkája II-ik kötetének 102.lapján a bujihoz tökéletesen hasonló csak egy kissé nagyobb arany fülbevaló van lerajzolva, melyet Szentendrén egyéb ékszerekkel és egy a hetedik század elejéből származó Phokas féle byzanti éremmel együtt csontváz mellett találtak. Némileg hasonló van leirva az Archeologiai Értesítőnek 1894 és 1895 évfolyamában egyik Majdanról (Torontál) a másik Peszér-Adácsról (Pest m.) került. Pulszky szerint azonban a nemzeti muzeum tiznél több ilyen fülbevalót őriz: A 1e1etnek 1eirása rajz nélkül fogyatékos. Látogatójegy vastagságu kovácsolt szinarany lemezből ezült három egyenlő nagyságu, minden oldálán 16 milliméter hosszu darab, egy háromszögü gulát képez, amely egy hasonló vékony, de már húszonegy milliméter oldal hosszuságu háromszögü lemezre van forrasztva, a mely tehát a gulácskánál nagyobb területü lévén, a gula körül részben párkányt képez, a gömböcskékból álló diszitésnek elhelyezhetésére. A kis gula három oldalának közepére egy-egy nyolcz milliméter hosszuságu, az előbbiekhez hasonló vastagságu lemezekből vágott egy milliméter széles háromszög van élével felragasztva, melyeknek szélei, egyenlő távolságban vannak a gulának széleitől. Az összeillő részek mindenütt olyan finom müvezettel oda illesztve, hogy a forrasztásnak nyomait észre venni nem lehet. Ezen élükkel kifelé álló három szögecskéknek területébe ugyan ilyen magas egy-egy gyürücske van illesztve szorosan érintve a három szögecskéknek belső oldalait, a melyekbe ékkövek lehettek berakva, a mi azonban kétes, mert a köröcskéknek kiálló szélein behajlitásnak nyoma észlelhető nem lévén, a kövek igen könnyen kieshettek volna. A gulának alapját képező nagyobb területü háromszögnek párkányul maradt szélére bükkönymag mekkoraságu, hártya vékonyságu falazatu, tehát üres gömböcskék vannak finoman felforrasztva, melyeken nem látszik az, mintha két darab félgömbből lettek volna összeforrasztva, de némelyiken egy kis tünyi lyukacska látszik, a mely a gömböcske ösmeretlen készitési módjához talán szükséges volt. A gula alsó részén lévő párkányon mindhárom oldalon öt ilyen apróbb gömböcske látszik. A gula oldalai összeszögelésének alján egy-egy. Ezek között három-három, ugy hogy minden oldalon ötöt ötöt látunk, pedig eszerint köröskörül összesen csak tizenkettőt olvashatunk. A gula összeszögelésének három élén ugyancsak öt gömböcskét várunk, miután az oldalon egyenlő hosszuságuak. Itt azonban csak négyre van hely, mert a gula csucsainak lapjain három, az előbbieknél még egyszer nagyobb átmérőjü, hasonló gömbök, képezik a befejező diszitést. Ugyan ilyen mekkoraságu gömbök vannak a gulának alapját képező nagyobb lemezre illesztve, ugy mintha azok a gulának lábait képeznék, még pedig ugy, hogy egy-egy a háromszög végeihez közel, egy-egy pedig ezek között foglal helyet. Ezen gömbök nem közvetlenül vannak az alapot képező lemezre erősitve, hanem magasabban kiálló kisebb gyürükre, a milyeneket a gula oldalaiból kiálló háromszögökbe illesztve láttunk, de a mely gyürük nem simák, hanem - középen körül futva - rovatokkal diszitett domborulatot mutatnak. Ezen háromszögü alaplapnak közepére, s körületén elhelyezett gömböket hordó gyürükön kivül, egy magasabb és a környezőknél nagyobb átmérőjü gyürü, vagy jobban mondva cső van erősitve, melynek külsején két egymás feletti körülfutó domborulat emelkedik ki. Ezen gyürü vagy csőnek kifelé álló nyilása egy már nem arany, hanem rossz ezüstből készült, mint egy két centiméter átmérőjü másfél milliméter vastag hengerded huzalból készült karika volt felforrasztva, a melyen a fülbe akasztott, de a melynek már csak a gyürühöz erősitett hat milliméter hosszuságu darabja maradt meg. A nyolcz méter átmérőjü területen más csontvázat nem találtak, tehát ott soros temető nem lehetett. Nyiregyháza, l904, márcziua 4.-én. Dr. Jósa András497