cigányprímás
Nyíregyháza egyik legnagyobb hírű prímása Benczy Gyula volt, Benczy Berti fia. Hegedülni a pesti zenei konzervatóriumban tanult, ahová a Kállayak íratták be. Ennek köszönhető, hogy klasszikus zenét is kitűnően játszott. Apja zenekarában kezdett játszani, majd külföldi hangversenykörúton vett részt, melynek egyik állomásán maga Joachim József gratulált neki a közönség előtt. Krúdy cigányhercegként, mások Észak-Magyarország muzsikusainak koronázatlan királyaként emlegették. Bandájával hangversenyezett Berlinben, Londonban, Párizsban, Stockholmban, sőt még a cári udvarban és a walesi herceg előtt is sikert sikerre halmozott, de legszívesebben Nyíregyházán játszott.
A bálokon a külföldön is ünnepelt Benczy Gyula adta a talp alá valót 16 tagú zenekarával. Temetésén hét vármegye cigányai húzták a gyászzenét.
Jósa Jolán és Jósa András emlékeiből idézünk: „Ott élt még Nyíregyházán Benczy Gyula is. Akit méltán megillethetett volna a cigánykirály titulus. De egy kézlegyintéssel elutasította magától az úri mivolta előtt ízléstelen jelzőt. Ha el is utasította, de joggal elvárhatta, hogy ne csak cigánynak, hanem úri cigánynak is tartsák. Mert külsejében is úr volt. Nemes növésű, szép szál férfi, aki minden prímásos édeskedést került. Komolyan, szinte méltóságteljesen játszott, mint aki tisztában van azzal, hogy a zene nemcsak mulattat, hanem fel is emel, ha az arra méltatlanok nem profanizálják. Benczy Gyula született úr volt a maga portáján is. A Tokaji utcán építtetett magának úri házat. Huszonnégyezer forintjába került, olyan összegbe, ami akkor vagyonnak is beillett. Ha ismeretlen tévedt a hajlékába, azt hihette, hogy legalább is valamely vezető szerepet játszó megyei uraság házában jár.
Egy-két esztendőben egyszer az is megesett, hogy Benczy Gyula nem muzsikált, hanem magának muzsikáltatott. Ritkán jött rá ez a hangulat, de ilyenkor aztán megpihent az a hegedű, amit még híres prímás édesapjától, Benczy Bertitől örökölt. Aki hajdanában a Kállayak, Ibrányiak, Jármyak, Vayak és más törzsökös famíliák bánatát gyógyítgatta és élesztgette a száraz fával. Nagy időközökben másnak átmuzsikált éjszaka után őt is elfogta a keserűség... A folytatását Jósa András sokszor és így emlegette el: – Ilyenkor szerelmes lesz egy nótába. Beállít a gőzfürdőbe, daliás alakjával beáll a medencébe, egy bandájabelit ruhástól állít maga mellé és ezzel az egyetleneggyel addig húzatja, ameddig az szusszal győzi. Az már előre vigyorog a gyönyörűségtől, mert nemcsak új ruhára jár ki neki az elázott helyébe, hanem mert a rajkói még egy hét múlva is cukrászsüteménytől híznak.
Mint csendes bánat rágódott a lelkén, hogy nem volt utódja. Azon a szárazfán, amelyik mellett két nemzedék vigadt sírva, nem fakadt többé sóhajtás. Sokszor elsopánkodta: hej, be kár, hogy unokaöccsét, Sáray Elemért az Úristen nem az ő fiának teremtette. Mégis ennek hegedűjében él tovább a Benczy-dinasztia. A fiatalabb Nyíregyházának most már ő húzta a szívhez szólót, meg a talpalávalót. Deli alakjával ha megállt az éjjeli zenével ébresztgetett kisasszonyok ablaka alatt, először mindegyik a Madárdalát leste. Amit sem előtte, sem utána nem tudott senki négy húron szebben elcsattogtatni, csicseregni. A Jósa-ház ablakai alatt ilyenkor egész lelkét beléöntötte a nótákba. Egyébként is gavallér volt, itt pedig még a hála is tüzelte, mert családján sokszor segített Jósa András orvosi tanácsa. Még csak tegnap volt, hogy hegedűje örök tavaszt ígért és ma már a fia, ifj. Sáray Elemér nótája hirdet új tavaszokat.”
