A bezdédi honfoglalás kori temező. Archaeologiai Értesítő XVI. 1896. 385-412. (Jósa 157)

Jósa 157. A bezdédi honfoglalás kori temető. Archaeologiai Értesítő XVI. 1896. 385-412. A BEZDÉDI HONFOGLALÁSKORI TEMETŐ. (SZABOLCS M.) Szabolcs vármegyének északkeleti — a Tisza folyó által keletről, északról és nyugotról határolt — zugában, mely a tiszai járáshoz tartozik, fekszik Cserepes-Kenéz község, közvetlen a Tisza mellett. A mostani világ zajától, forgalmától teljesen félre esve, sok százados nagy terjedelmű ritkás tölgyes erdő közelében, hatalmas füzesek és nyárjasok árnyában. A szeszélyes Tisza pár évtized alatt többször kiöntötte a kenézieket csendes otthonukból. Azért a kormány és törvényhatóság kitelepítette a falut egy közeli homokmagaslatra, mely a keresztségben Uj-Kenéz nevet nyert. Ezen a világot porzóval ellátni hivatott bányában épen úgy túrnak az emberek, mint másutt. Ez évnek tavaszán ilyen alkalommal került napfényre egy La Tène korszakbeli lelet, mely egyéb kevésbé ritka tárgyakon kívül egy kis bronzból készült hosszú szarvú ökörrel, kurta lábú hosszú kutyával, kacsával, két mérlegserpenyővel és a hozzá való rúddal gazdagította szerény megyei múzeumunkat. Ezen leletnek híre futamodott a vidéken, csakhogy a bronzökröcskéből a bibliai arany borjú lett, melyet a zsidók a félre eső Cs.-Kenéz község határában ástak el. Vidovich László főszolgabíró, kinek érdeklődése a régészet iránt fokozódott, azon nyilatkozatomra, hogy ezen lelet valószínűleg Kr. e. második vagy harmadik századból származik, felszólította járása községeinek elöljáróit arra, hogy hozzák tudomására azt, hogy akadtak-e járása területén valahol régészeti leletekre. Ezen felhívásra Rácz Béla bezdédi körjegyző jelentette, hogy mintegy 8—10 év előtt útegyengetés alkalmával, a községtől mintegy fél kilométer távolságban keletészakkeleti irányban, a Záhony felé vezető 15 méter széles útnak északi szélén egy lovas sírra bukkantak, melyben állítólag kardot, buzogányt (?) és más egyéb tárgyakat találtak volna, melyeknek azonban nyomára akadni nem sikerült. Vidovich ezen útnak déli szélén 1896 április 20-án egy lovas sírt tárt fel, mely a mellékelt helyszíni rajzban az ásatások sorrendjében jelzett sírok között 1. szám alatt van feltüntetve. Junius 9-ig a 17-ik sír lett felkutatva, melynek ásatásában én is részt vettem, de jelen voltam május 29-én a 14. és 15. sír felbontásánál is. Ezen temetőt a 17. sírral kimerítettnek kell tartanom, mert a minden irányban tett további ásatási kísérletek meddők maradtak. Azon telep, melynek a felásott terület temetkező helyűl szolgált, népes nem lehetett, vagy ha az volt is, igen rövid ideig állhatott fenn, miután Szabolcs vármegyében 1000 lakos közül évenkint átlag most is 35 egyén hal el; tehát a bezdédi temetőt egy év alatt 500 egyén betöltötte volna. Ha az ásatások alkalmával tapasztalt buzgalommal ugyanoly fokú szakértelem párosult volna, ismereteink a honfoglaláskori korról még tetemesebben bővülhettek volna, mint így, a mikor Vidovich barátom jegyzetei és a saját észleleteim alapján csak a következőket közölhetem. A temető a bezdéd-záhonyi 15 méter széles úton és attól délre fekszik, egy északról déli irányba vonuló több száz méter hosszú, mintegy 100 méter széles 2—3 méternyi természetes homokmagaslaton, a milyenek a Nyírben minden határban százával is előfordúlnak. Sírhantoknak kiemelkedő nyomai nem észlelhetők. Azokat az idő elenyésztette. A sírok észak-déli vonalban csekély eltéréssel egy sorban találtattak átlagosan 2—3 méter távolságban egymástól, csupán az 5., 7., 14. és 17. számú sír tólul ki kelet felé és kissé északra ferdén a sorrendből. Az emberi csontvázak kivétel nélkül hanyatt fekve, kinyújtóztatva, fejjel nyugotnak, lábbal keletnek voltak elhelyezve. Egészben tizenhét sírt bontottak föl. Ezek közül 11 esetben az emberrel ló is lett eltemetve. A lovaknak törzse egy síkban volt az emberi csontvázakkal. A lovaknak feje vízszintesen, csekély eltéréssel állal lefelé, homlokkal felfelé, minden esetben nagyjában az emberi koponya felé tekintve, és az emberi csontváz felett 30—40 centiméter magasságban találtatott. Oldalt egy lónak feje sem feküdt, sem pedig a törzse az emberi csontvázat nem nyomta, hanem a legtöbb esetben a lónak törzse az ember talpa elé lett hajlítva, vagy pedig bal oldala mellé fektetve. Csak egy esetben volt a lófej az ember jobb alszára felett. A lófej 8 esetben az alszár, 3 esetben a czomb felett találtatott. Ugy az ember, valamint a lócsontok többé-kevésbé annyira el voltak korhadva, hogy különösen a szivacsosabb csontokat egyáltalában nem, a szilárdabb csontokat pedig, ha a környező talajból kifaragni sikerült is ugyan, de kiemelni csak kivételképen lehetett; sőt a legtöbb esetben úgy embernél, valamint lónál, — különösen az alvégtagoknak nyomát is csak itt-ott lehetett felismerni. Miután az elkorhadás a közvetlen egymás mellett fekvő sírokban igen különböző, a talajviszony pedig teljesen egyenlő volt, a korhadási különbség csakis az eltemetettek korával kapcsolatos csontszilárdsági eltérésben találhatja magyarázatát. Hogy a lovak élve lettek az emberi hullával eltemetve, bizonyítja az, hogy a lónak feje mindig magasabban áll, mint törzse, és soha sem volt oldalt fektetve, mint azt minden döglött lónál észleljük. Egy esetben a négy láb patája együtt találtatott, a mi megkötözésre enged következtetni. A 15-ik sírban talált lónak gerinczoszlopa, a végtagok helyzetéből ítélve, tengelye körül úgy meg volt csavarítva, hogy a hátsó végtagok behajlítva egymás mellett vízszintesen délre, az első végtagok szintén behajlítva ég felé voltak irányítva. A fej pedig úgy állott, mint a többi lóé. Döglött lovat ilyen helyzetben elképzelni nem tudok. Ezen helyzetet csak úgy tudom magamnak megmagyarázni, ha felteszem, hogy a lónak úgy hátsó, valamint első lábai külön lettek összekötözve, és a földet előbb a hátsó lábaira hányták és így a sír fenekéhez szorították. A ló igyekezett vergődésében az ellenkező irányban hanyatt feküdni, és így első lábai ég felé fordultak, és így a ló faránál megkezdett és előfelé haladó földdel való betakarásával első végtagjai ezen természetellenes helyzetben lettek rögzítve. Miután azonban a 11 lófej egyenlő elhelyezéséből következtetve a ló fejének az akkori szokás szerint állal lefelé, a koponyatetővel felfelé, és az ember feje felé nézve kellett eltemetve lenni, a szokásos irányba csavarták nyakát akkor, midőn már a ló helyzetén változtatni képtelen volt. Igaz, hogy a lovaknak alsó részei vagy törzse is több esetben hiányoztak, de gyakran az emberi csontvázak is hiányosak voltak ; de az is igaz, hogy gyakran egyes közbeeső szilárd szárcsontok is, míg a többi csontok megvoltak. Ezen körülmény azonban a megmaradt csontrészeknek elhelyezéséből ítélve, csak az egyes csontvázrészek különböző elkorhadási sajátságának tulajdonítható. Azt, hogy miért torozták volna el némely lónak hátsó részeit a többiének pedig nem; nem tudom megmagyarázni. Föltevésem szerint a lovakat élve temették el, de úgy, hogy az az emberi hullával közvetlen érintkezésbe ne jöjjön, illetőleg hogy azt ne nyomhassa. Az egyes sírokban talált ép és megsemmisült csontvázrészeket fel nem sorolhatom, mert csak három sírbontásnál voltam jelen és nem is szentelhettem volna esetleg egy sírnak leírására napokat. Csonka észleletből pedig következtetéseket nem lehet levonni. A csontok épségéből, vagy elkorhadásából különben sem szabad azoknak korára következtetni. Ha egy csontváznak valamely része hiányzik, nem lehet azt állítani, hogy a hiányzó részeket megették. egyen szabad erre nézve két tapasztalatot felemlíteni, melyet dr. Romer Flóris feledhetlen öreg barátommal tettem. Mintegy 28 év előtt Hugyajon homokbuczkán vagy nyolcz sírt bontottunk fel. Nagyon szegények voltak. Csak egynél találtunk egy szíjdiszítést, mely honfoglaláskorbelinek bizonyúlt. Ezen temető tehát csak mintegy ezer éves volt. — Egy csontvázat sem lehetett kiemelni, sőt mindegyik csontváznak csak egyes részeit lehetett szobrász módjára a homokból kifaragni. De azért mégis ki lehetett mutatni, hogy a csontvázak fejjel nyugotnak, lábbal keletnek kinyújtóztatva hanyatt feküdtek, és megbolygatva nem lettek, tehát a hiányzó részeket senki meg nem ette. Ugyanazon időtájban együtt vizsgáltunk az ajaki határban egy kőkorszaki temetőt a hol a csontvázak kuczorodott helyzetben oldalt fekve, szájuk előtt 5—6 apró edénynyel és kőeszközökkel voltak eltemetve egy zsombékos terület közvetlen közelében levő partosabb helyen. Itt minden csont majdnem olyan ép és kemény volt, mint a Tisza iszapjából kikerülő őslény csontok. Hiányzó csontrészekről tehát nem lehet homokos területen, a milyen a bezdédi temető is, azt állítani, hogy azok már az eltemetéskor hiányoztak volna. Ezek után sorra ismertetem a sírokat a mint azok egymásután megásattak, azon jegyzetek alapján, melyeket tettem, és a melyek tőlem nem függő okok miatt hiányosak ugyan, de mégis többet érnek, mintha semmi feljegyzés nem történt volna. A talált tárgyak túlnyomó része a nemzeti múzeum tulajdonát képezi. I. sir. A záhonyi pocsolyák betöltése végett lehordott úton 15 cm. mélységben (április 20-án). Koponya alatt egy ép kengyel, talpa előre és hátra kissé lefelé hajlítva, talpának alsó felületén végig vonuló kiemelkedés, a mely sajátság a többi talált kengyeleknél is ismétlődik. (2. ábra.) A csontváz szájának tájékán egy ú. n. czigányzabola két végén szabadon mozgó karikával, közepén csuklóval. (3. ábra.) Jobb alszára felett 35 cm. lófej szokásos helyzetben, a lótörzs az emberi csontváz talpa alá kanyarítva. A lónak mind a négy patája együtt. Az emberi csontváz bal lába felett rossz ezüstből készült díszítés. (1. ábra.) II. sír. Az előbbitől egyenközűleg délre alig egy méter távolságban 1½ méter mélységben részben az út árkában. A jobb szemüregben érintésre szétporlott hártyavékonyságú zöldrozsdás lemezke, valószínűleg süvegdiszítésnek maradványa. A koponya egészen balra volt fordúlva. A bal fül tájékán egy nyitott, mindkét végén tompa hengerded huzalból készült rossz ezüst karika. A mellkas mindkét oldalán, felülről lefelé irányuló sorban egymástól pár centiméter távolságban több különféle pasztagyöngy. A derék körül néhány közelebbről nem jelzett szétporló érczlemezke, valószínűleg övdiszítés. A bal medenczecsont felett egy ép kengyel, (második nem találtatott). (1. ábra.) A jobb medenczecsont táján hegyével le és kifelé irányúló szeghez hasonló hegyes vas. (2. ábra.) A jobb czombcsont külső oldalán ezzel párhuzamosan, több alaktalan írón vastagságú vasdarabocska. (3. ábra.) Három darab szíjdiszítés rossz ezüstből. (Nincs feljegyezve, hogy a csontváznak melyik részén találtatott.) A lófej a bal alszár felett az ember koponyája felé irányítva, a szokásos helyzetben vízszintesen feküdve, álla lefelé, koponyatető felfelé. A törzs és végtagok az ember lába elé hajlítva. A lókoponya alatt egy tört czigányzabola, (8. és 9. ábra) csuklóban meghajlítva és mint a többi sírokban talált zabolák is úgy összerozsdásodva, hogy az egyes tagok nem mozdíthatók. III. sír. Az előbbivel párhuzamosan délre 1 vagy 1½ méter mélységben. Csupor 12 centiméternyire a bal fültől kifelé hullámos, de nem párhuzamos ú, n. fésű díszítéssel. A bal válltól a czomb felső részéig, a csontvázzal párhuzamosan 70 centiméter hosszúságban ívalakban vonuló újjnyi hosszúságra töredezett igen elrozsdásodott vasdarabkák. (3. és 4. ábra.) A bal medenczecsont felett hat darab hegyükkel fel és befelé irányított levél alakú alul szegben végződő elrozsdázott vas nyílhegy. (6—10. ábra.) A jobb kézcsukló alatt egy csomóban öt darab rossz ezüstből készült aklával ellátott szíjdiszítés. A bal kézcsukló alatt az alkarral párhuzamosan egymástól egyenlő távolságban öt darab, a jobb alkarvégen találtakhoz hasonló aklás szíjdiszítés. A jobb kézfejnél egy alaktalan tűzkő (kova) és egy csinos átfúrt fenőkő. A czombok felső végei között egy kengyel. (2. ábra.) A czombok fele hosszánál felettük és alattuk haránt irányban egymástól egyenlő távolságban fekvő számos rossz ezüstből készült aklás szíjdiszítés. A bal alszár felett 25 cm. magasságban lófej a szokásos helyzetben. A lónak törzse az ember talpai elé hajlítva. A lófej alatt a másik kengyel (1. ábra) és egy tört czigányzabola. (5. ábra.) A lónak mind a négy végtagja úgy van elhelyezve, mintha a temetéskor együvé lettek volna kötözve. Összesen 59 szíjdiszítés találtatott, a legtöbb a köntös alsó szegélyzetéről és a ruhaújjak végéről, és csak hét darab származott a csontváznak egyéb Vidovich által fel nem jegyzett részeiről. Az akláról ítélve, ezen sok rézzel vegyített ezüst diszítések bőrre voltak erősítve. A díszítés ötféle volt. Hogy a különböző diszítések miként voltak csoportosítva, a jegyzetekből ki nem tűnik. IV. sir. Az előbbivel párhuzamosan 1½ méter távolságban délre. Az emberi koponya szemgödreinek magasságában, részben a szemüregbe is bele nyomulva, számos háromszögű 3 lyukkal ellátott papirvékonyságú sima igen törékeny rossz ezüst lemez, melyek közül 8 eléggé épen megmaradt. Alkalmasint a süveg peremére voltak vonva. Mindkét fülénél 1 mm. vastag, hengerded ezüst huzalból készült nyitott, mindkét végén tompa karika. Jobb könyökén kívül és mellette egy késtoknak töredéke, felső végén odarozsdázott szövetmaradványnyal. (1. ábra.) A csontváznak mindkét alkarja a trochanterek alá volt hajlítva. A jobb trochanter mellett vas sarlónak hegye, mely vászonba volt göngyölve, mely oda van rozsdásodva. (6. ábra.) Jobb kezénél egy alaktalan tűzkő (12. ábra) és egy hosszúkás sötét színű fenőkő. (10. ábra.) A bal kar mellett egyenes vonalban hosszú sorban vastöredékek, (a hosszúság nincs pontosan megemlítve). Valószínűleg teljesen elrozsdásodott kardnak maradéka. (5. és 14. ábra.) Ezen vas vonalnak középtáján egy kis vas csatt. A bal medenczecsont felett hét darab, — a harmadik sírban találtakhoz hasonló — hegygyel rézsút be- és felfelé irányuló nyílpenge. (7—9., il., 13. ábra.) A két czomb között, azoknak félmagasságában az egyik kengyel fülével rézsút a csípőízületnek irányítva. (2. ábra,) Lófej a bal alszár felett, a szokásos helyzetben egy nagyobb hosszúkás vas hevedercsatt (4. ábra) és e mellett a másik kengyel (1. ábra) az elsővel párhuzamosan a lónak feje alatt. A lónak törzse az emberi csontváznak lába elé volt hajlítva. V. sír. Az eddigi egyenes sorvonalból félig kelet felé kinyomúlva, és keleti vége északkelet felé nézve. A csontváz állítólag kisebb volt az előbbieknél. Mérések nem történtek. A két fül mellett egy-egy, az előbbiekhez hasonló, ezüst karika. (5. és 6. ábra.) Két kisebb fajta ép kengyelvas, (1. és 2. ábra) egy közép nagyságú hevedercsatt (3. ábra) és egy töredezett czigányzabola. (4. ábra.) Vidovich jegyzeteiből ki nem derül, hogy a csontváznak, mely részein találtattak. A lófej, mint a többieknél, a bal alszár felett. VI. sír. A 10., 9., I., 2., 3. és 4. számú sírokkal egy vonalban, az előbbitől mintegy 1½ méter távolságban. A lónak feje 30—35 centiméter magasságban az embernek bal czombcsontja felett a szokásos helyzetben. A törzs párhuzamosan az emberi csontvázzal. Mindkét csontváz igen elkorhadva. A jobb kéznél egy alaktalan kova (4. ábra), a jobb kézfejnél az előbbiekhez hasonló nyílhegy. (8. ábra.) Ezenkívül két kengyelvas, (1. és 2. ábra) egy czigányzabola (7. ábra), egy hevedercsatt (5. és 6. ábra), mindannyi eléggé ép állapotban. Helyzetük jelezve nincs. VII. sir. A sorrendből kelet felé kitolva, épen mint az V-ik sír. A csontvázak igen elkorhadva. Az emberi koponya jobb halántékán betörve, vagy a föld által benyomva. Az állkapocs mélyen leesve. Benne csak két odvas fog, a mely körülmény előrehaladott korra enged következtetni. A koponya félig balra fordúlva. A lófej az emberi alszár felett 50 centiméternyire vízszintesen fekve, állal lefelé, koponyatető felfelé. Hossztengelye az ember koponyája felé irányítva. Első végtagjai térdben behajlítva észak felé, hátsó végtagjai egymás mellett vízszintesen fekve, délkelet felé egyenesen kinyújtóztatva. Döglött lovat alig lehetséges ilyen helyzetbe hozni. A lófejtől északra kifelé 20 cm. távolságban két kengyel (2. és 3. ábra) talpukkal egymásnak fordúlva. Az ember fejhez közelebb eső fülével nyugotnak nézve, kissé ezen végével lefelé irányúl; a másik ettől pár cm. távolságra vízszintesen fekszik, és fülével keletnek van irányítva. A két kengyel talpa közt egy kissé magasabban egy vas hevedercsatt. (9. ábra.) A jobb kézízület mellett egy alaktalan kova. (4. ábra.) A jobb kézfej mellett kifelé a csontvázzal párhuzamos mintegy 20— 30 cm. hosszú vonalban elrozsdásodott vasdarabok és egy átlyukasztott lapos csontdarab (8. ábra), mely akként volt elhelyezve, hogy tőrnek lehetett ellenzője. A bal könyökízülettől kissé kifelé egy kis, sok rézzel kevert, ezüstből készült, három aklával ellátott csatt (5. ábra) peczek nélkül. A két czomb között ezekkel párhuzamosan hegyével az emberi koponya felé irányuló, vízszintesen, a czomboknál mintegy 10—12 centiméterrel magasabban fekvő, négy élű vas lándzsa. (1. ábra.) Egész hossza 27½ cm., köpűs része 12 cm. hosszú. VIII. sír. Az emberi koponya csaknem egészen az egyik — fülével délnek irányuló —- kengyelben (1. ábra) feküdt, a másik kengyel ettől 15 cm. távolságban nyugotra ugyan úgy elhelyezve, mellette egy hevedercsatt (6. ábra) ; mögött nyugotnak. Ez és a 9-ik sírban talált töredezett zabola, különbözik a többi sírokban talált zaboláktól, mert a két végén nem karika, hanem egyenes rúd volt. A szétesett koponya balra fordúlva, állkapocs leesve, és fogakkal ellátva. A homlokon harántúl elhelyezett számos papirvékonyságú teljesen elporladt ezüst lemezke. Azt, hogy az egyes lemezkék milyen alakúak voltak, ki nem tudhattam. Valószínűleg a süveg peremének díszítéséül szolgáltak. A bal fül mellett 8 darab, — az előbbiekhez hasonló elrozsdásodott nyílhegy (7—15. ábra) egy csomóba összeszorítva. A nyilak közül egy teljesen ép. A nyílhegyektől kelet felé 14 cm. távolságban egy harántul fekvő csiholóvas. (5. ábra.) A jobb kéz mellett egy kis fenőkő (16. ábra) és egyik újjon egy négy szömölcsü ezüst gyűrű (9. ábra), melynek közepében egy kerülékalakú féldomború, érdes felületű, felülről tekintve szennyes barna, üvegdarab volt foglalva. A bal kar egy kissé a czomb felébe volt hajlítva. Ezen behajlított alkar alatt, közvetlen a csontváz mellett, ennek hosszával párhuzamosan egy 83½ cm. hosszú gyöngén hajlított kard feküdt, melynek markolatát a rozsda a pengéről leválasztotta. A kardnak markolatvége majdnem hónaljáig nyúlt fel. A penge fokának közepetájáról kis vas csatt vált le. Az alkaron egy három bőrrétegre aklázott vékony tarsoly alakú aranyozott lemez találtatott (1. ábra), mely a szolyvai, galgóczi és tarczali lemezekhez alakra, sőt díszítésre is hasonlít. A bezdédi lemez azonban mindegyiknél érdekesebb, a mennyiben a többieknél mindenütt ismétlődő növénydíszen kívül a bezdédin egy kereszt, és ez alatt jobbról-balról szárnyas stylizált lófejü alakkal ékeskedik, melyeknek egyike kettős kunyorgó sárkányfarkkal végződik, és homlokából könyökre hajtott szarv nyúlik ki ; másika szarv nélkül van, és hátsó része madárfarkhoz hasonlít. Keskenyebb egyenes vonalú szélének közepén egy a lemez alól kinyúló bőrnyujtványra mintegy 1½ cm. négyszögű lapos rossz ezüstből készült díszítés nélküli lemez van erősítve. Ezen tarsoly alakú ékes tárgy a bal alkar közepe táján feküdt, egyenes szélével, — tehát hossztengelyével — a szegycsont kardnyújtva felé irányítva, vízszintes helyzetben, ékített oldalával felfelé, a három bőrréteggel lefelé közvetlen az alkaron, melynek egy része az alsó bőrréteghez van még most is tapadva. Hossza 13, szélessége 150 centiméter. Hogy milyen czélra szolgált, tudni nem lehet. A szolyvai lemez, Lehóczky Tivadar állítása szerint, a homlok táján találtatott nemez süveg darabjához erősítve. A galgóczi lemez elhelyezése nem ismeretes, a tarczali az emberi csontváznak azon részén volt, mint a bezdédin. Ha tekintetbe veszszük, hogy a bezdédi koponya homlokán harántul vékony lemezkék voltak, valószínű, hogy azok a süveget díszítették. Ha ez igaz volna, akkor a lemeznek más rendeltetése volt, mint süveget díszíteni. Talán a puzdrának alsó végét diszítette, csakhogy ezen feltevésnek ellene szól azon körülmény, hogy egyenes széle nem a bal fül mellett elhelyezett nyilak felé irányul. Nyílt kérdés marad tehát, hogy tulajdonképen mire szolgált. Ugyanis, a galgóczi lemez mellett egy érem találtatott, mely a samanidai uralkodó családból származó Nasr-el Achmed emir által Samarkandban Kr. u. 918/19. évben veretett, tehát mintegy 30 évvel a honfoglalás után. A temetőt tehát ez alapon is honfoglaláskorbélinek kell tartanunk. Ezen tarsoly alakú díszlemeznek egyenes vonalú szélétől 4 centiméternyire befelé a bélcsont felett egy hosszúkás szíjdiszítés áll. Ugyancsak a medencze felett a díszlemez alól a testbe lefelé hatolva, egy hegyes vas nyúlt ki (4. ábra), és e mellett lejebb szintén egy tőrpengetöredéknek látszó (?) vasdarab. (3. ábra.) A lófej 30 cm. magasan a bal alszár felé. A lónak törzse az emberi csontváz lába elé volt hajlítva. Az első lábak térdben alá és hátra felé behajlítva és északnak irányítva. A hátulsó lábak dél felé egyenesen kinyújtva. Ezen ló is minden valószínűség szerint élve lett eltemetve. IX. sír. Ezen sír a bezdéd-záhonyi úton találtatott 30 cm. mélységben, miután az útnak ezen partos részletéről útegyengetés czéljából már régebben sokat lehordottak. A csontváz csak úgy feküdt, mint a többi, csakhogy az arcza bal felé volt fordítva, az alsó állkapocs pedig jobbra leesve. Az arcz baloldalán igen vékony elporladozott lemezkék. A bal fül mellett egy, mintegy 1 mm. vastag hengerded huzalból készült nyitott végű 3½ gramm súlyú színarany fülbevaló karika. (В. 1. ábra.) Két darab fülecskével ellátott némileg lopótökhöz hasonló alakú nyolcz élű, tömör csüngődísz (B. 2. és 3. ábra) valamiféle (talán réz és ezüst) ötvényből készült igen vastagon aranyozva. Mindkettő a szegycsont mellett a kulcscsont belső vége felett gömbbel lefelé találtatott. Súlya miatt fülbevaló nem lehetett, annál is kevésbé, mert a bal fülnél már egy arany karika került elő. A csontváz jobb oldalán a törzs és felvégtag közt a vállnál feljebb a kéznél lejebb érő, gyengén hajlított vonalban fekvő plajbász vastagságú rendkívül elrozsdásodott vastöredékek, középen kifelé görbített részlet. Az ágyékcsigolyák magasságában. Aczél íjj volt, vagy ijjnak tartozéka. A bal felkar alsó végén és mindkét alszár felső végén 2 mm. Széles, 1 mm. vastag ellapított ezüst huzalból készült szorító. (B. 4—10. ábra.) A lófej a bal alszár felett 30 cm.-nél magasabban a szokásos helyzetben. A lónak törzse az ember lábai elé hajlítva. A lónak mindnégy végtagja nem egymáson, de közel egymáshoz volt. Két darab kengyelvas (A. 1—2. ábra) 20 cm. mélységben a ló feje alatt, egymás mellett vízszintesen fekve, füllel a sír középvonala felé. A kengyelek legnagyobb átmérője 137, legkisebb pedig 120 mm., belvilága 10 cm. nem voltak kerek alakúak, hanem inkább egyenes talpúak. A zabola (A. 4. ábra) igen elrozsdásodva, olyan mint a VIII. sírban talált a kengyelek közelében. Hasonlított a tarczali zabolaszárhoz, melyen azonban ezüst huzalból készült díszítéseknek csekély nyomai látszottak. X. sír. Az előbbitől északra 2½ méter távolságra az országúton 20—30 centiméter mélységben. Ezen sírtól északra ezelőtt 8—10 évvel egy lovas sír találtatott, mely ezen temető létezésének nyomára vezetett, és a melyben állítólag kard, buzogány és más egyéb tárgyak találtattak, de a melyek elkallódtak. Arczczal jobbra fordúlva, álla leesve. Mindkét fülénél egy-egy nyitott tompa végű, egy mm. vastag hengerded, mintegy 2 cm. átmérőjű, színezüstből készült fülbevaló karika. (10. és 11. ábra.) A jobb oldalon a hónaljtól a térdig kissé hajlott vonalban számos írón vastagságú vastöredék (3., 7., 8. és 9. ábra), mely valószínűleg íjjnak, vagy tartozékának maradványa. A jobb oldalon egy kard. A markolat a kissé könyökben befelé hajlított karnak kézfejénél, a karhegye a jobb váll széle felébe nyúlik. Hossza 70½ cm., hegye letörve találtatott. Markolatának iránya nem vág össze a penge hossztengelyével, hanem egy kissé a befelé irányított él felé görbül. A markolat vége nem volt letörve, hanem hegyesre lerozsdázva. Kiásáskor a kard és annak környéke nagy gonddal lett megfigyelve, de semmi dísz vagy egyéb tárgynak nyoma nem találtatott. A jobb kézízület felett az alkar alsó végétől kissé kifelé 4 darab elrozsdásodott a többiekhez hasonló nyílhegy (2., 4., 5. és 6. ábra), hegyükkel a váll felé irányítva. A mellkas bal szélén a kulcscsont külső végétől lefelé a bélcsont tarajáig egyenes vonalban egymástól egyenlő távolságban, gömb alakú, fülecskével ellátott 10 darab, két darabban öntött fél milliméter vastag falazatú pityke (12—17. ábra). A két féldarab teke egyenlítőjén van összeforrasztva. A forrasztó anyag azonban annyira elpusztult, hogy csak két pityke találtatott a kiemeléskor, melynek két része egymástól el nem volt válva. Anyaguk, úgy látszik, hogy réz kevés ezüsttel vegyítve. Három darab ugyanilyen pityke a bal alkarnak alsó vége alatt találtatott. Ezen pitykék valószínűleg gomb gyanánt voltak használva a köntös két szárnyának és a ruhaújj nyitott alsó végének összefoglalására. A bal könyökízület felett egy 85 mm. hosszú és 36 mm. széles lapos fenőkő. (1. ábra.) Ezen sírban sem ló, sem zabola, kengyel, vagy csatt nem találtatott, tehát gyalog harczos lehetett. XI. sír. Ezen csontváznak csak elporladt koponyája és észak felé kinyújtott bal karja volt meg. A csontváz egyéb részének vagy lónak maradványa felismerhető nem volt. A sír 120 cm. mély volt, míg a többiek körülbelől 150 cm.-nyire voltak a földnek felszíne alatt. A megmaradt kéz tájékán elrozsdásodott vasdarabkák voltak, valószínűleg kés vagy tőrnek maradványai. A bal fülnél egy rézből, vagy rossz ezüstből készült 23 mm. átmérőjű karika, a mely abban különbözött a többi csontváz füle mellett talált karikáktól, hogy míg a többieknek mindkét vége tompa, ennek egyik vége hegyes volt. Ezen alkalmasint szolga, vagy legalább is nem harczosnak sírjában egyéb lelet nem volt. XII. sír. Az előbbiektől a rendes egy vagy másfél méter távolságban párhuzamosan feküdt, gyöngyökkel, de lócsontváz, annak tartozékai és fegyver nélkül. Ezen körülményből női csontvázra következtetek. Annyira el volt korhadva, hogy az alsó végtagok már felismerhetők nem voltak. A gyöngyök nem sűrűn egymás mellé vannak sorakozva, hanem egymástól gyakran több centiméternyire voltak ; a mely körülményből azt lehet következtetni, hogy a zsinórra görcsök voltak kötve, melyek a gyöngyöknek egymáshoz való sorakozását gátolták. Az ezen sírban talált gyöngyök egyenes vonalban vonultak le a mellkas bal oldalán, tehát a zsinórnak két vége, melyre fűzve voltak, összekötve nem lévén, nyakba vetve nem volt. Ezen sírban összesen 16 gyöngy találtatott (5—19. ábra) az említett elhelyezésben. Még pedig kettős üveggyöngy aranyosnak látszó béléssel. (13. és 14. ábra.) Két darab egyes ugyanolyan. Három darab egyes fekete, vagy talán sötétkék színű. Egy darab laposas karneolból. (8. ábra.) Egy darab sötétkék sima felületű paszta. Egyik lyukának egyik végén vörösbarna színű; hasán fehér sáv vonúl körűl. (5. ábra.) Egy darab ugyanilyen ; csakhogy a felső veres lyukszegélyzet hiányzik. (5. ábra.) Egy darab fekete, hasán sárga sáv fut körül. (7. ábra.) Három darab (9. és 10. ábra) otrombán négyszögű gerizdes sárgásfehér paszta, itt-ott kékes zománcz árnyalattal. Ezeken kívül a gyöngyök sorjában egy kis bronz pityke. (4. ábra.) A két fülnél nyitott végű 1½ mm. vastag hengerded huzalból készült jó ezüst karika. (1. és 2. ábra.) A jobb kéz mellett kifelé egy sarló (?) töredéke. A jobb kéz -egyik újján a VIII. sírban találthoz hasonló gyűrű. (3. ábra.) Annak is négy szemölcse van, csakhogy annak tömör, ennek pedig üreges. Az üregek kettejében az üveg megvan, kettőből azonban már az eltemetéskor hiányzott. A gyűrűnek közepén lévő foglalvány ketté repedt, és a foglalóból könnyen kieső darab szennyes feketebarna színűnek látszik ; de ha áttetsző világításban nézzük, zaphir színű, pedig csak üveg. A bal medencze felett egy elrozsdásodott vasdarab találtatott ; a mi csatt lehetett. XIII. sír. Az előbbi sírtól délre egy méternyi távolságban, és ezzel párhuzamosan, de valamivel ferdébben. A csontváznak alsó végtagjai teljesen el voltak korhadva, úgy hogy annak nyomai sem látszottak. A koponya jobbra dőlve ; állkapocs leesve. Álla alatt nagy gyöngy (3. ábra) sötétkék pasztából. Három nagy fehér kerek sávval oldalán. A három mezőben, melyet ezen fehér körök határolnak, egy a kerek mező központján levő nagyobb zöld pettyet váltakozó veres fehér zöld küllőszerüleg elhelyezett vonalak körítik. Ezen nagy gyöngy magánosan volt az áll alatt a nyakcsigolyák előtt, tehát nyak ékül szolgált, és nem volt azon két zsinór egyikére fűzve, melynek egyik a bal, a másik pedig a jobb felkar felett egyenes vonalban vonult lefelé a könyök tájékáig. A bal felkaron 10, a bal alkaron 8 kisebb gyöngy volt (4—21. ábra) egymástól egyenlő távolságban elhelyezve. Minden gyöngy alatt görcsöknek kellett a zsinóron kötve lenni, melyek a gyöngyöket egymástól egyenlő távolságban tartották. Harántúl gyöngyök nem találtattak, tehát a zsinórnak végei összekötve nem lehettek. 6 darab kettős sárgás fehér színű átlátszó üveggyöngy. (15—21. ábra.) 6 darab hasonló egyes. (9—14. ábra.) 4 darab kettős nem átlátszó kék színű paszta gyöngy. (5—8. ábra.) 2 darab valamivel nagyobb hasonló pasztából készült gyöngy. (4. és 9. ábra.) Mindkét fülénél egy-egy nyitott tompa végű 27 mm. átmérőjű 2 mm. vastag hengerded ezüst huzalból készült karika. (1. és 2. ábra.) Itt egyéb tárgy nem találtatott. Valószínűleg nőnek sírja volt. XIV. sír. Ezen sír is egy kissé keletre tolva, lábbal valamivel észak felé fordúlva feküdt. Megásásánál jelen voltam. A csontváz igen el volt korhadva, úgy hogy ennek legtöbb része a földnek a csontváz egyes megfelelő helyein észlelt elszenesedéséből volt csak felismerhető. Valószínű, hogy egy ifjú nőnek csontváza volt, mert a csípőízűlet vápája, (acetabulum coxae) csak 40 cm. távolságban volt a válltól, míg például nálam ezen távolság 60 cm.-nyinél is több. Az ép fogaknak gyökerei teljes számban megvoltak ugyan, de csakis a legkülső rétege, az is csak hártya vékonyságú, és a leggyöngébb érintésre is szétmállottak ; míg a fogak koronája eléggé ellenállók maradtak. A XIII. és XV. sírban a gyökerek is szilárdak voltak a talajnak egyenlő volta mellett is. Lónak maradványa felismerhető nem volt. A nyakcsigolyák alatt egy sötétkék anyagú pasztagyöngy, oldalán három fehér körsávval. Minden körnek közepén három mm. átmérőjű barnavörös szigettel. A fogsoroktól jobbra közvetlen mellettük egy kettétört pasztagyöngy, körül három fehér körsávval diszítve. A fogsortól jobbra, kissé felette egy horog alakú színezüst hengerded huzalból készült, — valószínűleg fülbevaló karikának töredéke. A törésfelület kiemeléskor hófehér volt, de a napon mihamar meg feketedett, bizonyságául annak, hogy az ezüst chlorezüstté változott, mint azt a geszterédi sírokban talált ezüst tárgyaknál is tapasztaltam. A fogsor melletti kettétört gyöngytől lefelé 45 mm.-nyire egy sárgásbarna pasztagyöngy. (16. ábra.) A bal felkaron 12 cm. egyenes vonalon három darab vastöredék (talán kis késnek maradványa). A bal kar felső végén egy 11 mm. széles, és 1 mm. vastag rossz ezüstből készült, 66 mm. átmérőjű nyitott végű és lapjára csiga alakulag kunkorodva végződő karperecz (1. ábra), melynek lapján három sorban sürün egymás mellett 2 mm. átmérőjű karikák vannak ugyanegy szerszámmal beleverve. Ezen karperecznek egyik vége már a kiemeléskor 35 mm. hosszúságban le volt törve. Ezen karperecztől lefelé 26 mm. távolságban az alkar külső szélén egy gömbös vastöredék, gömbjével lefelé irányulva. Ugyancsak a jobb alkaron, annak belső oldalán rézből vagy rossz ezüstből készült csüngő, gömbjével a csontváz közép hosszvonala felé irányítva. (5. ábra.) A jobb kéz egyik újján egy rossz ezüstből készült zöldrozsdás gyűrű bevésett 8 küllőszerüleg elhelyezett díszítéssel. (2. ábra.) A bal alkar külső szélén kifelé irányulva egy nyelv alakú hártya vékonyságú porlékony zöld ércz lemezre, egy kis réz, vagy igen rossz ezüstből készült két darabból öntött pityke. (3. és 4. ábra.) XV. sír. Az előbbitől délre mintegy másfél méternyire. Úgy az emberi, valamint lócsontváznak különösen alsóbb részei igen el vannak korhadva, úgy hogy azok sok helyen fel nem ismerhetők. Az ember levágott bal kézzel volt eltemetve, mert míg a bal kar a rendes kinyújtóztatott fekvésben volt a törzs mellett és azzal párhuzamosan, a kézfej tenyérrel felfelé a vállra volt elhelyezve. A csontváz hossza a fejtetőtől a bokaízületig (a lábak már teljesen megsemmisültek) 153 cm. Az összetört és összenyomott koponya haránt átmérője a két falcsont dudornak megfelelőleg 175 mm. Az orr tövétől a tarkócsont legkiállóbb pontjáig 145 mm. A csontváznak jobb felkarja felett, és ezzel egy vonalban egymástól körülbelől egyforma pár cm.-nyi távolságban kis borsó nagyságú gyöngyök (1. ábra), a könyöktől váll felé irányuló sorrendben, 1 darab egyes fehér, 1 egyes fehér, 1 kettős sárga, 1 egyes fehér, 1 kettős sárga, 1 egyes sötétszínü, egy ezüstös fényű, egy kettős aranyfényű, egyes ezüstös fényű, egy barna, egy darab kettős színű. A nyakszirt alatt két kettős. A bal állkapocs mellett egy kettős, ez alatt egy egyes fehér. A lónak feje mellett is találtatott egy kettős üveggyöngy. Összesen 8 kettős, és hét darab egyes gyöngy. A szegycsonton egyenes sorban egymástól 6 cm. távolságban, valamint ezen sortól párhuzamosan a jobb csecsvonalban négy-négy rosz ezüstből készült, két fél darabból öntött és lazán összeforrasztott pityke (B. 3—10. ábra), az alsó pár nem az aequatoron, hanem hosszában volt összeillesztve. A három felső pár egyforma és sima volt. Az alsó pár valamivel nagyobb és a füllel átellenes végük gerizdelve volt. Egyiken 17 gerizd (B. 3. ábra), a másik kisebbiken kevesebb volt. A teljesen elkorhadt alszár felső végén egy sodrott hengerded ezüst (?) huzalból készült nyitott ellapított lyukas végű karika (2. ábra), mely már a kiemeléskor ketté volt törve. A lónak feje az alszár vagy inkább a térdízület felett ennél 30 cm.-rel magasabban, az ember koponya felé tekintve. Nemcsak a szivacsosabb csontok, de a szárcsontok is úgy el voltak korhadva, hogy azokat csak itt-ott lehetett kiemelni. Azt azonban fel lehetett ismerni, hogy az első végtagok egymás mellett összehajlítva ég felé, a hátulsó végtagok pedig szintén egymás mellett észak felé voltak irányítva ; és a lónak gerinczoszlopa mintegy 230 foknyira volt jobbra csavarítva. A czigányzabola (A. 4. ábra) a ló első lábánál ; a két kengyel (A. 1—2. ábra) egymás mellett ettől délre 40, illetve 50 cm. távolságban feküdt, talpukkal ferdén lefelé. A hengerded vasból készült hevedercsatt nem 4 szögletü, hanem kerek. (A. 7. ábra.) XVI. sír. Az előbbitől mintegy öt méter távolságra fekvő sír alighanem nőé volt. A jobb kar a medencze felé volt hajlítva, a bal alkar pedig könyökben meghajtva fel és kifelé volt irányítva. A test közepe táján többrétegű vastag kelmedarab feküdt, kívül és közben az alsó rétegen kerek pitykékkel. Ábráink (A. 1—3.) néhány darabkát mutatnak. Jobb keze táján gyűrűt (B. 2. ábra) lelt rossz ezüstből (?) azonkívül szerte feküdtek még egy határozatlan bronz tárgy (B. 1. ábra) csüngős pitykék (3. és 4. ábra), egyéb korongos pitykék (5., 6., 13—18. ábra) többször az alján még bőr (?) foszlányok látszanak; gömbös csüngők (8—12. ábra) egyiken (12) hármasával rakott gömböcsök, fülönfüggő töredéke (?) hosszúkás kúpidomú pléhből, külsején csoportosan rakott gömböcsökkel. A legtöbb ékszer rossz ezüstből való. XVII. sír. Ezen sír ásatásánál jelen voltam. A 3-ik és 4-ik sírközének irányában, de mintegy egy méternyire kelet felé előre tolva feküdt. A csontváz, mint a többi, fejjel nyugotnak, lábbal keletnek kinyújtóztatott hanyatt fekvő helyzetben, 130 cm. mélységben. A jobb czombcsontnak fejecse és nyaka vagy már a temetéskor, vagy később a föld súlyának nyomása folytán le volt törve, és az ízűlet vápától egészen ellenkező irányban kifelé fordítva. Ezen ízület a fejtetőtől 70 cm. távolságra esik. A csontváz hossza a fejtetőtől a bokaízületig 166 cm. A lónak koponyája a bal czomb felett 55 cm.-re volt elhelyezve orrával az emberi koponya felé irányítva. A lónak többi csontrészei összezsugorított végtagokkal az emberi csontvázzal párhuzamosan vonult kelet felé. 25 cm.-rel a lófejnek színtája alatt, és 30 cm.-rel magasabban, mint az emberi csontváz. Ezen csontváz mellett csak négy tárgy találtatott. Egy hevedercsatt a két alszár között. Egy czigányzabola, melynek egyik karikájába a csontváz nagy lábújjának elkorhadt végpercze belenyúlt. A zabola karikájának másika pedig feljebb vízszintesen feküdt. Csuklóban a zabola össze van hajtva, és az elrozsdásodás miatt ki nem egyenesíthető. Mindkét láb végénél egy-egy kengyelvas. A jobb kengyel talpával keletnek; a bal pedig északnyugotnak vízszintesen feküdt. Ásatások ezen sírsortól több irányban történtek minden eredmény nélkül ; tehát ezen temetőt kimerítettnek lehet tekinteni. A 8-ik sírban talált díszlemez kétségtelenné teszi azt, hogy a temető a honfoglalás után pár évtizeddel népesült be és tekintve a sírok csekély számát, a telepnek vagy kevés lakosa volt, vagy pedig nem sokáig laktak azon helyen. A 17 egyén közül 11 lóval, hat pedig anélkül volt eltemetve. Kardja két lovasnak és egy gyalognak volt ; az egyik lovasé ízzé-porrá vált a rozsdától. Kengyel mind a 11 sírban találtatott, kettőben egy-egy, kilenczben 2—2. Zabola részint épen, részint széttöredezve, de igen elrozsdázva, a 4-ik lovas sír kivételével mindegyikben. A 8-ik és 9-ik sírban a zabolák végeire nem karika, hanem rúd volt alkalmazva, hasonló ahhoz, mely tarczali honfoglaláskori sírban találtatott. Levél alakú nyílhegy három lovas, és egy nem lovas sírban találtatott, a 3-ikban hat darab a medencze bal oldalán, a 4-ik sírban hét darab ugyanazon tájon ; a 6-ikban egy a bal kéz mellett, a 8- ik sírban, melyben a díszlemez is találtatott, 8 darab egy csomóban a bal fül mellett. A nem lovas, de a kivont kardot jobb kezében tartott csontváznak ezen mellett négy darab; összesen 26 darab. Lándzsa, még pedig négy élü, csak egy fordult elő a 7-ik sírban a czombok között hegyével felfelé. Hogy a 3., 4., 9. és 10. számú sírokban a csontvázak mellett hosszában elvonuló egy sorban és gyengén ívben hajlott vasrozsda, vagy rozsdás vastöredékek a nyíl tokjához tartoztak, nem érzem magamat hivatottnak eldönteni. Kettő bal oldalon, kettő jobb oldalon volt. Úgy látszik, hogy a fegyverek igen becses tárgyak lehettek, és sajnálták azokat a hullával együtt az enyészetnek átadni, míg zabola csak egy lovas sírból, kengyel pedig egyből sem hiányzott. Hevedercsatt a 4., 5., 6., 7., 8. és 17. számú sírban fordúlt elő. Gyöngyök csak egy lovas 2-ik és négy más sírban (12., 13., 14. és 15-ikben) találtattak, mindenütt fegyvernyomok nélkül, a mely körülményből azt következtetem, hogy ezek nők csontvázai voltak. A gyöngyök értékes tárgyak lehettek azon időben. Ugyanis nem voltak összekötött zsinórra fűzve, hanem nyakba vetve a törzs mellett egyenes vonalban találtattak, még pedig mindig több cm.-nyi egyenlő távolságban egymástól ; a miből azt következtetem, hogy minden gyöngy alatt egy görcs volt kötve a zsinórra, a mely azokat a kivánt helyzetből elmozdulni nem engedte. Ha kevés értékkel bírtak volna, sűrűbben lettek volna egymás mellé sorakoztatva, mint azt népvándorláskori csontvázaknál magam is tapasztaltam. Fülbevaló karika 9 sírban találtatott, a 2., 4., 5., 9., 10., 11., 12., 13. és 16. számúakban. Ezek közül csak a 4-ik számúban találtatott fegyver, t. i. hét darab nyílhegy és porrá rozsdásodott (valószínűleg, de nem biztosan) kard és a 9-iknél íjjnak valószínű nyomai. A fülbevalónak viselése általános nem lehetett, mert hiszen akkor mindegyiknek lett volna. Ugy látszik, hogy a magyar nők fülbevalót viseltek, a férfiak pedig nem, vagy csak kivételképen. Fülönfüggők viselése épen olyan általános lehetett azon korban, mint ma. Európa müvelt államaiban, Német- és Olaszországban férfiak is hordanak fülbevalót. A 2., 4. és 8. számú sírban talált koponyákon harántul elhelyezett papir vékonyságú elporlott érczlemezkék voltak sűrűn egymás mellett elhelyezve, A 4-ik számú sírból ép darabok is kerültek elő, t, i, különálló háromszögű és három lyukkal ellátott lemezkék, a melyek össze nem tartottak, hanem valamely szövet vagy nemezre lehettek felvarrva. Ezek, nézetem szerint, a süvegnek szélére voltak varrva. Mind a három esetben lovas sírban találtattak. Gyűrű egy lovas, kettő pedig nem lovas sírban találtatott, mindig a jobb kéznek közelebb meg nem határozott újján. Kettőbe domború tojásdad üveg volt foglalva, és körületén négy szemölcscsel ellátva, egy pedig küllő alakúlag elhelyezett bevésésekkel volt díszítve. Pitykék, a milyenek köznépünk által a mai napig is használtakhoz hasonlítanak négy sírban fordultak elő. Szíjdiszítések is ugyanannyiban. Ezeknek elhelyezéséből bizton lehet állítani, hogy azok nem a lónak, hanem az emberek ruháinak tartozékait képezték. A pitykék köntös összegombolására használtattak. A 10. számú sírban a mellkas bal oldalán tiz darab vonult lefelé. A kézízület alatt talált 3 pityke pedig arra vall, hogy szűk újjú ruhát hordottak. A 15. sírban két sorban volt a 4—4 pityke elhelyezve. Egyik sor a szegycsont középvonala felett, a másik sor pedig ezzel párhuzamosan a jobb csecsvonalban, tehát a pitykék itt is gombolásra használtattak. A szíjdiszítések azzal árulják el magukat, hogy azoknak fülei, vagy lyukai nincsenek, hanem aklával vannak ellátva, és a megerősítendő díszítésnek ellenlapján ellapított végű szegecskék állanak ki. Miután pedig valamennyi ilyen tárgy csakis az emberi csontvázon találtatott, ruhadiszítésnél egyebek nem lehettek. Ezen feltevésemet igazolni látszik a 3-ik sírlelet, a hol a czomb fele hosszában, felette és alatta, egymásnak megfelelő haránt vonalban, valamint mindkét kézízület felett az alkarnak alsó vége alatt ilyenféle diszítések fordultak elő; a mi kétségtelenül azt bizonyítja, hogy őseink vagy bőrköntöst, vagy olyan térden felől érő ruházatot viseltek, mely bőrrel volt szegélyezve; mert szövetre valamint ma, úgy hajdan sem aklázhattak, hanem csak varrtak díszítéseket. Szíjdiszítések az 1., 2., 3., 8. és 16. számú, pitykék pedig a 10., 14., 15. és 16. számú sírokban találtattak. A 17 sír közül csak háromban találtatott kar- és alszárperecz. A 9. számú sírban a bal könyök felett és a két térd alatt. Ez vagyonosabb volt a többinél, mert csupán ennek volt színaranyból készült fülbevaló karikája, és igen vastagon aranyozott két csüngő dísze a kulcs- és szegycsont határán. A 14. könyöke alatt lapos szalagszerű lemezből; a 15. számú csontváza pedig térde alatt sodrott ezüst huzalból készült karika volt. Az eféle pereczekből következtetést vonni alig lehet, mert a 9. számú lovas, de fegyvernélküli volt ; azonban gyűrű, pityke, gyöngyökkel ellátva, tehát a 17 közül a jobb módúak egyike. A 4. és 12. sírban talált — az előbbiben kétségtelenül, másikban kétséges sarlótöredék azt bizonyítja, hogy Bezdédnek azon időkorbeli lakói földmíveléssel is foglalkoztak, még pedig becsben tartották, mert a szövet, melybe a sarló begöngyölve volt, most is egészen tisztán felismerhető. Fenőkője és kovája is volt. Koponyaméretek, melyek következtetést engedtek volna tenni a fajra, nem történtek, részint azért mert a koponyák vagy elkorhadva, vagy a föld súlya által annyira szét- vagy összenyomva voltak, hogy pontos mérések lehetetlenek voltak, részint pedig azért, mert csak három sírnál volt orvos, de hangsúlyozom, hogy nem antropologus, kinek szakismeretébe bele lehetne nyugodni. Azt hiszem, hogy a népvándorlás hömpölyében sem jött olyan törzs, melybe már előbb másféle faj nem vegyült volna. Azon sírban talált három ki nem emelhető koponya, melyet én láttam, hosszúfejű egyenes arczélűnek látszott lenni. Nyíregyháza, 1896 november 3-án. Dr. Jósa András.