Jósa 476/5.
Csevegés Muzeumunk érdekében is V. (Nyirvidék, XXIX. évf. 9. sz., 1908. márczius 1., 3. l.)
Muzeumunk akkor fog lendülni, ha egy lelkes, fiatalabb ember fogja a gazdag gyűjteményt az építendő kulturházba átszállítani és ott tovább ápolni.
Ma azt kérdezte valaki tőlem, hogy mikor látja azt a közművelődési házat Nyiregyházán. Mintha azt nekem tudnom kellene.
Miután minden kérdés válaszra érdemes, de érdemlegest nem adhattam, ötöltem-hatoltam, pedig semmi közöm hozzá.
Én mint aféle okosabb ember ezt a tájékoztató feleletet azzal toldottam meg, hogy vagy majd ha a fagy után Nyiregyháza városának és a vármegyének ökölbe szorított marka kienged; miután semmivel tojást festeni nem lehet.
Én azt a kulturházat oda álmodtam a Károlyi térre, a melyen mindnégy oldalról világosságot kapna és annak nem csúfításul, hanem díszítésül szolgálna; a mellett még potya hely is, mert különben egy más - magánosok részére is értékesíhető - helyet kellene a városnak átengedni, a melynek ára a kulturház létesítéshez szükséges pénzbeli hozzájárulást megkönnyítené
Minden oldalról világosnak kell lenni azon épületnek, melyben könyvekkel ellátott könyvtárnak, talán még tágas olvasóteremnek is kell helyet szorítani a lelki homályban szenvedők agyának megvilágítására; mert hát eddig csak könyvtelen és olvasótermetlen könyvtárral büszkélkedünk, ami a kulturát nem a legrohamosabb lépésekkel lódítja előbbre.
A régészeti gyűjtemény csak az írott történelem előtti időket világítja meg némileg, tehát csak aféle gusztálás, ami csak kevéssel nemesebb, mint a ferbliben a négy ász, vagy a makaoban a schlágernek a kigusztálása.
A régészeti gyűjteményeknek fontosságát azonban lekicsinyelni mégsem jogos, mert hiszen minden gazdag muzeumnak - különösen hazánkban - ez volt a csírája. A nemesebb értelemben vett kiváncsiságot ez ébresztette fel.
Csak nagy sokára nőtte ki magát ásványtani, növénytani, állattani, néprajzi, képző- és iparművészeti gyűjteménnyé, ami egy helyre felhalmozva szemlélhetővé tette mindazt, ami valamely vidéknek sajátságait feltünteti és alkalmas az érdeklődést felkelteni azoknál, akik addig behúnyt szemmel kóborogtak a lelki világban.
Olyan közművelődési házat álmodtam, amely nincs házsorokba dugva, hanem a legnagyobb világításban terjeszti a világosságot.
A miniszter kimondotta, hogy ezen közművelődési házakat csak ott és azon arányban fogja anyagi támogatásban részesíteni, a hol nemcsak áhítozást, henem megfelelő áldozatkészséget is lát.
Hála Istennek, hogy a vármegye és Nyiregyháza város nem állanak egymással olyan lábon, mint a kutya a macskával, mert különben a kulturháznak fuccs lenne.
Repülő sültgalambot berúgott állapotban valahogy csak eltudnék képzelni; de olyan sült galambot, amely szájában kulturházzal rimánkodik bekebelezésért még a bolondok házában sem tudnék álmodni.
Aztán az a miniszter azt is kimondotta, hogy az általa támogatott kulturházban egy olyan teremnek is kell lenni, amely 3-400 embert képes befogadni és a hol nemcsak kizárólag a jó izlést fejlesztő magas színvonalú hangversenyeket élvezhetjük; hanem esetleg másféle - általánosabb érdeklődést keltő népszerű, tudományos előadásokkal a műveltséget - ami egyenes arányban áll a minden oldalról megtámadott nemzetünk ellenállási képességének fokozásával - minél szélesebb körben és minél töb irányban terjeszteni.
Csakhogy egy ilyen - az épületnek zömébe építendő - óriási terem az építkezési költségeket tetemesen emelné.
Azt is álmodtam tehát, hogy úgy mint a brémai, a londoni British Muzeumban, de másutt is láttam, a tágas udvart üvegtetővel kellene ellátni, tehát az udvar képezné a nagytermet, amelynek oldalain gyűjtemények is lehetnének elhelyezhetők.
Az álmodott kulturház körül néma csend uralkodik.
A tüzet nálunk szalmával szokták gerjeszteni, de van nekünk akácfánk is bőviben, ami nem mutat fügét, hanem a legillatosabb virágot és a leglángolóbb és legkitartóbb tüzet adja.
Vármegyénknek és városunknak vezérei nem alusznak csak szunyókálnak és bizonyára nem fogják hagyni, hogy a tűz kialudjék
Szakítsuk félbe az álmot és térjünk vissza muzeumunkra, mert eszembe jutott, hogy az előtt némileg füllentettem, mikor azt mondottam, hogy gyűjteményünkbe mostmár nem csurog, hanem csak cseppen, mert a csorgást nemcsak távolról sejtem, de már biztosra is veszem.
Ennek azonban históriája van. Nem vagyok história író épen úgy nem mint az a néhai miskolci csizmadia sem volt,a kinek sírfelirata tudvalevőleg így hangzik, hogy: Itt nyugszik Kis - Kinek neve János is, - Nem valami história iró, hanem Fisch - Léderből dolgozó Csizmadia mester Miskolczon.
Ha némely történet tudósnak joga van Herodotus, Jornandes, Nestor, Priscus rhetor, Bölcs Leó és Isten, vagy más tudja régi történet íróknak reánk maradt néhány lapra terjedő feljegyzéseiből a képzelődésnek segítségével vaskos köteteket írni; el lehet nézni annak, aki akarja, hogy kis históriának én is nagy feneket kerítsek.
Volt nekem egy tanárom, Brücke, a bécsi egyetemen az állattannak világhírű tanára, a ki a három fő szeszes italt, a mellyel az emberek élni szoktak, hatásukban a következőleg jellemezte, “A ki sok bort iszik, vénségére fecsegővé válik ugyan, de ép eszét megtartja; butává vagy bolonddá nem válik.”
“A ki sok sört iszik, az többnyire elhízik, ellomhul, kissé el is butulhat, de deliriumba nem esnek.”
“A ki sok pálinkát iszik még vénsége előtt butává válik, deliriumba esik, ivadékai is úgy testileg, valamint szellemileg satnyák lesznek.”
Ezen állításokat a tapasztalat igazolja. Feltételezve de meg is engedve, hogy ez igaz mit lehet állítani és következtetni.
Azt, hogy mind a három italnak szesztartalma az, a mi részeggé teszi azt, a kink kedve tartja, de azt is, hogy a pálinkában az alkoholon kívül egyéb alkatrésznek is kell lenni, a mely az idegrendszerre, ivadékokra is kiható romboló hatással bír. Ez nem lehet más, mint a kozma olaj (Fusel), ami a borból és sörből hiányzik.
Nyugdíjba vonulásom folytán a megyebizottsági tagoknak sorából kicseppentem és így mint a féle élősdi naplopónak nincs alkalmam arra, hogy olyan szabályrendeleti javaslatot terjesszek elő, a mely kozma olajtól mentes szeszből készül, a melynek ára hectóliterenként hat koronával drágább.
Miután egy hectoliter finomított szesz csak hat koronával drágább mint a komisz, egy hectoliter szeszből pedig két hectoliter pálinka kerül; egy liter bolondító csak három krajczárral lenne drágább mint most.
A “Magyar Hirlapnak” mai számában azt olvasom, hogy a szeszfogyasztás dicső munkájában valamennyi állam között Magyarország áll a második sorban.
És a következő sorokat. Hazánkban 63 liter tiszta szesz fogy el fejenként. Egy személyre 73 korona esik a szeszes italok utáni adóra. Az évenként elfogyasztott pálinka értékegysége 431.471000 kor. 1905-ben elfogyott borra 174.967500 kor. és sörre 45.567870 kor.”
Ebből nem lehet ugyan megtudni, hogy mennyi jut az állampénztárba, de valószínüleg több mint az én zsebemben van.
Az is bizonyos, hogy azon esetben, ha az állam ezen jövedelemtől elesnék, nem tarthatnánk annyi katonát a mi nagyhatalmi állásunkat biztosíthatná, a mi pedig legfőbb vágyunk és nem is verhetnének olyan könnyen széjjel egy esetleg akadékoskodó országgyűlést.
Templomokat, mecseteket, pagodákat erkölcsök kiirtásának veszélye nélkül nagy hiba lenne elpusztítani; de józan országgyűlést részeg választók nélkül elképzelni nehéz dolog, tehát széjjel verhető.
