Jósa 476/8.
Csevegés Muzeumunk érdekében is VIII. (Nyirvidék, XXIX. évf. 14. sz., 1908. április 5., 2. l.)
A következetlenség vádját kikerülendő, nem lehet ezen sorokat másként folytatni, mint a hogy kezdődtek, t.i. zűrzavarosan.
Ott hagytam félbe, hogy a mi őskori leleteink azt bizonyítják, hogy vidékünket az őskorban aránylag magasabb műveltségű ösmeretlen népek lakták, mint Középeurópát, a honnan most a keleti népeknek kulturképességét lekürtölik, pedig még a középkorban is nem más, mint a Mohamed vallását követő keleti származású arabok, a mórok voltak a magasabb tudományoknak ápolói Spanyolországban, a kiket a vallási fanatizmus üldözött ki Európából és tiport le, hogy tovább ne ragyogjon; azt a népet a mely az alchymiával a mai vegytannak ágyát megvetette; az algebrának és matematikának - megcáfolhatatlan tudománynak - anyja volt; a mely nép a csillagászatban annyira haladt, hogy némely tudósok szerint már azon törvényeket is ösmerte, melyeket századok múlva a világhírűvé vergődött Keppler csillagász újból felfedezett.
Ennek a mohamedán vallású népnek Cordovában már akkor volt tudomány-egyeteme, mikor a világnak egyéb részeiben még lelki sötétségben botorkáltak.
A magasabb műveltségre vágyó gazdag keresztényeknek a Cordovai egyetem volt Mekkája.
A Krisztus utáni X-ik században a nagytudományú és fenkölt lelkű II. Sixtus pápa is, a ki Szent István királyunknak koronát küldött, a cordovai egyetemet látogatta.
Nem a vallás a tudományok haladásának talabora, mert hiszen China, Keletindia, Perzsia, Egyptom, a régi Görögország, a régi Róma, Cordova, Peru, Mexiko, a rejtélyes Yukatán, magas műveltségre jutottak, dacára annak, hogy lényegesen különböző vallásuak voltak követői.
A haladásnak akadálya nem a vallás, hanem kis részben a faj, a talaj a melyből a népek életszükségleteiket fedezik; a politikai széttagoltság, a mely tagoltságoknak élén hol egy sült bolond Néró, Caligula, Heliogabulus áll, hol pedig egy fenkölt lelkű lángeszű József császár - a ki kár hogy nem magyar király volt - Kálmán, Hunyady Mátyás vagy Nagy Lajos király, mert hát “De capite foetet piscis”.
Hála Istennek, hogy a vallásháborúkkal a felekezeti fanatizmus is örökre letűnt és csak hatástalan nyomai maradtak meg.
A vallási fanatizmus - sok vérontás és embersütés után - most már nem akadálya a haladásnak.
Az egyeduralmi önkény, a melyet a legjobb szívű uralkodónál is csak az udvaroncok suggerálnak, Európának most már csak északkeleti részében vonaglik.
Most nem a vallás, hanem a hatalmi érdekek szolgálatába hajtott nyelvfanatizmusnak korát éljük, amely mesterségesen felidézett harc egyes népeket elpusztíthat, de a közkinccsé vált tudományoknak fejlődését most már meg nem akadályozhatja.
Északamerikában - hogy sokat ne kavarjak össze -, Texas, Arkansas subtropicus éghajlat alatt vannak, míg Nebraska, Washington vagy Michigan államok a magas északon.
Vannak egymástól sok ezer kilométernyi távolságban virágzó államok, állattenyésztő, növénytermelő, iparűző államok, a mely ellentétek nálunk világraszóló tömeges embergyilkolásnak szolgálna ürügyül.
Ottan nem falják fel egymást a kik magyarul, oláhul, németül, horvátul vagy volapükül beszélnek.
Mi pedig most kényszerítve vagyunk a politikai viszonyok között egymást marni, esetleg felfalni.
Ott senki sem zúgolódik azért, mert az államnak angol a hivatalos nyelve.
Az Európánál sokkal nagyobb Észak-Amerikában 30000 katona ásít.
Európában pedig vagy tíz millió katona vicsorítja egymásra a fogát és csak azért nem harap, mert tudja, hogy ő sem megyen el szárazon.
Hogy miért nem lehetne ez így nálunk, azt csak azért nem mondom el, mert dutyiba kerülnék.
Tehát csak gondolom.
Az osztrák büntető törvénykönyvnek 1-ső §-a szerint “A gondolat nem büntethető.”
Miután névleg nem, de tényleg osztrák provinczia vagyunk, ez alá a paragrafus alá bújok.
No de abban hagyom ezt a politikai színezetű discursut - a mivel csak gondolatban szoktam foglalkozni - mert hát nyelvvel nem lehet a bagnétot felnyalni.
Csak mentől kevesebb katonát kívánok, azért, hogy sem minket meg ne hódítsanak, sem pedig mi osztrák-magyarok el ne nyelhessük a világot, mint azt Solferinónál és Königgraetznél megtettük.
Eddig csikóbőrös kulacsocskámmal elbeszélgetvén; össze-vissza kalandozván, visszatérek oda, a hol elhagytam és megemlítem, hogy az influenzától, - amely Bali Mihály módjára lélegzetemtől akart megfosztani, - néhány napra délvidékre menekülök, baktériummentes tengeri levegőt szippantani.
