Dobozy Ferenc: Jelentés a szabolcsi földvárról. (Archaeologiai levelek XLI.) Archaeologiai Értesítő III: 11. 1870. 236–237.
E (Szabolcs-községet környező) vár összerótt fából és földből van emelve; alakja monorú (ovál), területe, a közepét képző lapálylyal, 43–1200 º; keletről nyugatra, s éjszakról délnek szemközt álló két-két kapuval. Közepén, mely most temetkezési helyül szolgál, két, kővel kirakott kút volt. Ez szintén látható.
Körületét víz mosta, egy felől, nyugatra, a természetes nagy Tisza, – mely most holt Tiszává vált, – kelet felől pedig e Tiszából mesterségesen fölvezetett víz, mely ismét a Tiszába ömlött. Ez ma a vár felé vivő kertnek használtatik, a tulajdonosok kertjébe eső vároldallal együtt.
Nem messze e földvártól délnek kis magaslat esik, melyen a hajdani „őrtoronynak” nyomai még láthatók. Ugyanott két nagy kődarab fekszik, melyek közül az egyik kiásatván, keletnek irányzott fejjel 3 hulla került napfényre. A koponyákon látható vágás után ítélve, az illetők életének erőszakos halál vetett véget. A hullák hossza, koponyájok széles- és magas-volta erős testalkatú egyénekre utalnak. – Körültök különben semmi sem tatáltatott.
A határ több részében temetkező-helyek mutatkoznak, így keletnek, a Tisza partja fölött, honnan 10–12 évvel ezelőtt nagyszerű egész hamvvedrek jutottak felszínre.
N.-Kálló.
D о b о z y Ferencz.
