A német professzor 1890-ben hozta létre a diftéria és a tetanusz elleni vakcinákat. Ezek a készítmények nem a baktériumok legyengített változatát tartalmazták, hanem természetes anyagokat, úgynevezett antitesteket, amelyek a baktériumok által termelt mérgeket (toxinokat) hatástalanították. Az antitesteket olyan állatok véréből nyerte ki, amelyek szervezetébe korábban kis mennyiségű diftéria- vagy tetanusztoxint juttattak. Von Behring az ilyen vakcinát antitoxinnak nevezte. 1901-ben neki ítélték oda az első élettani és orvostudományi Nobel-díjat. (Száraz Csilla)
Kép
