Emlékek a honfoglalás korából. A thuzséri sirok (Szabolcs m.) Archaeologiai Értesítő XX: 3. 1900. 214-224. 1 képpel
EMLÉKEK A HONFOGLALÁS KORÁBÓL.
A thuzséri sírok (Szabolcs m.). A bezdédi honfoglaláskori temetőtől, – melyről az Arch. Értesitő 1896 3-ik füzetében beszámoltam délre mintegy hat kilométer távolságban egy északról déli irányba vonuló több magas homok-domblánczolat nyúlik el. Ezen homokterületből, az ú. n. Ráday-féle birtokból a tulajdonos özv. Salamon Tivadarné, szül. gróf Forgách Margit úrnő 130 holdat osztott ki szőlőtelepítésre. Midőn már mintegy 100 holdat felforgattak, csontvázakra akadtak a területnek Boszorkány-hegynek nevezett részén, melyet Gergely István komorói lakos forgott fel szőlőnek. Dr. Sziklássy Béla járásorvos és Vidovich László föszolgabiró barátom, – a kinek a bezdédi leletet is köszönjük, – akkor jutottak a leletnek tudomására, mikor már négy sír részben fel lett dúlva. Vidovich Lászlónak jegyzetei nyomán, a ki a leletet szives volt múzeumunknak átengedni és saját észleleteim alapján a következőkben számolok be. A sírok délről északra vonuló irányban voltak egymás mellett elhelyezve. Összesen hat sír találtatott, tehát a hat sírnak öt köze volt. Az első három köz másfél, a két utolsó köz két méter széles volt. A csontvázak fejjel nyugotnak, lábbal keletnek, hanyattfekvő helyzetben kinyújtóztatva feküdtek. – Az alkarok mindegyiknek ölébe voltak hajlítva, csupán a hatodiknál volt a jobb kar a medencze alá görbítve. A koponyák azonban nem egy vonalba estek, hanem azon egyenes vonal, mely a rigolirozott területnek keleti határát képezte, az első csontvázat a medenczénél, a másodikat nyakánál, a harmadikat vállánál, a negyediket a bélcsont tarajánál metszette ketté. A két utolsó azonban kelet felé hátrább állván, azokat a munkások meg nem bolygathatták.
A déli I. számú sírnak melléklete nem volt és csak a koponya került dr. Sziklássynak birtokába.
A 2. számú sírnak feldúlt részéből két nyílhegynél egyéb nem akadt. (l. 2. ábra 2/3 n.) – A koponya dr. Sziklássynál van.
A 3. számú sírban a csontváznak a válltól felfelé való részét a rigolirozók szétdúlták, a koponyát széttörték. A feldúlt részből került ki utólag az 1. sz. vaskés. El van ugyan erősen rozsdásodva, mint az ezen területen talált összes többi vastárgy is, de azért tisztán látszik, hogy ugyancsak éles és foka öt mm. vastag volt. Hossza 118 mm. Ebből 30 mm. hosszú azon vége, a mely fanyélbe lehetett szúrva, mert a késnek hossztengelyével párhuzamosan futó farostnyomokat vélek rajta látni. 2. sz. Vasnyíl, 82 mm. hosszú. Nyélbe szúrható vége 30 mm., hengerded, farostnak nyomaival. Deltoid pengéjének legnagyobb szélessége 22 mm., mely a nyílnak kissé tompa hegyétől 16, a nyélbe szúrható végétől (tövétől) 36 mm. távolságra esik. – A bal bélcsont fölé behajlított alkar felett lapján feküdt, párhuzamosan a csontvázzal, hegyével a fej, nyelével a láb felé irányítva. 3. sz. 55 mm. hosszú, 33 mm. széles, kemény homokpalakő. Vastagabb végén odatapadt vasrozsda. Mindkét oldala homorúan kopott, tehát nem fenték a vashoz, hanem nyilván a nyilakat horzsolták hozzá olyan módon, mint a hogy az asztalos a gyaluvasat köszörüli. 4. sz. Csiholó kova ugyan itt találtatott, csakhogy nem a csont alatt, hanem felette. Élei a sok használat miatt igen le vannak kopva. Hossza 23, szélessége 13, legnagyobb vastagsága 7 mm. Ugyanitt 5. sz. 9 cm. hosszú, 12 mm. széles, 3 mm. vastag fokú vaskés, melynek nyélbe járó vége 22 mm. hosszú. Hegyével a bal czombcsont felső harmadának irányult és fele hosszában fáncsont alól kinyúlt. 6. sz. Csiholó aczél. Végei horog alakúlag hátra és egymásfelé hajlítva. Egyik vége csigaalakban végződik, a másik végről ezen részt a rozsda már leette. A tompor mellett lapjára, a csontvázzal párhuzamosan, horgaival kifelé fektetve. Hossza 83 mm. 7. sz. Ugyanilyen a czombcsont alsó végének külső oldalán, hasonló fekvésben az előbbivel. Ez csak 64 mm. hosszú és kunkorodásban végződő egyik horogszerü ága a kiemeléskor letörött.
A negyedik sír a sorban nyugot felé jóval hátrább állván, a csontváznak medenczéje esett a rigolirozott területnek északról délre irányuló határvonalába úgy, hogy csak az alvégtagok voltak bolygatatlan területen. A csontváznak felső része a munkások által szétdulatott, de itt állítólag sírmelléklet nem találtatott. A jobb alszár alatt a jobb orsócsontnak alsó felerésze volt rézsut le- és kifelé irányította elhelyezve. A kézizület feletti rész rézrozsdával van áthatva, a mely csakis karperecz nyomának tekinthető; csakhogy ez igen vékony lemezből lehetett készítve, mert a nagy gonddal keresett karperecz található nem volt, tehát azt a rozsda teljesen elette. Ugyanezen helyen a csonthoz tapadva vastag bőrnek nyomai is észlelhetők voltak.
Az ötödik sír az előbbitől északra 1 ½ méternyire 35 cm. mélységben épnek találtatott, miután a sorban annyira állott beljebb kelet felé, hogy a rigolirozott területnek észak-déli irányú határvonala ezt nem érintette.
A földnek nyomása folytán az arcz észak felé, az állkapocs pedig dél felé volt fordulva. A koponyától délre 10 cm. távolságra volt az 1. sz. nyíl. Egész hossza 49 mm., melyből a deltoid-alaku 25 mm. széles pengére 34, a hengerded tövisre 15 mm. esik. A pengének mindkét lapján gerincz fut végig. Ettől kifelé 10 cm.-re egy ép fog. A bal fül mellett 1 mm. vastag, hengerded huzalból készült nem kihegyesedő, nyitott végű 17 mm. átmérőjű fülkarika. (Lásd 2. sz.) A jobb válltól délre 25 cm. távolságban a 3. sz. nyíl. Egész hossza 95 mm., melyből a deltoid-alaku 29 mm. széles pengére 62, a farostnyomos hengerded tövisre 33 mm. esik. Végigfutó gerincznek nyoma alig látszik. A rendes fekvésű jobb felkar közepe és a bordák széle között éllel függélyesen és hegygyel nyugotnak sűrűn egymás mellé helyezett 4., 5., 6., 7. sz. nyíl a puzdra vasalásának darabjaival. A 4. sz. nyíl 65 mm. hosszú. Végén letört és így csak 12 mm. hosszú tüskéjén a farostok igen szépen látszanak. Deltoid pengéje 26 mm. széles és gerincze alig észrevehető. Az 5. sz. nyíl 68 mm. hosszú. A 27 mm. széles deltoid-alaku pengéje 42, a hengerded farostos tövisre 26 mm. esik. A pengének tisztán látható gerincze van. A 6. sz. deltoid-alaku nyílnak egész hossza 65 mm. A 29 mm. széles penge alig észrevehetőleg megy át a körülbelül 20 mm. hosszú tüskébe. Gerinczének nyoma alig látszik. A 7. sz. és az előbbinél karcsúbb nyíl 87 mm. hosszú, melyből a pengére 52 mm. esik. Pengéje 29 mm. széles. Gerincze nincs. Ezen négy nyíl puzdrába volt a halott mellé téve. Az ezek körül talált tárgyak alakjuknál és elhelyezésüknél fogva nem tekinthetők egyebeknek, mint puzdra vasalás és ékítésnek. Az élére sűrűn egymás mellé helyezett nyilak alatt harántul a két darabra tört, alig észrevehetöleg ívalakra hajlított 1 ½ mm. vastag, 7 mm. széles és csak egyik végén 15 mm.-re kiszélesedő, keskenyebb végén aklaszeggel ellátott vaslemez volt elhelyezve. A nyilak felett szintén harántul, egy 15 mm. széles, 2 mm. vastag, 33 mm. hosszú, ugyancsak gyengén ívalakra hajlított vasdarab, melynek a nyilak felé néző, homorú felületén a farostok tisztán fölismerhetők. 8., 9. sz.
Ezen – a puzdra nyilását körülfogó – pántok külső (déli) találkozó pontjától lefelé, azaz keletre nyulólag, egy vasdarab találtatott, hossza 138 mm., mely nem lehetett egyéb, mint a puzdrának külső, – nem a bordák, hanem a felkar felé néző – szélére erősített, hosszában futó, ép állapotában csinos vasmunka, mely két aklaszeggel volt az 5 mm. vastag, belül fa, kívül bőrrel borított puzdrára alkalmazva. A lemeznek az egymástól 52 mm. távolságban álló aklaszegeivel ellentétes oldalán egy (rajz) alakú, kihajlás van, úgy hogy itt ez által egy fül, egy nyílás marad a puzdrának fala és a vaspánt között, melyen egy 6 mm. széles szijat lehetett áthúzni, melyen a puzdra csüngött. 10 a–10b sz. A puzdrának másik végén, szintén harántul elhelyezett, – egy halhéj vékonyságú – középtáján két darabra tört 93 mm. hosszú, 4–6 mm. szélességű csontlemez, mely a puzdrának díszítéséül szolgálhatott. 11. sz. A nyilak a puzdra szájadékánál lehettek. A füles oldal vasalás (10) és ezen (11) csontlemezke vagy 20 cm.-rel lejebb feküdt. Ezen alól nem találtattak olyan tárgyak, melyeket puzdra tartozékának lehetne tekinteni. Miután pedig a nyilak 20 cm.-nél sokkal hoszszabbak voltak, a puzdrának alsó vége csak bőr- vagy szövetzacskó lehetett, mert különben itt is vasalásra lett volna szükség. A 12. sz. egy 13 mm. széles, 2 mm. vastag, 31,5 cm. hosszú, három darabra tört vasabroncs-részlet, egy helyen egy 2 cm. hosszú vasszeggel átütve. Ezen abroncsdarab egy 25–30 cm. átmérőjű faedényt tartott össze és erre szeggel volt reá erősítve. Egy – az abroncs mellett talált – szegen (13. sz.) a farostok tisztán észlelhetők. Ezen abroncs a jobb térdizület mellett függélyes helyzetben találtatott. A két térd között 3 darab vastöredék igen elrozsdásodott állapotban. Egyik darabhoz farostok tapadtak oda. Valószínűleg késtöredékek. (14 a, b, c.) Az egész csontváz alatt és felette több helyen ujjnyi vastag fekete korhadék; talán maradványa azon pokrócznak, melyre a hulla fektetve, illetve betakarva is volt.
A hatodik legérdekesebb sír az előbbitől északra két méter távolságban, 50 cm. mélységben, a munkások által meg nem bolygatva találtatott, mivel ez is a sorban kelet felé előbbre volt tolva és így még a rigolirozást kikerülte. E csontváz is úgy feküdt, mint a többi, azon különbséggel, hogy a jobb alkar nem a medencze fölé, hanem alá volt hajlítva. A fej mellett semmi sem volt. A bal fülhez tartozó 1 ¼ mm., – mindenütt egyforma – vastag, hengerded bronz- vagy rézhuzalból készült, nyitott végű karika is nem itt, hanem a bal felkar középtája felett találtatott (20. sz.) A gyalog vitéznek bal válla felett 8 cm.-nyire a legszebb rendben. Közvetlen egymás mellé öt darab négyélü, keskenyhegyű nyíl volt vízszintesen, hegyükkel nyugot felé, a csontvázzal párhuzamosan elhelyezve. (1., 2., 3., 4., 5. sz.) Mindegyiknél a három tagozat, penge, nyak, tövis, mely a nyélbe szúratott, tisztán megkülönböztethető. A tüskéken farostoknak nyomai felismerhetők. 1. sz. Egész hossza 83 mm. szabályos négyszögátmetszetű, 7 mm. vastag. Pengéje 53, hengerded nyaka 25, tüskéje 25 mm. átmérőjű. 2. sz. Egész hossza 115 mm. Pengéje négyszögű, legszélesebb részén 7 mm. átmérőjű. A penge 50, a hengerded nyak 33, a tüske 32 mm. hosszú, 3. sz. Egész hossza 130 mm. Pengéjének átmetszete dülény 4–8 mm., hossza 50 mm., négyszögátmetszetű nyaka 38, hengerded tüskéje 42 mm. hosszú. 4. sz. Eredeti hossza 102 mm. volt, de hegyéből 5 mm. le van törve. Dülény átmetszetű pengéje 30, hengerded nyaka 37, tüskéje – mely a kiemeléskor kettétört – 35 mm. hosszú. 5. sz. Hossza 99 mm. Dülény átmetszetű pengéje 42, nyaka 25, tüskéje 32 mm. hosszú. Az öt nyársalaku nyílon egy – még most elrozsdásodott állapotában is éles – legyezőalakú nyíl feküdt. (6. sz.) Egész hossza 90 mm. 42 mm.-re kiszélesedő tövénél 6 mm. vastag, de innen hirtelen vékonyodó pengéje 50, tüskéje 40 mm. hosszú, melyen az odatapadó farostok tisztán láthatók. Tüskéje, melylyel a vesszőbe volt erősítve, ugyanolyan mint a többi nyilaké, a pengéjének pedig nincs olyan válla, hogy vágásnál vagy nyomásnál a nyélbe be ne hatolt és így azt szét ne repesztette volna. A nyilak alatt keresztben egy 5–7 mm. széles, mintegy 160 mm. hosszú, 1 mm. vastag, talán egy kissé lapjára görbített, öt darabra tört vasdarab feküdt, (8. ábra) a mely a puzdrának hátsó lapjára volt erősítve. A nyilak felett közvetlen és keresztben fekve egy 3–5 mm. vastag, 10 cm. hosszú, kevésbbé töredezett végén 45 mm. széles, a kiemeléskor két darabra tört vasláncz találtatott, melynek belső lapján farostok nyomai látszanak. A lemeznek felső széle befelé volt görbítve, olyanformán mint a szíjgyártóknak azon műszere, melybe az összevarrandó szíjakat beszorítják. Ennek homorú oldalán egy cm.-nyire egy négyszögem, mekkoraságu 2–3 mm. vastag lemez áll ki merőlegesen, melyen egy 3 mm. átmérőjű kerek lyuk van. A lemeznek másik végén is hasonló nyujtvány látszik, melynek egy része le van törve; de azért mégis meglátszik, hogy ott is lyuk volt. Ezen két lyukas vasat nem csinálhatták oda czifraságnak, hanem annak czéljának kellett lenni. A puzdrának másik oldalán egy megfelelő hasonló lemez lehetett, a mely azonban vagy már a temetéskor hiányzott a puzdráról, vagy pedig vékonyabb volt és ezer év alatt teljesen elrozsdásodott. Ezen most már hiányzó darabnak is megfelelő lyukkal ellátott nyújtványainak kellett lenni, úgy, hogy ha a négy lyukon egy peczket dugtak végig, a puzdrának szájadéka be lett zárva és a benne levő nyilak, – bármiként dobálták is a puzdrát, – abból ki nem hullhattak.
A temetéskor a puzdra nyitva volt, mert a nyilaknak hegyei ezen vaslemeznek felső szélén kissé túlnyúltak. A puzdra a csontváznak hossztengelyével párhuzamosan volt a bal felkar felett elhelyezve. Külső szélén vasalás nem volt; belső szélén azonban 616 mm. hosszúságban egy 3 darabra tört, mintegy egy cm. széles vaslécz futott végig, mely két helyen négyszögű retesznyílás alakulag volt megtörve, vagy jobban mondva kikovácsolva, azaz fület képezett, úgy, hogy azokon két szij volt áthúzható, melyen a puzdra úgy csünghetett, mint a mai kardoknak hüvelye két karikán csüng, (9a, b, c.) Ezen hosszában futó vasalásnak alsó vége alatt a 10. ábrán látható 105 mm. hosszú, egyik végén bunkósán felhajló vaslécz feküdt keresztben. A puzdrának felső vége és a csontvázhoz közelebb eső széle fából volt, a többi része bőrből, vagy szövetből lehetett, de ezen utóbbi résznek nyomai már teljesen elenyésztek. A nyilhegyek alatt és pár cm.-nyire kifelé hat darab apróbb alaktalan vasdarab feküdt. Alkalmasint a puzdrához tartoztak. Nem kevésbbé fontos lelet a tarsoly, mely épen úgy, mint a tarczali és bezdédi, a bal czombnak felső és középső határán találtatott. Lapján feküdt és hossztengelye a csontváznak hossztengelyével mintegy 45 fok szögletet képezett, egyenes széle délkeletről északnyugotra irányulván. (15. ábra.) A szolyvai süvegdísztől, a galgóczi, tarczali, bezdédi, bodrogvécsi ezüsttarsolyoktól abban különbözik, hogy lapján díszítés nincs. A rosz ezüstből készült két egyforma lemez egy bőrdarabot szorít közre. A három réteget összeszorító aklaszegek fél lencse mekkoraságu és alakú domborulatban emelkednek ki a felső lapnak szélein. A hátulsó lapon csak mintegy 2 mm. átmérőjűek és simán végződnek. Az egyik szélen eredetileg 11 volt, de kettő már a találáskor hiányzott, a másik oldalon csak 10 szeg lett alkalmazva. A felső – egyenes – szélen, ha a szögleteken levő kettőt nem számítjuk, csak két – az előbbiekhez hasonló – lencsealaku aklaszeg van. A lemeznek egyedüli díszítését négy – csaknem egy cm. átmérőjű – domború, hét bunkós küllővel díszített, kiemelkedő körrel határolt rozetta képezi, mely egyszersmind aklaszegül is szolgált. Kettő az egyenes oldalnak közepén volt egymás mellett 1 ½ cm. távolságban elhelyezve, de egyik már a találáskor hiányzott; a másik kettő pedig az átellenes körszelvényes szélén egymástól ugyanolyan távolságban. A lemeznek hossza 132, legnagyobb szélessége 120, egyenes szélének hossza pedig 94 mm. A thuzséri lemeznek szegényes díszítése nem von le az értékéből semmit, mert eddig csupán ez szolgáltat teljes bizonyítékot arra nézve, hogy ezen lemezek csakugyan tarsolynak mellső oldalát képezték. A szolyvait Lehóczky Tivadar nemezsüvegen találta és ehhez nemcsak azért nem fér kétség, mert ő alapos megfigyelő, de azért is, mert a szolyvai lemez lapjára van görbítve úgy, hogy az a fejnek kerületére illik, míg a többiek sík lapok, tehát fejre nem alkalmaztathattak. Lehet azonban, hogy eredetileg ez is tarsolylemez volt és csak későbben alkalmazták süvegre. A galgócziról nem tudni, hogy a csontváznak mely részén és milyen fekvésben találták. A tarczali és a bezdédi a csontváznak ugyanazon táján és helyzetben találtattak mint a thuzséri. Igen valószinünek látszott tehát, hogy azok tarsolyok voltak. A gyanú még alaposabb lett, midőn a bodrog-vécsi lemeznek hátsó lapjához odarozsdázott csiholó aczélt találtak tapadva. A thuzséri lemez azonban kétségtelen bizonyíték arra, hogy ezek csakugyan tarsolylemezek, mert tőle lefelé 15 cm. távolságban szinte a czombcsonton egy vaslemez került (16 a b), mely egy hosszában derékszögre hajlított pár milliméter vastag pléhdarab, melynek lapjára hajlított 17 mm. széles része a tarsolylemeznek körszelvényes alsó széléhez hajszálnyira odaillik. A lemeznek függélyesen álló – élére görbített –része pedig a tarsolynak hátulsó falának alsó részét képezte. A két tarsolylemez közé szorított bőr hosszan nyúlhatott ki és szorította ezen görbített vasat a tarsolylemeznek alsó széléhez és képezte egyszersmind a tarsolynak hátsó falát is. Valószínű, hogy a földnek súlya szakította le eredeti helyéről.
A tarsolyban egy csiholó tűzkő volt, melyet a becsomagoláskor vesztettünk el és egy kés (11. ábra), mely a tarsolynak alsó végéből félig kinyúlt és ennek 3 darabra tört részben fa, részben csontnyelének maradványa, annyira elkorhadva, hogy alig lehet megkülönböztetni, hogy tulajdonképen fából volt-e készülve vagy pedig csontból, (12., 13., 14. ábra.) A 21. sz. szépen diszített ezüstcsatt a jobb bélcsont alatt bőrrel odatapadva, aklás lapjával felfelé, peczkes végével kifelé volt irányítva. A másik 28. sz. egyszerű csatt aklás lapjával szintén felfelé, de csattos végével, melynek peczke hiányzott a jobb alkar felett, a csontváznak középvonala felé irányulva találtatott.
A két csattnak két szijvégdiszítés felel meg. Egy nagyobb és díszesebb (26. ábra) a 21. sz. nagyobb csatthoz, a kisebbik (27. ábra) pedig a 28. sz. csatihoz tartozhatott. Mindkettő a medenczének baloldali bélcsontja felett volt, hegyükkel körülbelül a csattok felé irányítva, díszített lapjukkal felfelé fektetve. A csattoktól azonban 20–30 cm. távolságra állottak, tehát azokba befűzve nem voltak. A szélesebb övszijnak, melyen a tarsoly csünghetett, szolgálhattak díszítésül azon három-küllős rosz ezüstből készült 27 mm. átmérőjű karikák, melyek közül egyik a jobb bélcsonton, a második a keresztcsont felett, a harmadik a bélcsont felett találtatott. (18. ábra.) A 24. ábra 3 darab jól aranyozott ¼ cm. hosszú aklás diszítés közül egy a tarsoly aljától egy kissé ki- és lefelé, kettő pedig a bal bélcsont alatt találtatott, egy cm. vastag, igen elkorhadt, de felismerhetőleg összegyűrött nemezre erősítve.
Ugyanitt volt négy darab azon hat szívalakú ezüst aklás diszítés közül is elhelyezve, melyeknek ábráját a 22. sz. mutatja.
A másik kettő közül egyik a bal alkar közepén, egyik pedig a bal alkar külső szélén találtatott. A 23. sz. ezüst diszítés a jobb felkar alsó vége felett, a másik a farcsik-csont alatt volt. A 25. sz. legkisebb ezüst diszítés a két czombcsont felső harmada között, de 13 cm.-rel magasabban volt. Hogy ezen utóbbi tárgyak, valamint a mellkasnak jobb felén talált hártya-papir vékonyságú alaktalan, tiszta ezüstből készült lemezke mit díszíthetett, ki nem világlott. A bal kézfejnek ujjai vastag bőrnemü anyagba voltak burkolva. Lónak, vagy más állat csontjának maradványa egy sírban sem fordult elő. Mindkét sírtól több méternyire húzott kutató árok több sírra nem vezetett. Lehet azonban, hogy kelet felé más sírsorozat is fog a még fel nem forgatott talajban akadni, de idő hiánya miatt a további kutatás egyelőre abban maradt.
Nyíregyháza, 1900 április 4 én.
Dr. Jósa András.
