Érdekesnek igérkező őskori lelet Tisza-Dadán. (Nyirvidék XXIII. évf. 30. sz. 1902. julius 27. 4. lap) (Jósa 316.)

Jósa 316. Érdekesnek igérkező őskori lelet Tisza-Dadán. (Nyirvidék XXIII. évf. 30. sz. 1902. julius 27. 4. lap) Érdekesnek igérkező őskori lelet Tisza-Dadán Gróf Edelsheim Gyula-féle tiszadadai birtokon a Tisza-Dob szent-mihályi út mellett annak jelenlegi bérlője Meisels Dezső úr, - mint modern gazda, - mélyebben járó ekével szánt, mint amilyennel ezelőtt szokás volt és jóformán csak a felületet karczolták. Az idén szántás alkalmával - ilyen újfajta eke 20-25.ctm. mélységben téglába akadt meg. Itt azután téglából készült sírboltra akadtak, melyben - állítólag - csontokat és vasdarabokat is találtak, melyek Meisels úr szerint némileg sarlóhoz hasonlítottak, aki azt is állítja, hogy ugyanott még több ilyen megbontatlan pincze is vagy sírbolt is van, melyeket Meisels úr szíves engedelmével augusztusban szándékozom alaposan átkutatni. A megbontott üregben sok cserépedény találtatott, részint elmálva, összetöredezett állapotban, némelyek azonban a találók által törettek szét. A megmentett és Meisels úr által muzeumunknak ajándékozott, részint ép, részint töredezett edények és töredék darabok, melyekből az edény alakjára lehet következtetni ezek: Egy tejesköcsöghöz hasonló 181 deka sulyú, korongon de durván készült díszités nélküli, peremével két átellenes kis erős füllel ellátott jól kiégetett vörhenyes szürke, teljesen ép edény. Magassága 245 milliméter, peremének átmérője 110, hasáé 170, lapos talpáé 80 mm: Egy hengerded kupalakú belül üres tál, u.n: talpcsöves edény. A talpnak magassága 100 milliméter, alsó nyitott végű peremének átmérője 110, felső végének átmérője a vele egy darabot képező tálnak határán 60 mm. A 45 mm. magas, 180 mm. perem átmérőjű tálrésznek jó része le van törve, részben hiányzik is, de eredeti alakja teljesen meghatározható. Miután talpa üres, ezen részt ivó pohárul is lehetett használni és ilyenkor a tulrész szolgált talpul. A talált korongon, de durván készült sárgás vörhenyes színű edény vékony falazatú 99 deka sulyú. A tálnak és a talpnak külső felülete két sorban harántul egyes és többes, ujnyi széles, piskóta alakú bekarczolt szigetekkel van díszitve. Hasonló de ilyen díszitéssel el nem látott talpcsöves edények már a régi Trójában is használatban voltak, de találtak ilyeneket hazánkban is, tudtommal Lengyelen (Tolna m.), Tordoson, Erdélyben, Szabolcsban Petneházán, Ajakon és most Tisza Dadán. Származási koruk valószínűleg a Krisztus előtti évezred első felére tehető, azon időre amikor közép Európában a bronznak fegyverekre való használatát a vasnak megösmerése kezdte kiszoritani. Ezen nézet mellett szól az ugyanezen üregben talált kis edény, amely hasonló színű falazatu, feldolgozású mint talpcsöves edényünk. Magassága 80, peremének átmérője 100-104, hasáé 124-130, talpáé 50 milliméter. Hasának négy átellenes pontján elmosódott körvonalú tompa csücskök emelkednek. A hasukon csücsökkel díszitett edények a bronzkorszakra jellegzetesnek vannak elösmerve, ami ezen a kis edényen is, bár elmosódottan, de tisztán felismerhető. Ha tehát azon sírban melyből ezen edényke is került, tényleg vas eszköz is találtatott, azon esetben a sírnak korát és a benne talált tárgyakat a Kr. előtti évezred elejére kell tennünk. Azon kívül ugyan innen került egy sajátságos alakú edényke, kézzel otrombán alakítva, de gyurmából jól égetve. Színe, anyaga hasonló a két előbbihez. Képzeljünk egy vaskos üres kiflit, melynek két vége harántul le van vágva, és így két végén egy-egy rendetlen kerülék alakú nyílás van. Hogy a kifli alakú edény fel ne dűljön egy 45 milliméter átmérőjű 15 mm. magas talpfélével bír, mely éles határvonal nélkül megy át a kifli alakú edénybe. A két nyílású edény felső részének hossza 105 mm. Legnagyobb szélessége közepén 53 mm. Legnagyobb magassága 60 mm. A kis edénykének súlya 18 deka. Két kanóczos mécsül szolgálhatott, valamely nagyobb igényű ősembernek. Egy másik 9 deka sulyú félgolyó alakú edényke. A szájadékával ellentétes domború oldala kissé el van lapitva, hogy az edény fel de dűljön. Magassága 35; perem átmérője 67 milliméter. Ezen kívül kaptam még négy különböző edénynek apró töredékeit, melyek közül egyik igen durva és nem korongon készült, e többi korongon igen jó gyurmából igen jól égetve van és majdnem ugy kong, mint a legfinomabb kőedény, ujjnyira kivastagodó peremük volt, és hasonlítanak a Kr. előtti évezred második feléből származó u.n. La-Téne kori edényekhez, amilyeneket muzeumunk nagyobb számban őriz. Végül három kő darab az egyik korong alakú 35 ctm. átmérőjű, közepén lyukkal ellátott kézi forgó daráló malomnak felső köve; valószínűleg s trachytnak rhyolith-féle változatából készülve. A másik egy alsó lapján keresztben domború, felső lapján hosszában kissé homorú, keresztben sík átmetszetű homokkő. Súlya 273 deka; hossza 12, szélesség 32 ctm. Valószínűleg vágó eszközöknek durva köszörülésére, vagy, gabonafélének örlésére szolgált. A harmadik finomabb vörhenyes homokkő háromszög alakú. Egyik oldala 85, a másik 100, a harmadik 54 mm. hosszú; Szélessége 28 milliméter. Tisztán felösmerhető hogy a 85 mm. hosszú oldala finom élesítéséré szolgált, tehát fenőkő volt. Az esetleg felkutatandó sírok igen érdekeseknek ígérkeznek, amennyiben téglából vagy kőből készült sírokra vidékünkön még sehol sem bukkantak. Nyíregyháza, 1902.julius 26-án. Dr. Jósa András