régész, egyetemi tanár, az MTA tagja
Német eredetű polgárcsaládból származott. Iskoláit Pesten a piaristáknál végezte, majd jogot tanult. 1870-ben szerezte meg a diplomát és ekkor került a Magyar Nemzeti Múzeumba Rómer Flóris javaslatára, aki a piarista gimnáziumban tanította őt. A Nemzeti Múzeumban előbb mint őr, majd mint igazgató dolgozott. Ő létesítette a rümai kőtárat és a gipszöntvény-gyűjteményét, amely 1877-ben a Szépművészeti Múzeumba került. 1877-től előbb magán-, később rendkívüli tanár az egyetemen. Életét a régészetnek szentelte. Bejárta Olaszorzságot, a nyugati és az északi országokat, járt Oroszorszgában is. Nagy szerepe volt a rendszeres magyarországi régészeti kutatások megindulásában. Elsősorban a hazai régészeti anyagok (bronzkor, népvándorlás- és honfoglalás kor) összefoglaló korpuszairól híres. 28 éven át az Archaeologiai Értesítő szerkesztője. 1884-től levelező, majd 1892-től rendes tagja az MTA-nak.
Jósa Andrással sokszor váltott levelet, többször járt a múzeumban. Ugyanakkor az 1876-ban megrendezett budapesti nemzetközi régészeti kongresszusra kölcsönvett szabolcsi gyűjteményt évtizedeken kersztül visszatartotta, ami kis híján a múzeum végét jelentette, csupán Jósa ügybuzgalma mentgette meg az intézményt.
