Honfoglaláskori leletről Gégényben (Szabolcs m.) Archaeologiai Értesítő XXIV: 2. 1904. 175-176. 1 képpel
III. Dr. JÓSA ANDRÁS: HONFOGLALÁSKORI LELETRŐL GÉGÉNYBEN (Szabolcs m.). A Nyírnek és Rétköznek határvonalán számos község virágzik. Kedvencz települő helye lehetett vidékünk honfoglaló őseinknek is. Erre vallanak a bezdédi, mándoki, anarcsi, demecseri, karászi honfoglaláskori leletek is.
A községtől északra, közvetlenül a falu mellett az « Ingedomb »-nak nevezett kiemelkedő homokterület, melyen mai idősebb emberek gyermekkorukban állítólag gyakran találtak honfoglaláskoriakhoz hasonlító tárgyakat, melyeket azonban – értéknélkülieknek tartván – elhánytak. A községtől a demecseri vasúti állomás felé, délkeletre mintegy egy kilométernyi távolságra fekszik egy a környezetből néhány méternyire kiemelkedő körülbelől száz holdnyi Monokdomb nevű homokmagaslat, mely a gégényi ref. egyház tulajdona. Ezen területnek egy része tavaly dinnyeföldnek volt kiosztva. Vas János gazdaember is fogott fel egy darabot. Egy nyalánk ürge kárt tévén a dinnyében, miután a homokból ürgét vizzel kiönteni nem lehet, ásóval igyekeztek vaczkáig hatolni, miközben az ásó másfél méter mélységben kemény tárgyra akadt. A kemény tárgy egy ezüst csésze volt, melynek fenekén 7 ezüst szíjdiszítés és ezek felett három darab ezüstlemez volt elhelyezve, emberi csont maradványainak nyoma nélkül. Az ide mellékelt ábrán az ezüst csészét (176. 1.), pitykkét (176. 1.) két lemezt tüntetünk föl ¾ nagyságban.
A csésze peremének átmérője, mely vastagabb, mint az edénynek többi része, 113 mm., mélysége 30 mm. Díszítése nincs. A három darab cartonpapir vastagságú tojásdad körvonalú ezüst lemezeknek hossza 8 cm., szélessége 7 cm. Felül két lyukat látunk, melybe rozetták lehettek aklázva. Közepükön 16 mm. átmérőjű kerekded mélyedés van gazdagon aranyozva. Hasonlót találtak: kettőt Battán Fehér megyében, egyet pedig Pilinben Nógrádban.
A kissé domború hét pitykének átmérője 25 mm. Hátsó felületéről két fülecske nyúlik ki, melyek a bőrön vagy szöveten áthatolva a füleken áthúzott irhával lehetett oda erősítve. Honfoglaláskori ivó edényt eddig tudtommal nem találtak.
A lelhelyen 20–30 emberrel Mezőssy Gusztáv földbirtokos és Vas Mihály gégényi ref. lelkész barátaim társaságában négy napon át kutattunk és több helyen két méter mélységre is lehatoltunk. Keletről nyugotra egy 40 méter hosszú és 3 méter széles főárkot huztunk. Erre merőlegesen északra négyet, délre hármat. Némely árkot nem nyujtottunk kijebb, mert igen kemény, ásóval alig kezelhető őstalajra akadtunk, némely árkot pedig tovább is nyújthattunk volna a sokkal lazább talajban. A csésze lelhelyétől mintegy öt lépésnyire, ugyancsak másfél méter mélységben egy modern kinézésű, de ős patinával borított magános ezüst gyűrűt találtunk egy lencse mekkoraságú és alakú üveggel. A laza talajban meg két méter mélységben is sok helyen durva apró cseréptöredékeket és trachyt, aluminit, rhyolit darabokat találtunk, melyeknek legközelebbi lelhelye Tokaj, Bodrog-Keresztur és Beregszász vidéke.
Emberi csont-maradványokra nem akadtunk.
Az árkok fenekével az ősföldig sehol le nem hatolhattunk. Felül sárgás homokréteget, ez alatt lábnyi vastag humusréteget, ezen alól ismét sárgás homokot találtunk. Az árkok oldalain sírok nyomai nem mutatkoztak. A két felső rétegnek képződése tehát a mélyebben fekvő tömegnek felforgatása után történt, tehát igen régen mult időben.
Az eddigi ásatás alapján nem lehet megállapítani azt, hogy 30–40 átmérőjű terület eddig még el nem ért mélységben minő czélból lett felforgatva.
Miután eddig a mi vidékünkön kivétel nélkül sírmellékletként bukkanunk honfoglaláskori leletekre, valószinűnek látszik az, hogy a leírt tárgyak annak idején csontváz mellett találtattak. A találó által gondosan félre tett tárgyakat pedig a beomló homok betemette és csak az ürge közvetítésével kerültek ismét felszínre.
Nyíregyháza, 1904 február 19.
Dr. Jósa András.
