A huskérdéshez (kézirat, befejezetlen, 2 lap)
Rosz lelkü ember az, a ki iparkodó iparostól a tisztességes u.n. polgári hasznot irigyli és ezen törekvése elé gáncsot akar vetni, de az sem tulságosan tisztességes dolog, hogy ha valamely áru – legyen az hus, vagy medve czukor – kilonkint nagyban bevásárolva öt krajczárral drágul, nem öt krajczárral emeli a kímérést, hanem 10 vagy 20 krajczárral, de az aztán soha alább nem száll. Már pedig minálunk ezen egészségtelen üzelmet tapasztaljuk és azt, hogy ha egyszer valaminek árát felverik, ez csak a legkivételesebb esetben száll valamivel alább. Ezen az áraknak mesterséges felcsigázása, az uzsorának ikertestvére, a mi ellen védekezni kell. Ha a brüsszeli 1000 forintos csipkerongynak árát 200 forintra verik fel, az nem csak hogy nem baj, de áldás, mert így annak készítője még Nyíregyházán is könnyebben megélhet.
A mult nyáron megfordultam Nemet, Holland, Belga, Angol és Franczia országokban és mint a féle katuska embert a piaczi árak is érdekeltek.
Hogy tulságosan unalmas ne legyek, csak azt említem meg, hogy a mi pénzünk szerint is úgy Londonban, Parizsban és a többi világvárosokban is a tojásnak épen úgy 3 krajczár volt az ára, mint Nyíregyházán, pedig innen is sokat szállitanak ki külföldre ezen czikkből.
Ez nem lehet egészséges állapot. Hogy a Nyíregyházáról szállított tojást miként adhatják Londonban az itteni árban, fejtsék meg az okosok. A magamfajta laikus ész ezt megfejteni nem képes, hiában töröm rajta fejemet.
Valószínű, hogy a külföldre üzérkedő atyafiak nem a nyíregyházi kofapiaczon, hanem a vámsorompókon kívül settenkednek.
Őseink Ázsiából származtak ide, tehát ha őseink iránt kegyelettel viseltetünk, nem ütközhetünk meg azon, ha a mi kofapiaczunk híven tükrözi vissza a chivai, kokandi vagy bokharai kofapiaczokat.
Azokon az ázsiai piaczokon az élelmi czikkeket lerakják a mindenféle bakteriumokkal telített talajra, akár van sár, akár nincs; legfeljebb egy kapczaszerű rongy védi az élelmi czikkeket a fertőzött talajtól. - Csak az elegáns kofának van itt ott asztala, épen úgy mint nálunk.
Hát ezen nem is lehet segíteni, mert az egy milliós kaszárnya józan ész szerint csak többet ér, mint egy pár ezer forintba kerülő, debreczeni mintára berendezett kofafészek.
Miután mindnyájan nagy hatalmú állásunkért rajongunk, természetes dolog, hogy a munkás polgári elemnek érdekét alá kell rendelnünk a katonai érdeknek, különben elpusztulunk. De ezt meg tehetjük a nélkül, hogy a piaczi piszokért lelkesüljünk.
A piszok mellett a humanizmusnak – vagy jobban mondva a brutalizmusnak – is kimagaslik egy nyilvánulása, a mit Budapesten kívül minden más nyugoti kis városnak piaczán sem észlelünk, t. i. az, hogy a leölésre szánt baromfit előzetesen azzal kínozzák meg és készítik elő a legyilkoláshoz, hogy lábaikat szorosan kötik össze, úgy hogy a kioldozás után is alig tud lábra állni.
Na tehát olyan ember csak nem akad, a ki az állatok kínjával is törődnék. Ezzel csak a tulhajtott humanizmussal fertőzött nyugoti népek törődnek, a kik már Budapestet is megmételyezték. - Nyíregyháza józanabb.
