földbirtokos, író, főispán
Hazánk egyik legrégibb nemes családjának nagykállói ágából származott. Tanulmányait nyolc éves korától Bécsben végezte. A Margócsy József által csokorba gyűjtött adatok szerint „a jogot a nagy hagyományú Theresianumban tanulta, teológiai stúdiumokkal együtt. Irodalmi, művészeti érdeklődése is az érettebb bécsi éveiből eredhet, így a zene szeretete is. írt ugyanis dalokat, ezeket meg is zenésítette; baráti társaságban egyedül is szívesen énekelt.” Az árvízmentesítést szívügyének tekintette, 1866-tól a Felsőszabolcsi Tiszai Ármenetsítő Társaság elnöke lett, majd a Nyírvízszabályozó Társulatban tevékenykedett. 1875-től Nagyhalászon laktak, az apósa által (Csuha Tamás) átépített kúriában. 1889 és 1897 közt Szabolcs vármegye főispánja. Politikával és publicisztikával főispánná választásától kezdve foglalkozott. Családja legtöbb tagjával ellentétben a negyvennyolcas-függetlenségi eszmék híve. Hallgassuk erről ismét Margócsy Józsefet: „Tisza Kálmán vonzódása Kállay Andráshoz, a megyéjében hatalmas tekintélynek örvendő családhoz tartozás mellett minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy András nem a család magasabb igények iránt érzéketlen, befelé forduló életmódját folytatja. Ellenkezőleg: jellemzője a családjában szinte ismeretlen iskolázottság, utazásai során szerzett európai kitekintése, nyelvtudása. Az is érdeme, hogy előzőleg soha nem volt a régi megye tisztségviselője, egyházpolitikai kérdésekben sem a hagyományokat kívánja őrizni. Kineveztetése után azonban hamarosan kiderül, hogy ezek mellett a jónak tartott tulajdonságok mellett és azokkal együtt Kállay önálló, szuverén gondolkodású politikus. Már az 1889. június 30-i beiktatási beszédében világossá, közérthetővé teszi egyéni felfogását.”
Főispáni munkálkodása legfőbb érdemeit a Borovszky-mongráfiában a következőképpen fogalmazták meg: „Közegészségügyi viszonyainknak rendezése, népnevelési érdekeinknek föllendítése, a társadalmi közviszonyainkban föl-föllobbanó elkülönzések éles nyilvánulásainak elsimítása, az új székváros, a fiatal Nyíregyháza, várossá fejlődése, annak a néhány esztendőnek a munkája és eredménye.” 1917-ben a nyírbogdányi kerület képviselőjévé választotta. Az őszirózsás forradalom után visszavonult a politikai életből.
Jósa András „Igaz barátja volt id. Kállay András, az élet annyi külső díszében, javában bővelkedő hatalmas tudású magyar nagyúr megtestesülése. 16 éven át viselve a főispáni méltóságot, attól nem fényt nyert, hanem annak fényt adott. Többnyire a délelőtti órákban, sokszor korán reggel nyitott be otthonába. Ilyenkor nagy szelleméből ajándékba mindig hátrahagyott valamit. Le-leült a zongorához, csodálatos baritonját tökéletesre egyszerűsített hangzatokkal kísérve, ősrégi magyar nótákat mentett meg a feledéstől. Legifjabb fia, Miklós, ma édesatyja szellemében az ország földmívelésügyi minisztere.” (Jósa Jolán)
