Karászi árpádházi királyok idejéből származó temetőről. (Nyirvidék, XXII. évf. 42. sz. 1901. október 20. 2-3. l., Nyiregyháza, 1901. 4. lap, klny.) (Jósa 295.)

Jósa 295. Karászi árpádházi királyok idejéből származó temetőről. (Nyirvidék, XXII. évf. 42. sz. 1901. október 20. 2-3. l., Nyiregyháza, 1901. 4. lap, klny.) Karászi árpádházi királyok idejéből származó temetőről A karászi határban előbb Márky Elek pár év óta Láng Jenő urnak birtokán, a községtől keletre 2 kilométer, a Láng-féle tanyától délnyugotra mintegy 300 lépésnyi távolságra eső, a Vecsekut laposát nyugotról határoló mintegy 20 holdnyi, északról délre nyuló 5-600 lépés hosszu, 100- 150 lépésnyi széles a környezetből egy-két méternyire kiemelkedő homok területen 1901. évben aratás tájban az eke egy emberi koponyát vetett a fölszinre. Az akkori bérlő Fülöp Jenő néhány sirt - nem tudom hányat - felbontatott. A csontvázak fogai között vékony ezüst érmek találtattak, melyek közül, egy-egy Szt.István, Péter, Szt.Lászlóféle birtokomba került és muzeumunkban őriztetik. Fülöp Jenő ur egy Szt.László félét a nemzeti muzeumnak küldött fel. A tanyai gyermekek állitólag több ilyen érmet hánytak el. Ezen kivül egy ott talált keresztet is felküldött, melynek leirása Nagy Géza muzeumi őr szerint a következő: Hossza 5.3 ctm, szélessége 3 ctm. Anyaga bronz. Egyenlő száru. Előlapján Krisztus alakkal, melynek bőruhája van. Lábai nem látszanak. Kezei kereken és nem szögben hajlanak, arcza ovalis, melyet egy domboru egyenes vonal oszt ketté. A kereszt hátlapján egy kisebb kereszt. Ezen kivül felküldetett, egy tekercses végü bronz hajgyürü (átmérője 3 ctm) a milyent ugyan ezen a területen, de másutt is láttam, pedig mindég a fül mellett, a hol a csonton látható zöld rozsda nyom erős bizonyitéka annak, hogy fülbe valók, nem pedig hajgyürük voltak. Az általam ösmert esetekben - egy oldalon - két ilyen karika nem találtatott, tehát alig szolgálhatott hajtincsnek ékitésére. 1891. okt. 1-én Okolicsányi Menyhért és többek társaságában Márky Elek földtulajdonos költségén ásatást rendeztünk és néhány óra alatt egymástól 2 méternyi távolságban 5 sirt találtunk és tártunk fel. Ezen ásatásról annak idején a "Nyirvidék" hasábjain beszámoltam. Az összes sirmelléklet két bronz karpereczből, melyiknek egyike két szembe néző kigyó fejben végződött és két fentemlitett fülbevaló karikából állott. Egy harmadikat, melyet, még aratáskor találtak, Ujhelyi Aladártól kaptam. A hatvanas évek végén pedig ugyanezen tájról került egy felső végén sarokra nyiló belől üres, ereklye tartó bronz keresztnek egyik felerésze gyüjteményünkbe, melyen a kifeszitett Krisztus bokáig érő, hosszu ujju talárban van ábrázolva, lábai kifelé irányitvák. Trébelt munka. A keresztnek hossza 50, illetve 33 milliméter. A szárak 12-15 milliméter szélesek. Ilyen belől üres, sarokra nyiló ép bronz kereszt, melynek mindkét fele meg van, a tiszaeszlári honfoglaláskori sirmzőről, a honna egy ép és egy töredék kardot, 13 ép cserépedényt őrzünk, került Gróf Pongrácz Jenőné szül. Gróf Dessewffy Izabella urnő szivességéből birtokomba. A kereszt hoszsza 65, szélessége 40 mm. Az ágak végei 18, tövei 14 mm szélesek. Az egyenes karokkal kifeszitett Krisztus ezen is hosszu és a kéztőig érő ujjakkal ellátott 7 redős ruhába van öltöztetve, lábfejei egymás mellett lefelé irányulnak. A fej felett, a láb alatt, valamint a két kézfej alatt egy-egy szentnek dombormüvü mellképe. Krisztus feje köriül kettős glória. A másik fél darabon egy kettős glóriával ellátott szent, hosszu 6 redős ruhában, törzsén egymásra hajtott nagy kendő félébe burkolva. Lábai nem látszanak. Könyöke a testhez szoritva, alkarjai az előre forditott tenyerekkel felfelé irányitva. A keresztnek mind a négy végén a tuloldalihoz hasonló domboru mellképek. A ki az archelogia napszámosainak sorába szegődött, megigényelheti azt, hogy ne csak lomgyüjtő zsibárus maradjon, hanem gondolkodhassék is. Következtetéseket vonhasson le a leletekből, köszönettel vegye, ha ezen következtetések illetékes szakférfiak által helyre igazittatnak. Ugy tudjuk, hogy a keleti byzanthi és a nyugati római kereszteken a megfeszitett Jézus egymástól lényegesen eltérőleg van ábrázolva. A byzathi kereszten Krisztus hosszu ujju bokáig érő öltönyben egymás mellett levő külön szeggel átütött lábakkal van feltüntetve, mig a nyugoti római kereszten meztelenül és csupán ölét takarja lepel, lábai egymásra vannak fektetve és a két láb egy szeggel átütve. Szent István 1000 ik év márcz. 27-én keltirattal II. Sylvester pápától nyerte az előbb a lengyel fejedelemnek szánt koronát és mint ezen pápának hive a nyugoti kereszténységet terjesztette a legnagyobb szigorral. Azok tehát akiknek sirjában bizanti izlésü feszületeket találnak, nem Szent István alatt, vagy utánna, hanem már előbb lettek byzanthi hittéritők által a kereszténységnék meghóditva, még pedig a honfoglalás előtt, mert nem feltételezhető, hogy a pogány Árpád keresztény apostolként szerepelt volna. Az eszlári honfoglaláskori temetőben talált jellegzetes pogány magyar kard és a byzanthi ereklye-tartó kereszt békében megfért egymás mellett. A mai néppárt a vallás-türelemben példát vehetne őseinktől. A karászi temetőben a csontvázak fagai között obulusok találtattak, hogy a régi rómaiak fogalma szerint lefizethessék Charonnak a révpénzt, hogy őket a Styx vizén át az alvilágba szállitsa. Ezen szokás a görög nem egyesült és később egyesültté vált katholikus oláhoknál és ruthénoknál sok helyen még mai napig is fennáll. A karászi temető fontos okmányt szolgáltatott, kezünkhöz, a mi bizonyitja, hogy őseink még Szt.László idejében sem háborgatták a meghódolt népeket vallásukban, szokásaikban. Azt, hogy a karászi sirokban megbolygatottak dákok voltak, valószinüvé teszi az obulusokon kivül a kigyófejben végződő karperecz, mert ilyeneket főképpen Erdélyben és csak kivételképpen találtak hazánknak egyéb vidékein. A muzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének előterjesztésére a n.m.vallás és közoktatásügyi miniszter ur a mi muzeumunkat is anyagi támogatásban részesiti azon feltétellel, hogy a kiutalványozott összeg csupán ásatásokra és vármegyénkben talált régészeti becsü tárgyaknak beszerzésére fordittassék. Ezzel az én csekély személyem van megbizva. Két bökkenő van, a mi miatt ezen megbizatásnak kellően meg nem felelhetek. Egyik az, hogy több oldalu elfoglaltságom a régészet nemes sportjának élvezetére kevés időt enged. A másik pedig az, hogy az Úristen a földet nem átlátszó üvegből teremtette. Harmincznégy éves tapasztalat alapján állithatom, hogy muzeumunknak gyűjteménye, mely ösrégészeti tárgyakban hazánknak bármely vidéki, muzeumával bátran versenyezhet dijjért, nem rendszeres ásatásoknak eredménye, hanem a vármegye közönségének az ősmult iránt tanusitott érdeklődéséé, s melynek figyelme kiterjedt a homok-szélhordásokra, a mélyen szántó Sackféle ekék által felszinre vetett rétegekre, valamint a szőllőtalaj rigolirozása által előkerült tárgyakra. Csak a vidéki muzeumok létjogosultságának érdekében hozom fel azon keserü panaszt, hogy az 1877-iki régészeti congressus alkalmával Bpestre felküldött kevés tárgyainkat csak 8-10 év mulva kaphattuk vissza, mert nem biztak azoknak lelkiösmeretes megőrzésében. E miatt történt az, hogy ezen időközben megtörtént Nyirviz szabályozásakor, a mikor ötmillió köbméter földtömeg emeltetett ki, még egy őskori fogpiszkáló sem került gyüjteményünkbe, hanem valószinüleg rézöntők és aranymüvesek olvasztó tégelyébe. Az elmondottak után senki sem csodálkozhatik azon, ha f. hó 14. kirándultam Okolicsányi Menyus minden szépért és jóért lelkesülő barátomhoz az 1891-ben megkezdett ásatásnak folytatása végett. A csontvázak fogai között az akkor itten talált érmek legrégibbje Szt.Istvántól, a legujabb Szt.Lászlótól származott. Szt.István 1038-ban László pedig 1095-ben haltak el; tehát ha az István féle - Karászban talált - érem István uralkodásának utolsó, a Szt.Lászlóé pedig uralkodásának első évében 1077-ben veretett volna, azon esetben is jogosult azon feltevés, hogy ezen helyen 57 éven át temetkeztek. Tudjuk azt, hogy ma Szabolcsvármegyében 1000 lakos közül évenkint harmincznál több egyén hal el évenkint, és ha feltesszük, hogy az árpádházi királyok idejében nem 30, hanem csak 20 halt el, akkor is valószinü, hogy a karászi temetőben 154 tetem fekszik, ha a falunak csak 100 lakosa volt is. Mondjuk, hogy Fülöp Jenő 20 sirt talált, mi pedig 1901 őszén ötöt, még akkor is 129 sirra kellett volna akadnunk f. év 15-én, mikor az ásatásnak reményteljes folytatása végett a lelhelyre rándultam. A hegy egeret szül. Két napig 27 emberrel dolgoztunk. Okolicsányi Menyhért barátommal okt. l4-én és 15-én két napig 27 napszámossal dolgoztunk, 21 kutató árkot huztunk egy 214 méter hosszu és 128 méter széles területen. Az egy méter széles és 1-1,5 méter mély árkoknak összes hossza 562 métert tett ki. Csak a második napon találtunk egyetlen csontvázat hanyatt fekvő bolygatatlan helyzetben, fejjel nyugotnak, lábbal keletnek 45 ctm mélységben minden legkisebb sir melléklet nélkül, a Vecse kutjától 217 a Karász-Láng tanyai utból a tagba vezető délfelé vezető dülő utnak kezdetétől 391 méter távolságban. Körülötte más sirokra eredménytelenül kutattunk. Koporsónak nyomai sem látszottak. A férfi csontváznak részben szétnyomott feje gerincoszlopa keresztcsontja medenczéje, czomb és sip csontja, a jobb lábnak sarok és ugró csontja a bal láb nagy ujjának középcsontja elég épek voltak. A többi csontok annyira elenyésztek, hogy azok helye még szinben sem különbözött a sirnak homokföld tömegétől. A csontváznak hossza a sipcsont alsó végétől a fejtetőig 160 ctm. Az elenyészett lábfejet bele számitva 168 ctm. lehetett. A fej közép hosszu, egyenes arcélü (mesocephalns arthognalus) volt. A koponyának legnagyobb hossza az ortőtől hátrafelé 158 mm, haránt átmérője 140,az állkapocs alsó vége a fejtetőtől 210 mm. A fülnyillás az orrtőtől 108, a felső metsző fognak éléig 80,a fejtetőig 106 milliméter. Nyíregyháza,1901.okt.18-án. Dr. Jósa András (Nyirvidék, XXII. évf. 42. sz. 1901. október 20. 2-3. l., Nyiregyháza, 1901. 4. lap, klny.)