Kilátás honfoglaláskori leletre. (Nyirvidék. XXIV. évf. 45. sz.1903. nov. 8. 2. 1.) / Kilátás honfoglaláskori leletre. Nyíregyháza 1903. nov. 5. 3. lap (Jósa 348.)

Jósa 348. Kilátás honfoglaláskori leletre. (Nyirvidék. XXIV. évf. 45. sz.1903. nov. 8. 2. 1.) / Kilátás honfoglaláskori leletre. Nyíregyháza 1903. nov. 5. 3. lap Kilátás honfoglaláskori leletre. A "Nyirvidék"-nek utolsó előtti számában felemlitettem azon honfoglaláskori leletet, a mely Schiller Gyula uri nyiregyházi ékszerész révén jutott muzeumunkba, és a meÍy lelet Bálint András helybeli tánczmester ur közben járása folytán került hozzá. A lelet a mint multkor emlitettem a következő összesen 11 darab ezüst tárgyból áll. Egy minden diszités nélküli gömbszelvény alaku csészéből, mely teljesen hasonlit gyógyszerészeink lepároló porczellán csészéikhez, melynek átmérője 113 milliméter és 30 milliméter mély. Három darab cartonpapir vékonyságu 8 ctm. hosszu 7 ctm, széles tojásdad alaku, felül két helyen átlyukasztott lemezből, melynek közepén 16 mm. átmérőjü kerekded, vastagon aranyozott homorulatot észlelünk. Ilyen lemezeket dr. Hampel müve szerint eddig csak hármat találtak. Pilinben (Nógrádm.) egyet, és Battán (Fehér m.) kettőt. Ezeknek lyukaiba domboru aranyozott apró rozetták vannak beaklázva. A mienkből ezek hiányoznak valószinüleg a találás után hullottak ki. Hét darab 25 mm. átmérőjü kerek domboru, préseléssel diszitett vastagabb lemezből, melyeknek hátlapján két átellenes fül van, melyeken szijjat huzhattak át, bőrre vagy vastag szövetre való megerősités végett. A domboru lemez közepén egy fél borsó mekkoráju, és a széleken öt, fél paszuly alaku és mekkoraságu lapos kiemelkedés képezi a diszitést, melyek egymástól és a középsó dudortól, mélyedésből kiemelkedő éles lécczel vannak határolva; a mely lécz tehát a középből kiemelkedő félborsónyi gömbszelvényt öt szög alakban keriti be. A diszités nem kiverés (trébelés) hanem megfelelő kemény érczmintával való sajtolás utján készült, mert az egyiken a körvonalak kettősek; a mintát tehát kétszer ütötték reá, de nem ugyanegy nyomra. A honfoglalás idejéből származó hasonló ezüst szijdiszitések eddig még nem ösmeretesek, sem ezüst csészét eddig ezen korból nem találtak. A lelet tehát magyar régészeti szempontból igen érdekes. A leletet multkori közleményemben téves tájékozás alapján nyiregyházi származásunak mondottam. Bálint András ur azonban, ki ezen ügyben Schiller urral együtt felkeresett, a következőket mondotta el a leletre vonatkozólag. Gégénytől délnyugotra, csaknem közvetlen a község mellett egy - nehány holdnyi - természetes Ingedomb-nak nevezett, pár méternyire a környezetből kiemelkedő magaslat van, mely a Tiszaszabályozás előtt szigetet képezett. Bálint András a ki jelenleg mintegy 35 éves lehet, Gégényben született és nevelkedett, gyermek korában gyakran meg fordult ezen dombon és ugy ő, valamint gyermek társai több izben találtak a homokfuvásban a most előkerült tárgyakhoz hasonlókat, melyeket azonban, nem ösmervén azoknak jelentőségét, elhánytak. A gégényi legenda azt tartja, hogy az ősidőkben ezen helyen egy rézcsónakban rengeteg pénzt és kincseket ásott el néhány ember, és hogy azt senki ki ne emelhesse, egy gyermeknek mindkét szemét kiszurták és a kifolyó vérrel pecsételték le a leletet. Csak akkor lehet a kincshez jutni, ha azon a helyen egy másik gyermeknek mind két kiszurt szeméból kiömlő vérrel a pecsétet felolvasztják. Az Ingedomb a gégényi ev.ref. egyház tulajdona és az idén dinnye földnek volt kiosztva, melyből egy darabot Vas János ottani lakos fogott fel. Az ő területén egy elvetemedett garázdálkodó ürge sok kárt okozván, feltette magában, hogy ártalmatlanná teszi. Az ürgének volt annyi esze, hogy ideje korán eleblábolt. A pecséttörő Vas Jánosnak ásója azonban egy kemény tárgyba ütközött, a mely tárgy nem volt egyéb, mint a fentebb leirt ezüst csésze, a melyben állitólag a hét pityke és ezek felett a három ezüst lemes volt szép rendben elhelyezve. A gödröt betemette, de tovább nem hatolt, nem ásott. Az elmondottak alapján alapos azon feltevés, hogy itt egy honfoglaláskori temetővel van dolgunk. Mindenütt kerestem egy gyermeket a ki kihagyná szurni szemeit, hogy a régi pecsétet felolvaszthassuk, de minden fáradozásainak daczára ilyen még nem került. Biztosra lehet venni, hogy a,rézcsónak az elrejtett kincsekkel együtt örökre oda veszett. Ezen képzelődésen alapuló kincsért nem kár; de nagy kár lenne őseink ruházatának, fegyverzetének, esetleg talán szokásainak bővebb felderithetésére az, ha ezen terület rendszeresen át nem kutattatnék. Hazai festőmüvészeink és szobrászaink - egyetlen egyet sem véve ki - valószinüleg azért nem állitottak elő megfelelő ruházatban és fegyverzetben honfoglaláskori alakot, mert eddigi gyér leleteink alapján az hiányos lett volna és későbbi leletek gáncsolhatták volna alkotásukat. Igyekeznünk kell tehát minden alkalmat fel használni arra, hogy a homályba kissé bevilágithassunk. A gégénnyi - csaknem kétségtelenül honfoglalási - temetőnek átvizsgálása előbbre viheti őseink ösmeretét. Ehez pedig Vas Mihály gégényi ev.ref. lelkész urnak engedélye és támogatása szükséges, a ki pedig okkal neheztelhet reám, mert egyik közelebbi megyei gyülés alkalmával midőn én a gyülési teremben nem voltam, állitólag az emberi egészségügyi kezelést megrótta. Alig fejezte be beszédjét léptem a terembe és téves irformátió alapján hevesen keltem ki ellene. Már pedig nem volt igazam, mert utólag megtudtam, hogy nem az emberi egészség kezelése-ellen tört ki, hanem nézetemmel egyezőleg azt bizonyitotta, hogy állategészségügyre a kormány részéről nagyobb gond és anyagi áldozat fordittatik, mint az emberi egészségügyre. Hát én tulajdonképpen Don Quichotte szerepet játszottam, a mit ezennel elösmerek és a miért szives elnézését kérem, mert ő ugyan azon nézetben van mint én mindig voltam és ma is vagyok. Miután a tervezett ásatás a gégényi egyháznak tulajdoni jogát is érinti, a mihez Görömbey Péter főesperes barátomnak is beleszóllása lehet és miután tudom azt, hogy ezen sorokat ő is olvassa, igen kérem őt legyen szives a magyar törzsecskének érdekében a gégényi egyházhoz intézett ezen kéréssemet támogatni. Ha muzeumunk javára a beleegyezésről Vas Mihály lelkész ur ezen sorok olvasása után engemet szives lenne értesiteni, az ásatást a jövő héten csütörtökön és pénteken megejthetnénk, előbb azért nem, mert szerdán, az az 11-én a szabadság dicső harczosának Rakovszky Sámuelnek a szabadságharc 48. számu zászlóalj ezredesének Gáván leleplezendő Somogyi Sándor megyénk nagyreményü szülöttje által ihletett tehetséggel készitett siremlékét fogjuk alispánunk és vármegyénk szine javának jelenlétében leleplezni. Nyiregyháza, 1903. nov. 5-én. Dr. Jósa András