néprajzos, muezológus, a néprakz
Szegényparaszti családból származott, gyerekkora sok nélkülözés közt telt. A család vállalta az áldozatot és oktatója javaslatára taníttatta a gyereket, aki így gimnáziumba került. Kitűnt szorgalmával, tehetségével. Festeni tanult, önképzőkörbe járt, szavalt. Ez utóbbinak a sikerei ösztönözték, hogy Pestre menjen színiiskolába, ahol diplomát szerzett. A véletlen hozta össze későbbi nagy barátjával, Györffy Istvánnal, aki a néprajz felé terelgeti. A döntés nem születik meg azonnal. Kiss Lajos hazamegy Vásárhelyre. Ott előszeretettel járogat a Tornyai János nevével fémjelzett művésztelepre. 1904-ben nagy ipari és mezőgazdasági kiállítást rendeztek Vásárhelyen. Az előkészítésben résztvevő Tornyai javaslatára néprajzi tárgyakat is bemutatnak. A gyűjtést Kiss Lajosra bízták. Az általa összeszedett anyagból nőtt ki a hódmezővásárhelyi múzeum. A gyűjtemény kezelésével, szaporításával, az első múzeumőri teendőkkel Kiss Lajost bízzák meg, aki egész életére elkötelezte magát a néprajzi kutatásnak. 1908-ban részt vett a kolozsvári egyetem régészeti tanfolyamán. Ebben az évben jelentek meg első néprajzi dolgozatai.
Időközben megnősült és addig is meglévő anyagi gondjai súlyosbodtak. Végül kénytelen volt elhagyni élete végéig hőn szeretett városát, Vásárhelyt. A Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége támogatásával Jósa András mellé került segédőrnek a nyíregyházi múzeumba 1912-ben. Jósa mellett tanult, tevékenykedett, ha nem is hosszú ideig. Közel hat esztendeig dolgozott még együtt a mester és tanítvány. Németh Péter értékelése szerint: „Jósa egész megyét átfogó osztatlan tekintélye segítette Kiss Lajost meggyökereztetni a nyíri homokon, bevezette az ásatási technikába, megismertette vele az egész, egy-két történelmi relikviától eltekintve csak régészeti emlékekből álló anyagot. Cserébe viszont Kiss Lajos szorgalmas famulusként készítette a kenézlői ásatás sírrajzait - melyek ma már tudománytörténeti mérföldkövek ‒ rajzolta a bronzleleteket, bevezette a cédulakatalógust, rendezte a szakkönyvtárat, s látogathatóvá tette a vármegyeház két kisebb, s egy nagyobb szobájában, Jósa egykori hivatali helyisége mellett található vármegyei múzeumot.”
Jósa halála után Kiss Lajos átvette a stafétát. Méltó utódnak bizonyult. Létrehozta az immár Jósa András nevét viselő múzeum néprajzi és képzőművészeti gyűjteményét, de a régészeti leleteket ugyanolyan szeretettel gondozza, ahogyan hajdani mesterétől tanulta. A könyvtár rendben tartása is az ő feladata. Alapos adatgyűjtést végez atyamestere, Jósa András és hozzátartozói életéről.
Rengeteget dolgozik, sokat ír. Fő művei: A szegény ember élete és A szegény asszony élete. Legalább ennyire fontos a régi Rétköz életét összefoglaló monográfiája.
Kiss Lajos 1948-ban Budapestre költözött. Ebben az évben az első Kossuth-díjasok között kapta meg a magas kitüntetést. Rövid ideig a Néprajzi Múzeumban tevékenykedett, és 1949-ben innen ment nyugdíjba. 1952-ben elnyerte a történelemtudomány (néprajz) doktora tudományos fokozatot.
