Kőkori leletek (Kézirat a JAM Adattárában, Kézirat, piszkozat 8 oldal)
Kőkori leletek
1., Rakamazi ős szemét domb
2., Nagyhalász Telekdomb
3., Puszta Bánháza cserép töredék
4., O Fehértó (nyírvíz csatorna ásásakor)
5., Nagyhalász, Tura, Kisbér, Kmecsei határ, N.Kállói határ
6., Tiszadobi kőkori temető
A rakamazi ősszemét domb
A szeszélyes Tisza nem mindenütt azon mederben hömpölygeti vizét ma, hol hajdan folyt. A régi medernek mindig csak egyik, még pedig többnyire a magasabb keletei csak nagy árvizek alkalmával ontja le a sok helyen 5-10 meter magas partokat, ilyenkor is legfeljebb csak 1-2 lépés szélességben. Ezen partok alatt kígyózott hajdan a Tisza és az ilyen kanyarokat holt Tiszának, Morotvának nevezik. Nyilvánvaló hogy ezen szó morotva nem más mint „mortua aqua”. Az ilyen morotvák kisebb nagyobb távolságban a Tisza folyásától legtöbnyire balra esnek. Azon morotva melyről szólni akarok Tokajtól északkeletre 4 kilométernyire, a jelenlegi Tisza mdrétől 1 kilométernyire Rakamaz és Tímár között az előbbi községtől 3, az utóbbi 1 kilometer távolságban, és mintegy hatszáz lépés hosszuságban nyulik el. A meredek partomlás átlagosan 3 meter magas lehet. Ezen omláspart kemény agyag, száraz időben csak is csákánnyal lehet bontani. Felső rétege 1-2 meter vastagságban televényes, lejebb sárga agyag. A televényes rétegben sűrűn kandikálnak ki a cserépdarabok. Az omlás alatti síkon pedig a szekérszámra menő cserépdarabok mellett Szelóczky Géza rakamazi győgyszerész és Fábry Károly főbíró urak társaságában 1888 tavaszán egy séta alatt százakra menő obsidian és kova késeket, nyílhegyeket, nyakba akasztó szarúkő amulettet, két kővásőt, egy bronz fürészt, egy halhorog töredékét, agyagból készült gyöngy és orsó gömböket – ezek között egy spirál díszítésűt – két népvándorlás kori csattot melyeknek egyikéről a' peczek hiányzik, egy hengerded vaskos réz sodronyból készült gyűrűt, mogyorónyi kristálytiszta üveg tömeget, egy kaurit (cíprea moneta) találtunk.
RAJZ
Ezen kívül egy öntő kemenczét agyagból melynek peremje ép, domboruan lesimított 8.5 ctm hoszu keskenyedő előrésze egy függélyes az edény pereméig felnyúló fal által van a hátsó résztől két részre elválasztva, mely az olvasztott ércz lefolyására szolgáló 1,5 ctm mély és 2 ctm, előre felé keskenyedő 5 rovátnak megfelelő kerekded lyukakkal vannak áttörve, melyek valószínűleg az ércz megolvadása időpontjáig be lettek tapasztva. Az olvasztó kemencének hátulsó része le van törve. Hogy meddig nyult az hátra felé? Meg nem állapítható. A 2 sima alju talp a csúcstól 15 centimeternyire fekszik hátrafelé. És ha ezen talpak a sík talajt nem csak élükkel, de egész talppal érintik, a készülék csucsa nem érinti a' síkot, hanem 2 centimeter magasra áll attól.
Ezen olvasztó tál – mert kemenczének alakjánál fogva nem tekinthető – közvetlen közelében az omlás alatti porondon egy targoncza tehernyi tégla mekkoraságu darabokra szétmállott, alaktalan égetett agyag tömegek hevertek. Ezek közt egy az edényen levő lábakhoz egy alakra mint anyagra mérve teljesen hasonló, csakhogy valamivel nagyobb láb is találtatott. Ha az edényt oldalt állítom úgy hogy talpai a talajra jól feküdjenek, a törmelék közt talált talpat mintegy 15 centimeterrel kell hatrább állítanom, hogy az edénynek képzeletben hátrább nyujtott alja a sikon megállított nagyobb lábon jól meg feküdjék.
Nem valószínű, hogy az olvasztó tál a meglevő résznél sokkal hátrább nyult volna, mert különben mi értelme volna a rovátoknak megfelelő lyukakkal ellátott – le nem töredezett, tehát függőleges irányban feljebb nem nyulhatott – válaszfalnak. Találtunk az olvasztó közelében pár zöldes barna az olvasztásnál képződött salakot is, de a vegyvizsgálat azokban sem rezet, sem vasat nem mutatott.
A 1887ki árviz által okozott a sok régi omlásokban talált leletekről tudomással nem bírunk, mint a sok közül néhány jellegzetesebb cserépdaraboknak ide mellékelt fényképe mutatja, vannak olyanok, melyek az ugynevezett kőkorszakra (vastag, rosszul gyurt és égetett, nem korongon készült, legfeljebb uj benyomatokkal díszített) bronzkorszakra (korongon készült díszes csücsökkel kacskaringós, párhuzamos és zegzugos karczolatokkal ékített) és római befolyásra, vagy legalábbis vaskorszakra valló (graphit és szénrajzal ellatott) cseréptöredékek. Kővéső, bronzfűrész, népvándorláskori bronzcsatt! Hogy illik ez össz! Legelőször is arra gondolunk, hogy ezen helyen, említett különböző korszakban élő emberek egymás felé telepedtek. Alól véljük találni a kőkorszaki, középen a bronzkorszaki és legfelől a' vaskorszaki nyomokat. Csakhogy az a' Rakamaz és Tímár közötti partomlásban nem így van. Itt nincs korszakunkat elválasztó rétegeknek nyoma, sőt gyakran felül vannak a kőkorszaki, és alól a' vaskorszaki maradványok. Azt kell tehát feltennünk, hogy a' népvándorlás nálunk Szabolcsban még ősembereket talált, kik a beözönlőkkel csakhamar elvegyültek. Most is vannak a Európán kívül kőkorszakban levő népek, miért ne lehettek volna 1700 év előtt Európában is olyanok –
Többi kevésbé ép edény tudtommal csak három találtatott, egy kis fületlen RAJZ vastag, jól égetett díszítés nélküli fületlen csupor, egy szaru alakú RAJZ 10 ctm hosszu, peremjéhez közel két szemben álló lyukkal ellátott, kívül valami veres festékkel valószínűleg míniummal bekent ivóedény, (mindkettő birtokomban) egy letört fülű nem korongon készült, fenekén mélyen begyűrt kis szilke (Bajnok Justinian honvéd százados urnál).
A cserépdarabokkal tömött – tehát már régen szemétdombbul használt – televényes rétegben sírok vannak elhelyezve, nem egyenlő távolságban egymástól, és nem is egy vonalban. Csak egyet ástunk fel rendszeresen, de a' csontok már annyira elvoltak porladozva hogy egy darabban egyes csontrészeket kiemelni nem sikerült.
Ezen csontváz kuczorodott helyzetben arczal lefelé hason fekve találtatott minden műtárgy nélkül közelében. A sírok kereszt átmetszete nem egyforma
, némelyik lefelé keskenyedik, míg a másik lefelé szélesedik. Régi időben bolygatott sírra is akadtunk, s hogy bolygatva volt abból következtetem, hogy például találtam az omlás homlokán egy kéznek csontvátá melynek részei természetes helyzetben feküdtek, de az alkar melynek azzal összefüggeni kellett található nem volt, de a' kéz körül koponya és más csontrészek feküdtek.
Ezen őstelepen érem eddig nem találtatott. Vannak azonban nyomok melyek alaposan engedik következtetni azt, hogy Tokaj vidékét a keletről beözönlő népáradat a IIik és IV század közötti időben történt. Ezen nézet támogatása végett Józsefházára és Gávára kell térnem.
Józsefháza puszta Szederkénytől, illetőleg az ezen község mellett elfolyó Tiszától keletre 17 kilometernyire, - Büd Szt Mihálytól pedig délnyugotra 6 kilometernyire fekszik. Gróf Dessewffy Aurel ur tulajdona. Daczára annak azonban, hogy a Tiszától nagyobb távolságra esik, a tavaszi vízáradásoknak mégis ki van téve és csak a tanya és annak közelében levő Bivalyhát nevű dűlő annyira magaslik ki, hogy oda az ár nem juthat, míg a környék minden irányban mérföldekre némely tavaszon víz alatt áll.
Ezen árvíztől mentes területeb gazdasági épületeknek alapozása alkalmával az ötvenes hatvanas években ősedényeket, obsidián szilánkokat, számos csontvázat, és egy mellett ékszereket is találtak. Az edények közül egy RAJZ alaku korongon készült jól égetett edény melynek nagysága ctm, - szája ctm. Hasa ctm. Átmérőjű Gf D. Aurel ur által a' szabolcsmegyei muzeumnak ajándékoztatott. Révay János tisztartó ur szívességéből birtokomba került egy nem korongon készült vastag falu roszul gyurt rücskös felületű vörhenyes színű talán gyermek játékot szolgált ctm magas fazék alaku kis edényke, és egy ugyan ily minőségű hoszu ctm széles ctm magas, közepén válaszfallal ellátott, tehát két rekeszü a ma is sok helyen divatos só pakrika tartónak egyik ős anyja. Azonkívül orsó karika és gömb, valamint számos cseréptöredék. Ezen cseréptöredékek közül egyet igen fontosnak tartok azért, mert a' rakamazi ősszemétdomb korára világot vet. A szájánál ctm átmérőjü kihajlott peremű korongon készült túri edény anyagához teljesen hasonló fekete jól égetett sima felületű edény töredéken, fénylő tehát valószínűleg praphittal rajzolt a fekete edénytörék anyagánál még feketébb szinü rostély alaku és hullámos díszítés látható. Egy tökéletesen hasonló cseréptöredék került a' rakamazi ősszemétdombból. A hullámos díszítés mint a név aláíráshoz fügesztett manupropria annyira egyforma a két különböző lelőhelyről került töredéken, hogy az nem csak egy korra, de ugyan egy készítőre is vall. Mind két töredék birtokomban van. A Józsefházi és rakamazi őstelepnek tehát egy kornak kell lenni. Rakamazon mint feljebb említettem lrem nem találtatott. Józsefházán azonban N Constantin idejéből egy réz érem egyik lapján egy sisakos női fej, hát lapján Romulus és Remust szoptató farkas. Ezüst érmek, - Antoninus Caracalla Bassianus, - Faustina Marc Aurel, - és egy Trajanus tehát érmek Trajan 98 tól 117 ig. Caracalla Bassianus 211 től 217 ig – Marc Aurel 161-180, - Nagy Constantin 316-337 ig. Ezen érmek határozzák meg tehát a Józsefházi telep korát, és a' két hasonló cseréptöredék egyszersmind a rakamaziét is.
Már most áttérek a népvándorláskori kincses bányára a Katóhalomra és a rakamazi ősszemétdombtól keletre 12.5 kilometer távolságra eső Gáva községtől keletre mintegy 2 kilometernyire fekszik és a' tiszai rendudatio ellen épült védgáttól csak a' keskeny Gáva-berczeli ut választja. A halom alapja mintegy 40 meter átmérőjű és mintegy 5-6 meter magas. A halomot északről és északkeletről közvetlen környező területről, és a domb északi széléből de itt is legfeljebb 2 méter szélességnyiből került ki azon földtömeg, melyet a dombhát átellenes töltés részlet emelésére fordítottak. Ezen aránylag csekély részletből a halom aljából, és a' halomak igen kis részéből – nevezetes tárgyak kerültek napfényre. Nyíri Ferencz mérnök, Zsoldos Ferencz csatorna felügyelő, Kis Lipót körorvos Kömerling János szolgabíró urak szívességéből némely tárgyak hozzám jutottak, hogy ezeken kívül mi minden kallódhatott el nem tudom.
Nyolcz edény mellyeknek fényképét ide mellékelem. (Leírásuk ide írandó) egy nagy fél czitrom alaku és nagyságu részből összeállított bronz dísz csontváz bokáján talált melynek két része Kömerling ur szívességéből rézrozsdás alszárral együtt nállam két darabja pedig Csoma József urnál van. Miután ehez tökélestesen azonos találtatott Eggert Géza urnak a Katóhalomtól mintegy 15 kilometer távolságra eső nagy halászi birtokán, ezen gyönyörű ép példány Kállay András főispán ur szívességéből hozzám került és írom le.
Egy az enyimhez teljesen hasonló nagy edény Csoma Jósef urnak volt szánva, de mielőtt hozzá juthatott volna összetörött.
RAJZ
1898 évben Puszta Bánházán Bory Béla urnak birtokán rigolirozás alkalmával 60 ctm mélységben egy nem korongon készült vsatag falazatu elég jól égetett téglaveres színű edényt találtak, melynek perem alatt pár centimeternyire, egy két ctm széles, és ugyanennyire kiemelkedő lécz vonult körül, egymástól 1-2 ctm távolságra eső ujbenyomatokkal ékítve. Az edény hasának átmérője mintegy 35 ctm lehetett, a munkások széjjel törték és csak egy 35 ctm széles és 18 ctm magas töredék jutott muzeumunkba. Ezen nagy edény körül mely kőkorszaki edényekhez hasonlít, körös körül hét kisebb edény volt elhelyezve.
RAJZ
Kőbaltafok kemény sárgás szürke homokkő.
Lelőhely: Ó Fehértó (nyírvíz csatorna ásáskor) mintegy 4 meter mélységben találtatott 1886. Ajándékozta Klár Leo mérnök úr
RAJZ
Feketés zöld keményebb világos zöld erekkel kőbaltaél. Találtatott Nyírvíz csatorna ásásakor Apagy határában 1 meter mélységben. Ajándékozta Klár Leó mérnök úr.
RAJZ
Kőbaltaél szennyes jamois színű kovarcz, finom éllel. Találtaott „Nyírvíz” csatorna ásás alkalmával 1886ik évben 1 meter mélységben. Ajándékozta Klár Leo mérnök úr Dr Jósa Andrásnak
RAJZ
1. Nagy homokkővéső, egyik oldalán tányérfoma sekély bemélyedés a' hüvelykuj számára. Találtatott Szab. m. Nagy-Halász községben az ugynevezett „Telek” dülöben. Ajándékozta Kállay András ur.
2. Sárgás homokkő balta találtatott Turán, a „várhegy” közelében, hol ma számos réz bronz és obsidián találtatott. Ajándékozta Propper Samu úr.
3. Homokkő balta találtatott N. Halászban, éle a találó által töretett le. Kállay András úr ajándékozta 1887 Aug 28án Dr Jósa Andrásnak.
4. Durva szemcsés barnás szürke kovarcz véső, felső része letörve (így találtatott) Lelhely N. Halász. Ajándékozta Kálly András úr.
5. Igen szép kova (barna nem áttetsző) balta, találtam 1872ben a' Kis Cserén (K. Semjéni határ) Kállay Ödön ur birtokán.
6. Granit kalapács, letört véggel találtatott 1883ban Kemecsei határban, a' nyírvzek gyűjtő csatornájában. Ajándékozta nekem Kálnay Sándor ügyvéd ur 1887 Aug 29én.
7. Kalapács, a' nyéllyuknál ketté törve találtam, a' n. kállói határban 1876ban
Dr Jósa
