Jósa 447. Kőkorszaki temető Tiszadobon. Nyíregyháza, 1906. dec. 22. (kézirat, 3 lap – jelenleg 1 oldal töredék) Kőkorszaki temető Tiszadobon A mennyire páratlanul gazdag a Szabolcsvármegye zömét képező, de kis részben Bihar, Szatmár és Hajdu vármegyék kötelékéhez is tartozó Nyirnek nevezett, a környezetéből legmagasabb pontján 80 meterrel magasabbra kiemelkedő homokmagaslat; aránylag annyira szegény kőkorszaki leletekben. Mindössze Harminczkilencz év alatt mindössze csak mintegy 100 kővésőt és baltát tudtunk összegyűjteni; de azért még is nevezetesnek mondható, mert sok van közöttük olyan kőzetből készült tárgy melynek legközelebbi lelőhelyét szakértőinknek nézete szerint esetlegesen csak szon esetben lehetne meghatározni, ha lepattogatott részecskékből górcsövi csiszolatok készíttethetnének, a mi pedig csak az eszközöknek némi rongálásával történhetnék. Bár nincsen közöttük jadeit, nephrit, vagy chloromelanitből készült tárgy, de minda mellett tölünk messze eső vidékről származhatnak. Valószínű, hogy minálunk a kőkorszakot csakhamar a réz és később a bronzkorszak váltotta fel mely utóbbi igen sokáig tarthatott a depôt leletek tömegéből következtetve igen sokáig tarthatott. Kőkorszaki temetkező helyre eddig csak ez év tavaszán akadtak Tiszadobon gróf Andrássy Gyulának tiszadobi birtokán a sok száz holdnyi Urkom dülőben, mely a tiszaszabályozás előtt olyan nagy félszigetet képezett, amelyet gyerekkoromban órákig gőzhajóztam körül, pedig nyaka alig volt ötszáz méter széles. Ezen homokmagaslatnak legkiemelkedőbb pontján idősbb gróf Andrássy Gyula egy vasráccsal kerített és fenyőfákkal beültetett területen több meter maga lobornak feliratán megörökítette a legnagyobb magyarnak, gróf Széchényi Istvánnak azon ..., hogy itt kezdette meg saját kezüleg
Irat címe
Kőkorszaki temető Tiszadobon. Nyíregyháza, 1906. dec. 22. (kézirat, 3 lap) (Jósa 447)
Leltári szám
447
Írás