A kolera közeledik, mit tegyünk? Nyírvidék XIII: 30. 1892. julius 24. 2-3.
A kolera közeledik, mit tegyünk?
Az ázsiai kolera, mely 1873. évben Szabolcsvármegyéből 8000 egyénnél többet elcsalt a másvilágba, jelenleg Oroszországban járja haláltánczát. Az „Egyetértés” a „N. Fr. Presse”-hez érkezett távirat után közli f. hó 19-iki lapjában, hogy Dél-Szerbia Vránja nevű városában 21 kolera esetet konstatáltak és a megbetegedettek közül öt meghalt. Azt lehet tehát mondani, hogy a kolera küszöbön van.
Ne tegyünk ugy mint az egyszeri czigány, ki az égi háború veszélyét azzal akarta magáról elhárítani, hogy fejét a széna boglyába dugta és mégis a fűbe harapott.
Népünknek nagy része abban a hitben él, hogy a járványos betegségek. Himlő, vörheny, kanyaró, roncsolótoroklob, hökhurut, kolera a levegőben van. Pedig szak emberek kétségen felül bebizonyították, hogy ezen betegségeket vagy maguk a betegek, vagy a betegekkel bármily rövid ideig érintkező egyénekre és azoknak ruháikra tapadó szabad szemmel nem látható, rendkívül apró szervek terjesztik, melyek oly gyorsan szaporodtak, hogy Koch világhírű tudós kísérletei szerint, egy ilyen bacterium – reá nézve kedvező körülmények között – huszonnégy óra alatt két billiót képes szaporítani. Ha a bacterium olyan nagy volna, mint egy elefánt mindenki futna tőle, pedig egy elefánt kevésbbé veszedelmes, mint egy bacterium. A bacterium melegágya, a szennyezett talaj, t i. a tisztítatlan pöczegödrök, ganéj és szemétdombok, utczai pocsolyák még pedig leginkább akkor, midőn azok száradóban vannak, mert a habarékból nem kavar fel a szél a levegőbe annyi bacteriumot, mint a kiszáradt utczai pocsolya vagy árok felületéről. Hogy az ilyen fertőzött talajba ásott kutakban is fejlődik bactérium bebizonyított tény.
Mit kell tehát tenni, hogy a járványok terjedését megakadályozzuk. A józan ész sugallja, hogy minden községnek első feladata, a legnagyobb erélylyel és szigorral a község udvarainak, utczáinak, házainak tisztaságáról gondoskodni, hogy a ragályt okozó bacterium a községben kedvező talajra ne akadjon.
Ha bármiféle járvánnyá fajulható ragályos betegségben valaki megbetegedett, azt és ápolóját az egészségesektől azonnal el kell különíteni. Az nem elég, hogy a beteget a pitvaron át a másik szobába viszik, mert hiszen a fertőzött levegő minden ajtónyitáskor onnan kitódul, a betegnek ápolója a többi családtagokkal is érintkezik, ezek pedig a halotti jelentés űrlapját elviszik a szomszédokhoz vagy rokonokhoz kitöltés végett. A családfentartó dolga után lát és közli a ragályt azokkal, kikkel találkozik. Meglehet, hogy ezek hajlammal kevésbbé bírván a fellépett ragályos betegségre, maguk meg nem kapják, hanem átadják másnak, ki arra nagyobb hajlammal bír. A szőrmékre tehát a gubára is a bacterium legjobban tapad. Vasárnap a fertőzött házból is elmennek templomba és a ragályozott ház gubája sikeresen gondoskodik arról, hogy a ragályból másnak is jusson. Szabolcsvármegyében 100 halott közül 1888 ban 12, 1889 ben 11, 1890-ben 10, 1891-ben 10 járványos ragályozó betegségben halt el. Folyó 1892. év első felében a vármegye területén 4341 egyén halt el, ezek közzül 416 járvánnyá fajulható ragályos betegségekben, csupán roncsoló toroklobban Rakamazon 47, Pátrohán 26, nem csoda, mikor a hatóság minden erőlködése daczára a betegek az egészségesektől sehogy, vagy pedig csak immel-ámmal különittetnek el. Ha a halálozás a második fél évben is ilyen lenne, akkor 100 közül 19 halna el ragályos betegségben.
Itt az ideje, hogy a veszély előestéjén ne csak gondolkozzunk, hanem tegyünk.
Minden községben járványkórházat kell létesiteni. Erre nézve jelentésemet a vármegye alispánjához beterjesztettem és f. hó 23-án ezen ügyben a vármegye köz egészségügyi bizottsága ülést fog tartani és annak javaslata egy legközelebb tartandó rendkívüli közgyűlésen fog tárgyaltatni.
Ezen járványkórházak állandó jellegűek és ugy lesznek berendezve szükség esetén állandó orvossal és okleveles ápolónőkkel, kik mellett a betegnek egy hozzátartozója is teljesíthet ápolási tisztet, hogy ott a beteg gyógyulhatására meg lesz adva és ami legfőbb, a megbetegültek ott az egészségeseknek életét veszélyeztetni nem fogják. Ezen a közegészségügyre nézve rendkivül fontos intézmény valósítására nézve ajánlottam, hogy az ebtartási adónak tiszta jövedelme addig másra ne fordittassék, mig ezen legfontosabb egészségügyi követelményeknek elég nem tétetett.
Ha a vármegyei bizottság tagjai akarják, hogy ezen intézmény életbe lépjen, szükséges, hogy az ezen ügy tárgyalására tudomásom szerint, legközelebb összehívandó bizottsági közgyűlésről el ne maradjanak
Természetes, hogy az ebtartás, adónak egy év, tiszta jövedelme ezen, a közegészségügy követelményeinek megfelelő járványkórházaknak létesítésére nem elegendő és igy nem egy pár hónap, de néhány év kívántatik arra, hogy azok a czélnak megfelelőleg építtessenek fel és rendeltessenek be, úgy, hogy a közönség azokat ne idegenkedéssel, hanem bizalommal vehesse használatba.
Most ha a kolera bennünket becses látogatásával megtisztelne, egyelőre csak szükségkórhazakat állithatunk. A járványkórház azonban állandó eszköz lesz a község kezében hogy ne engedje meg a fertőző betegségeknek azt hogy – mint a halottkémi adatok bizonyítják a lakosságot a szó szoros értelmében megtizedelje.
Azok kik életükbe szerelmesek, szükséges, hogy a kolerától óvakodjanak és ha tudatlan, vagy még ezeknél is veszélyesebb tudákos emberek nem lennének, a kolerának szórványos esetei – a forgalmi viszonyok nagy fejlettsége mellett – előfordulhatnának ugyan, de dögvészként nem seperhetné végig hazánkat. Egyes községek önmaguknak fogják tulajdoníthatni, ha az esetleg fellépő kolera járvány számos áldozatot fog követelni. Csekély anyagi áldozatot kell hozni, hogy nagy emberáldozatot ne rakjunk a kolera oltárára Hány év óta tartunk rengeteg hadsereget biztosítékul a muszka invasió ellen, íme a muszka nem katonát de kolera bacillust küld ellenünk és ha nem védekezünk, több kárt fog bennünk tenni a muszka bacillus, mint az összes muszka hadsereg.
Az ellenség ellenében csak akkor folytathatunk sikeres háborút, ha annak természetes harezmodorát ismerjük.
Ha jól emlékszem az utolsó kolera járvány 1883. vagy 85-ben czipeltetett be, – mert világrészünkön nem keletkezik – Európába. Olasz- és Spanyolországban lépett fel. A müvelt Francziaországba is behurczolták, de rögtön agyon is fojtották. Németország, Schweicz, Ausztria nem kapott már belőle semmit. Most Európa művelt államainak óvintézkedései nem védenek bennünket. A szomszéd Oroszország felül fenyeget a veszély, hol az óvintézkedés a nép részéről abból áll, hogy a kórházakat dúlja fel, s az orvosokat gyilkolja, a kormány pedig a népet öleti rakásra, hogy a kolerát a dologtól megkímélje. Nyilvánosság nincs: csak annyi, amennyit a kormány megenged, hogy pedig a világtól el ne zárassék, érdekében áll, hogy mi szomszédok csak annyit tudjunk meg a valóságból, amennyi neki tetszik. Hogy méltó czimborája Szerbia mit fog tenni a járvány eltitkolására gyaníthatjuk. Így tehát magunkra vagyunk utalva, nekünk kell megtenni magunk és nyugot Európa érdekében azt, mit az utolsó kolera járvány alkalmával a saját érdekében és a mi hasznunkra is tett.
A behurczolástól eltekintve, miként fokozódik a fellépett kolera járvánnyá. A kolera magva a dr. Koch által felfedezett, kommá bacillus. mely Indiában a Ganges folyó torkolata körül terem, és azért neveztetik kommá bacillusnak mert az irásban használt komma alakjához hasonlít.
Ha másfelé, viszik és kedvező talajra talál, elszaporodik, s valamint a buza a kősziklán meg nem terem, a televényes talajban pedig buja termést hoz, ugy a kolera bacillus is csak a piszokban találja magát otthon.
A kolera beteg ki lélegzésében és bőrének párolgásában komma bacillus nem találtatik, csak az ürülékeiben valamint annak párájában és csak azon esetben ha ezek ártalmatlanná nem tétetnék terjedhet a kolera.
Ezen ürülékből vagy annak kipárolgásából származó bacillusok, növényi vagy állati rothadékkal kevert talajban szaporodnak, és épen olyan veszélyesekké válnak, mint az eredeti ürülékben levő bacillusok.
Ezen a szak tudósok által igazságnak elfogadott tételben rejlik a kolera ellen való védekezésnek kulcsa.
Az 1873-ki kolera járvány alkalmával, midőn vármegyénkben ezen betegségben 8000 nél többen haltak el, intelligens háznál ritkán fordult elő kolera eset és ugy saját valamint más kartársaimnak azon időben szerzett tapasztalata szerint alig fordult elő eset, hogy egy uri családban, hozzászámítva a házi cselédséget is, egy meg betegülési esetnél több fordult volna elő. Innen származott a népnél, a mely mindig természet feletti de nem természetes dolgokat tart oknak, a 30-as években azon babona, hogy a kolerát az urak csinálják.
Megmondom mit csináltak az intelligens emberek, vagy hogy parasztosan szóljak az urak. Egyszerűen meg ölték a komina bacillusokat. Ha beteggé estek nem jártak a ház háta mögé, hogy ott a bacillus szaporodjék. Az árnyékszéket kitisztították és a kitisztított árnyékszéket carbolsavval, vagy 10 százalékos vasgáliczoldattal bőven, minden emberre, minden napra 25 gram vasgáliczot számítva fertőztelenitették, de azért ide sem jártak, hanem két-három edényt tartottak készletben és abba előre fertőztelenitő anyag lett öntve. Nem székeltek, vagy hánytak ugyanazon edénybe kétszer hanem rögtön vitték ki a fertőztelenitett árnyékszékbe, vagy előre megásott gödörbe, ugyanott kimosták és megint fertőztelenitő anyagot öntöttek belé. A mellett kellő időben hivtak orvost, nem okoskodtak, hanem annak rendeleteit pontosan követték. Ebből állott az összes boszorkányság, de ez aztán sikeres is volt. Nem a kitört kolerának a gyógyítása a fődolog mert a ki beleesett, a legészszerübb kezelés mellett is meghalhat. Hanem a mértéktelen életmódban, mert a ki bármiként gyomrát megrontja hajlamosítja magát kolerára, hanem és legfőképen a háznál uralkodó legnagyobb tisztaság, s az ürülékek fertőztelenitése.
Legkülönösebben erélyesen kell eljárni az első esetnél, mert ha annak ürülékeiben csak egyetlen kis rakás is nem fertőztelenittetik, a járvány minden valószinüség szerint el fog terjedni. Nem akkor kell a tüzet oltani, mikor már az egész falu ég, hanem mikor az fejét felütötte.
Nyiregyháza, 1892. julius 21-én.
Dr. Jósa András, vármegyei főorvos.
