(Jósa471)
Közös konyha. Kny. 4.1. Nyíregyháza, Jóba-nyomda (Könyvtár Klny. 43: II‒III.)
Nyirvidék XXVIII. évf. 37. sz. 1907. szeptember 15. 3. lap.
Nyirvidék XXVIII. évf. 38. sz. 1907. szeptember 22. 2-3. lap.
Nyirvidék XXVIII. évf. 39. sz. 1907. szeptember 29. 2-3. lap.
Jósa 471
Közös konyha. Kny. 4.1. Nyíregyháza, Jóba-nyomda (Könyvtár Klny. 43: II‒III.)
Nyirvidék XXVIII. évf. 37. sz. 1907. szeptember 15. 3. lap.
Nyirvidék XXVIII. évf. 38. sz. 1907. szeptember 22. 2-3. lap.
Nyirvidék XXVIII. évf. 39. sz. 1907. szeptember 29. 2-3. lap.
Közös konyha. Nyirvidék XXVIII. évf. 37. sz. 1907. szeptember 15. 3. lap.
Közös konyha.
Munkaadó nélkül nincs munka.
Munkaadó csak az lehet, a kinek tökéje van, a miből a munkást fizeti. A munkások zsírján hizó izgatók teljesithetlen követelések támasztására lovalták fel a munkásokat, a kiknek nagy része csak a kisebbség terrorizmussa miatt koplal és kényszerül kivándorolni, mert ha dolgozni akar, agyon verhetik Várkonyiék, Bokányiék és más hasonszőrű népboldogitók.
Munkáshiány miatt ugy a gazdasági, valamint az ipari termelés tetemesen csökkenvén, ezeknek értéke természetszerűleg nagyban felszökött, a mit a tökével rendelkezők kibírnak, a napról-napra élők pedig koplalva, kényszerülnek a nyomor elöl menekülni.
Az egyének szabadságát tisztelni kell. Ezen alaptételnek nyakát kitekerni, a társadalom ellen elkövethető bűnöknek egyik legnagyobbika.
A ki nem akar dolgozni, ne dolgozzék, de erre csak fegyenczeket szabad kényszeríteni. Viszont milyen ferde fogalom az egyéni szabadságról az ha valakit, a ki dolgozni akar fenyegetéssel, vagy tetlegességgel a munkától elriasztanak.
Az egyéni szabadságnak durvább megsértése ennél el nem képzelhetőbb.
„Salus reipublicae supremum lex est."
„Legfőbb törvény a társadalomnak boldogulása"'
E mellett minden más érdek eltörpül.
A munkások zsírján hízó, társadalom felforgató, pezsgőző agitátorokat mint gonosztevőket kellene kezelni és nem egy pár napi fogházra, hanem évekig tartó kényszermunkára ítélni, hogy legyen idejük elmélkedni azon a nyomoron, melyet főképen a dolgozni akaró munkásoknak és azok családjainak okoztak.
A bivalyt szunyogcsipéssel leteperni nem lehet.
Nem a munkások bűnösök, hanem csupán csak az izgatók.
A munkásoknak igényeit azon határig kell kielégíteni. amelyen tul a társadalom egészének létérdekeit nem fenyegeti: amint azonban ezen a határon túllép, a legerélyesebben vissza kell szoritani a rendes mederbe, nemcsak a munkások érdekében, hanem a társadalom érdekében is, amelyek egymástól el nem választhatók. Szeretném látni Várkonyinak, Bokányinak vagy Izrael Jakabnak nem-ujjlenyomatát, hanem tenyérlenyomatát, mert csak ennek alapján lehetne megállapítani azt, hogy milyen rettenetes kézi munka durvította el tenyerüket, amit most siralmas könnyek között tul értékben akarnak érvényesíteni hasonlóan túlterhelt kézi munkástársaiknak Amerikába való kitolatásuk érdekében.
Minden hatás visszahatást szül.
Országszerte megteremtették a cselédhiányt, de a puska visszafelé is sül.
Kapunk ugyan néha-néha szakácsnét, de ezek olyan nagy urak mint akár egy főispán, mert huszár nélkül el nem lehetnek, vagy pedig évek óta menyasszonyok és vőlegényüket is tartani kell.
Száz közül másféle szabású szakácsné alig akad. de kivétel nélkül csak olyan, aki önmagát nevezte ki szakácsnénak, de a főzéshez annyit ért mint más a csizmavarráshoz. Főzte moslékszámba megy; ha pedig a háziasszony bele mer kotyogni mesterségébe, oda vágja a főzőkanalat, mert hát ő szakácsné és az ő dolgába más ne avatkozzék.
De még az is szerencse, ha ilyent kapunk.
A minapában a feleségemnek kellett főzni csaknem egy hónapig, mert ilyen moslékkeverő sem akadt.
Hogy aztán mit eszik az ilyen büszke konyhakirálynő otthon, azt nem tudom, de tudom azt, hogy ez a mizéria nem csak Nyíregyházán, de másutt is meg van.
Ezen nyomorúságos cseledmizéria kérdésnek megoldását dr. Nagy Dezső fejtette meg. aki Nagybecskereknek egyik legtekintélyesebb ügyvédje, vagyoni helyzeténél fogva teljesen független, és az élesztőhöz hasonlítható, a mely az alig élvezhető lisztet nemes erjedésbe hozza és zamatos kenyeret kalácsot varázsol belőle.
Ez a geniális ember, a ki rengeteg ügyvédi elfoglaltsága mellett a társadalmi fejlődésnek is egyik főmozgatója, félig meddig Szabolcs vármegyének is tagja, a mennyiben édes atyja Nagy Miklós, gróf Vay Ádám fiainak, tehát a mi szeretett Kurucz Gábor főispánunknak is nevelője volt.
Miután ott is ugy a mint országszerte cseléd, tehát szakácsné miseria van és ő inkább szeret ételt mint moslékot enni, kitalálta, hogy szövetkezeti uton kellene a bajon segíteni.
Eleinte közönnyel találkozott, a mi minden kezdeményezésnek sorsa, de erélye és kitartása megteremtette a közös konyha intézményt, a mely Becskereket Mekkává változtatta.
Dr. Nagy Dezső nem csapott ebből lármát, de eredményének hive a mi Dr. Poppini Albert főgymnaziumi tanár barátomnak füledobját is megütötte, a ki a culturális czélokért küzdő Bessenyei körnek magas színvonalra emelésében zajtalanul, de fokozódó sikerrel küzdött és küzd. Egyik előharcossa az önzetlen idealizmusnak a mi nélkül haladás nincs.
Jogosan lehet Becskereket Mekkához hasonlítani, mert Temesvár, Arad, Zenta, Szabadka. Pancsova, Zsombolya, Eperjes, Kassa, Nagyatád (Somogy) Baja. Debrecen, Soprony, Déva, Budapest (Lásd „Budapesti hírlap” julius 28-ki szám Hollósné tollából) Miskolcz, Lippa városokból zarándokok vándoroltak az igen szép Becskerekre; a mely városokban a „közös konyha” vagy már létesült, vagy pedig a helyi körülmények figyelembe vételével módosítva legközelebb létesülni fognak.
Poppini Albert barátomnak befolyása folytán mint a féle nyugalmazott naplopónak nem volt nyugtom addig, mig Becskerekre a napokban el nem rándultam kritikusnak, spionnak.
A „Nyirvidék”nek egy számába nem férvén el azon zsolozsma, melyet a becskereki „közös konyha” felől elzengeni szeretnék, a folytatás előtt izlelitőül a szövetkezetnek három-három külömböző női tagoktól származó heti étlapját csatolom ide:
HÉTFŐ.
Ebéd: Paradicsom leves haluskával. Zöldbab felsár feltéttel. Kirántott csirke vegyes salátával. Vánkos csücske lekvárral töltve. Vacsora: Borjú pörkölt burgonyával. Túrós csusza.
KEDD.
Ebéd: Húsleves szalonás gombóc. Marhahús kisütött burgonyás tészta és tormás mártás. Savanyu burgonya sertés karaj. Steyer metélt. Vacsora: Töltött rostélyos rizs körzettel. Dara morzsa.
SZERDA.
Ebéd: Tarhonya leves. Töltött paprika paradicsommal. Borjú vesés és comb, ugorka saláta. Darás kocka. Vacsora: Csirke paprikás csipetke és burgonyával. Palacsinta túróval és üresen.
CSÜTÖRTÖK.
Ebéd: Husleves májas haluskával. Marhahús burgonya körzet kapor mártás. Káposzta sertés szelettel. Almás pite. Vacsora: Vagdalt bélszín burgonyával. Lekváros derelye.
PÉNTEK.
Ebéd: Zöldbab leves. Töltött paradicsom. Töltött csirke vegyes saláta. Káposztás kocka. Vacsora: Párolt marhahús tarhonyával. Sajtos metélt.
SZOMBAT.
Ebéd: Húsleves tüdős táskával. Marhahús kisütött túrós tészta, sóska mártás. Tök főzelék sertés feltéttel. Arany haluska. Vacsora: Csikóshús haluskával Burgonya metélt.
VASÁRNAP.
Ebéd: Barna leves kisütött borsóval. Töltött káposzta. Borjú sült ugorka saláta. Almás és káposztás rétes. Vacsora: Hideg borjúsült kovászos ugorkával. Almás és káposztás rétes.
HÉTFŐ.
Ebéd: Husleves apró kocka tésztával. Marhahús burgonya körzet paradicsom mártással. Zöldbab sertés karaj és comb feltétel. Túros csusza juh túróval. Vacsora: Paradicsomos csirke haluskával. Francia burgonya.
KEDD.
Ebéd: Paradicsom leves csipetkével. Tök főzelék párolt felsár szelettel. Borjú vesés és comb vegyes salátával. Almás pite. Vacsora: Eszterházy rostélyos burgonyával. Tojásos haluska.
SZERDA.
Ebéd: Zöldségleves vajas haluskával. Tulipán szelet rizszsel. Töltött paprika. Költes rétes ribizke ízzel. Vacsora: Stefánia sült burgonyával. Töltött és üres palacsinta.
CSÜTÖRTÖK.
Ebéd: Husleves rizszsel. Marhahús burgonyás tészta, torma mártással. Kolozsvári káposzta párolt hússal töltve, burgonyás tészta dara morzsával. Vacsora: Szalonnás sült tejfeles mártás, burgonya körzettel. Tejfeles pogácsa.
PÉNTEK.
Ebéd: Zöldbab leves. Burgonya főzelék sertéshús feltéttel. Töltött és spékelt csirke, kovászos uborkával. Túrós gombócz vajas morzsával. Vacsora: Vagdalt hus rizszsel körítve tejfeles mártással. Burgonya kocka.
SZOMBAT.
Ebéd: Husleves dara haluskával. Marhahús tarhonyával, uborka mártással. Töltött paradicsom. Palacsinta torta dióval. Vacsora: Székely gulyás, sajtos metélt.
VASÁRNAP.
Ebéd: Ragout leves. Töltött káposzta. Kacsa pecsenye vegyes salátával. Linzer torta, Vacsora: Hideg kacsa pecsenye uborkával. Linzer torta.
HÉTFŐ.
Ebéd: Zöldbab leves csipetkével. Tökkáposzta sertés karajjal. Stefánia sült rizszsel. Francia palacsinta. Vacsora: Eszterházy rostélyos burgonya körzettel. Császár morzsa.
KEDD.
Ebéd: Húsleves finom metélttel. Marhahús burgonya körzettel, paradicsom mártással. Édes káposzta benne főtt sertéshússal (Kömény.) Dara kocka. Vacsora: Szalonás sült rizs körzettel. Vajas pogácsa.
SZERDA.
Ebéd: Savanyu leves tojás és pirított zsemlével. Zöldbab főzelék vagdalt bélszín szeletttel. Rántott csirke ugorka salátával. Vajas kifli lekvárral töltve. Vacsora: Borjú pörkölt galuskával. Sajtos metélt.
CSÜTÖRTÖK.
Ebéd: Húsleves szalonnás gombóccal. Marhahús rizs körzet ugorka mártással. Paradicsomos káposzta sertéskaraj és combbal. Almás és diós rétes. Vacsora: Paprikás csirke csipedettel. Cseh pimasz lekvárral.
PÉNTEK.
Ebéd: Gulyás leves burgonya és csipetkével. Töltött paprika. Rántott hal burgonya salátával. Szilvás gombóc burgonyás tésztával és morzsával. Vacsora: Székely gulyás. Túrós csusza.
SZOMBAT.
Ebéd: Húsleves májas haluskával. Marhahús csipedett körzettel és tormamártással. Kalarábé főzelék rántott sertésszelettel. Káposztás kocka, Vacsora: Paprikás borjúszelet tejfellel és csöves tésztával. Palacsinta dióval.
VASÁRNAP.
Ebéd: Aprólék leves rizszsel. Töltött káposzta. Kacsapecsenye vegyes salátával. Csokoládé torta. Vacsora: Hideg kacsapecsenye savanyu ugorkával. Kevert linzer.
Az esetleges változtatásokat a választmány fenn| tartja.
Nyíregyháza,. 1907. szeptember 13.
Dr. Jósa András.
Közös konyha. Nyirvidék XXVIII. évf. 38. sz. 1907. szeptember 22. 2-3. lap. Kny. Nyíregyháza, Jóba-nyomda (Könyvtár Klny. 43.
Közös konyha.
II.
A „Nyírvidék”-nek legközelebb megjelent számában a becskereki konyhának három egymásután következő hétre vonatkozó étlapja lett közölve, mert a negyedikre már a nyomda festék elfogyott.
Nem is azért óhajtottam négy heti, még pedig külön-külön három női bizottság által megállapított étlapot közölni, hogy azzal valakinek gyomrát megtömjem, hanem azért, hogy betömjem azon minden testületben felfordulni való, de mégis előfordulható, gáncsoskodni szerető bomlasztó elemeknek száját, a kik azt mondhatnák, hogy egy hét még nem a világ, lássuk a többit.
Ebből a három heti étlapból is lehet látni, hogy a különböző három más-más női bizottsági tagnak izlése a fínynyásokat is kielégítheti; csak nem kell kákán csomót keresni.
Negyvenhárom év óta élek a saját konyhámon, de soha sem kérdeztem azt, hogy mi lesz ebédre. Keveset, de mindent jó izüen megeszek ‒ pardon, hogy az ikes igét nem respectálom ‒ csak a pacalt, a szalonkának vagy bármiféle más állatnak hullajtását nem imádom; mert hát ezeken kívül másféle delikatessz is van a világon.
Édes atyámtól hallottam, hogy József, vagy Ferenc császár idejében, az akkor még renitens Biharvármegyében volt egy Lányi nevű mulatós, de különben kifogástalan szolgabíró, a kinek borközi állapotban néha szokatlan izlése kerekedett.
A császár Kristóffyt akarta volna királyi biztosul kinevezni; de mivel ez még akkor restelt megszületni, mert gondolta, hogy szégyen lesz a vége, egy Almássy nevü bigót hazafi ült erre a tisztelt polcra, a ki sorra dobálta ki a választott tisztviselőket és megrakta az állásokat holmi hazafiatlan csőcselékkel, mert hát mindég akad kutya a koncra.
Lányi különösen ki volt pécézve a kicsapásra. Egy bizonyos napra be is volt idézve ad andiendum verbum reguim.
A királyi biztos Váradon a mizeriekkel és a franciskánusok templomával szemben levő, későbben Sántha György alispánnak tulajdonába jutott szögletházban ütötte fel tanyáját.
Lányinak egyéb jövedelme nem volt, mint a hivatalával járó rongyos fizetés; méltán meg volt tehát rémülve.
Miután tudta, hogy Almássy consillarius milyen buzgó katholikus és azt is lenézte a toronyóráról, hogy mikor harangozzák délben a tizenkettőt, harangozás előtt egy-két perccel állított be a nagy hazafihoz, a ki a bemutatkozás után reá förmedt.
„Hallja amice! Maga nem méltó arra az állásra, a melyet betölt, mert maga gyakran berúg. Ilyenkor faggyúgyertyát eszik, poharat, kostököt, itatos papirost rág; tehát én magát elcsapom.”
Épen a mikor a királyi biztosnak dörgedelme elhangzott, húzzák a franciskánusok tornyában a déli tizenkettőt.
Lányi ekkor térdre rogyva keresztet vet „Urangyala köszönté Máriát stb.”, ezt befejezve feláll és ismét keresztet vet.
„Hallja maga. Látom, hogy alapjában véve jó ember, tehát most az egyszer megkegyelmezek, de többé ilyen disznóságokat el ne kövessen.”
„Méltóságos Uram.! Tessék faggyúgyertyát enni, poharat, kostököt rágni, csak itatós papirost ne, mert az legnehezebben megy le.”
„Lóduljon haza, nagy bolond.”
A nagybecskereki és a nálunk is létesítendő közös konyhának étlapjaiból ezen ételek ki vannak rekesztve.
Mindenkinek az izlését kielégíteni nem lehet.
Otthon mindenki megeszi azt, a mit elébe tálalnak, ami pedig nem tetszik, azt ott hagyja, de nem zúgolódik.
Ha pedig a Pannónia, Hungária, vagy az Angolkirályné szállodának ételsorozatát, a mely pedig az angol királyt is kielégíthetné, ‒ végig fitymáljuk, csak nagy nehezen kegyeskedünk valamit inyünkre méltatni.
Válogatós nyelvnek senki sem tudja, hogy hol a helye.
Az ilyen csak tűrje tovább, hogy hajnaltól kései estig égessenek el konyhájában annyi fát, amennyivel három szobát be lehet fűteni; nyelje le a tizenkét forintos, önmagát szakácsnénak kinevezett, piszkos, falánk szolgálónak kotyvalékát, aki megorrolja, ha a háziasszony a főzéshez hozzá merészel szólani és akinek kedve telik a folytonos bosszankodásnak élvezetében.
A becskereki „Közös konyha” úttörő intézmény, amely ott f. évi május 16-ika óta áll fenn, mai napig minden résztvevőnek megelégedésére, mert hiszen különben már régen feloszlott volna.
A helynek és időnek szűke miatt nem igtatom ide a nagybecskereki közös konyhának 55. §-ból álló szervezési szabályzatát, alapszabályát és a kezeléshez szükségesnek mutatkozott nyomtatványokat, amelyeket az érdeklődők Becskerekről Mayer Rezső lapszerkesztő és nyomdatulajdonos úrtól öt koronáért megszerezhetnek, hanem csak főbb vonásokban közlöm azt, amit ott észleltem és azon észrevételeket amelyek a mi helyi viszonyainknak megfelelőleg talán módosítást igényelnek.
Ma egy úri társaságban azt hallottam, hogy a becskereki „Közös konyha” 1600 korona deficittel már hetek előtt beadta a derekát. De az az úri ember ezt csak hallomás után továbbította, de meg is győződhetett arról, hogy tévesen lett informálva, mikor megmondtam, hogy f. hó 9-én csupán azért voltam Becskereken, hogy a „Közös konyhát” tanulmányozzam és hogy ottan az intézményt a résztvevők beváltnak találták.
A gáncsoló információ talán szakácsnéktól, vagy vendéglősöktől származik, akikre a közös konyha hátrányos, vagy pedig olyanoktól, akiknek nézetét személyes indokok irányítják.
Az intézménynek élén, a mint fentebb emlitettem, dr. Nagy Dezső áll, kiváló alakja a becskereki társadalomnak.
A gazda, aki a beszerzéseket eszközli, a gazdaszszony, a fő- és másodszakácsné, két konyha szolgáló és mindenes felett ellenőrzést gyakorol és az egy, vagy ötnegyedórai ételkiosztásnál személyesen jelen van és intézkedik Tarnay Ferenc vmegyei nyugalmazott tisztviselő, a törvényszéknél pedig a német, szerb, oláh nyelvnek hites tolmácsa, előkelő és köztiszteletben álló úri ember.
Itt tehát minden turpisság és személyi érdekhajhászat ki van zárva.
Dr. Plechl Szilárd ‒ medikus koromtól kezdve kedves kollegámnak ‒ vármegyei főorvosnak voltam vendége, aki csak azért nem tagja a közös konyhának, mert magános ember és gyenge gyomrú ember lévén, maga szerkeszti étlapját. Ö tőle, mint teljesen érdektelen puritán jellemű embertől tudom, hogy Becskereken a „közös konyha” teljesen bevált. Az ő véleményével szemben a pletyka eltörpül.
Ketten együtt mentünk el a közös konyha helyiségébe Szilárd barátommal, amely a most épülő törvényszéki palota tőszomszédságában van.
A helyiségért 600 koronát fizetnek. A gazdasszonynak, főszakácsnénak külön szobájuk van, a másodszakácsnénak és a két szolgálónak együtt egy. Van ezenkívül egy igen tágas és egy kisebb mosogató konyha, kamara és tágas pince. Tarnay úrra várva, leültünk íróasztalához, melyen panaszkönyv is feküdt.
Május 16-tól szeptember 5-ig csak 4 panasz volt összesen bejegyezve. Arról panaszkodtak csupán, hogy a cselédnek igen soká kellett várni az étel kiosztásra. Ezt a panaszt jogosnak találom, de az olyan, amelyen igen könnyű lévén segíteni, nem alkalmas a „közös konyhának” rossz hirbe hozatalára.
Amint az étlapokból látható, minden délben két húsféle étel jár.
A gazdasszony és a konyhaszemélyzet ott lebzsel, de az ötnegyed óráig tartó kiosztást kizárólag a szakácsné végzi. Hát ez nem helyes. Az egyik húsfélét ossza ki a gazdasszony; a háromdeciliteres kanállal külön-külön a levest és a vastag ételt, valamint az egydeciliteres kanállal a mártást a két szolgáló is kioszthatja, mert arra túlságos ész nem kívántatik.
Magasabb szakértelem kívántatik a tésztának és a vastag ételhez való rátétnek kiosztásához: de csekély szellemi megerőltetéssel a másodszakácsné is elvégezhetné ezen nehéz miveletet.
Más egyéb jogos panasz is van, de aztán ezen kivül más nincs is olyan panasz, ami a panaszkönyvbe beirva nincs, hanem amit Tarnay ur mondott el, t. i. azt. hogy a főtt hus, vagy pecsenye gurnyi nélkül érkezett rendeltetési helyére. Egy régi kocsisom azért lökte vissza a főt hust a szakácsnénak, mert véletlenül gurnyi nélkül tálalta elébe, amit magyarosan garnyérungnak neveznek.
De Tarnay ur állítása szerint néha még az is megtörtént, hogy pecsenye helyett csak csontot kaptak, a hus pedig kámforrá vált.
A cselédnek turpisságát azonban könnyü volt kisütni, mert a csontnak külső, felső és alsó része a sütés miatt barnává vált, a belső oldala pedig fehér maradt, tehát ezen oldalról a pecsenyét a hordonc az uton felnyalakodta.
A gornyi is igy járt, mert a Tarnay umak jelenlétén kívül kiosztás nem történik.
Ezen most ugy fognak segíteni, hogy a szűkre csatolt scutellát a konyhában plombirozni fogják ugy, hogy ennek kiemelését a plombnak megsértése nélkül lehetetlenné tegyék.
Egyéb panasz fülem dobját meg nem ütötte.
Folytatjuk.
Dr. Jósa András.
Közös konyha. Nyirvidék XXVIII. évf. 39. sz. 1907. szeptember 29. 2-3. lap. Kny. Nyíregyháza, Jóba-nyomda (Könyvtár Klny. 43.
Nyirvidék XXVIII. évf.
Közös konyha.
III.
Dr. Nagy Dezsőnek agyában született meg a közös konyhának eszméje, a melynek megvalósulása kezdetben közönnyel találkozott, a mennyiben az alakulás végett számos összehivottak közül első ízben csak tizenketten jelentek meg és így a gyűlés meddő maradt. Rövid idő múlva a második gyűlésen már harmincnál többen jelentek meg, a mely összejövetelnek eredménye a megalakulás. lett.
Nagy Dezső bölcsen tudván azt, hogy a becskereki müvelt közönség nem megy birka módjára a kolomp után, az 55. §-ból álló szervezeti szabályzatot az egyedül helyes önkormányzat érvényesülésének figyelembe vételével szerkesztette meg; mert különben talán már feloszolhatott volna. ;
Uri magam is azok közé tartozik, a kik nem szeretik azt, hogy rólam nélkülem rendelkeznek, hanem elég vakmerőek is, hogy önállóan gondolkozva ugyan egy célra egyesüljenek.
Pár év előtt gróf Vay Gábornak voltam vendége, a kinek lelkületét minden magyar főúrba be kellene oltani.
Azt kérdezte tőlem, hogy milyen párthoz tartozom?
Megmondottam, hogy mióta eszemet tudom, mindig függetlenségi voltam, vagyok és maradok síromig.
Na de hát mégis melyik árnyalathoz tartozik? Kossuth párti, Ugrón párti, vagy kihez szegődött?
„Hát én csak Jósapárti vagyok.”
„Én meg Vaypárti. Támogatom azt a pártot, melynek elvei legközelebb állanak az enyémekéhez, de csordába nem állok”.
Talán nem épen ezen szavakkal mondotta, hanem az értelme ez volt.
Dr. Nagy Dezső a közös konyha szövetkezetben egy négy hónap óta pontosan járó órát szerkesztett, a melybe Ő rugónak állott be; de arról is gondoskodott, hogy a szövetkezetnek minden tagja egy-egy kerekét, vagy más alkatrészét képezze az órának, mert külömben rögtön megáll.
A szövetkezet mi nálunk is csak ilyen alapon lehet életképes.
Becskereken a közös konyhának ügyeit egy választmány intézi, mely fizetéstelen elnök, titkár, pénztárnokon kivül és a 2 ½ adagban részesülő sok teendővel elhalmozott gazdán kivül a szövetkezetnek két nő és két férfi tagjából áll, a mely állások az évnek vége előtt uj választás alá esnek.
Minden hónapnak kezdete előtt sorsolás utján egy-egy hétre három nő tag vállalja magára azon kötelezettséget, hogy pénteken délután összejőve, a házvezetőnőnek és szakácsnénak meghallgatásával a jövő heti étlapot megállapítsák, a mihez utólagosan senkinek beleszólása nincs.
Ezen három nő vállalja magára a felügyeletet is a tisztaságra, főzésre és az ételeknek igazságos kiosztására.
A kiosztás a kihordó cselédek jelentkezésének sorrendjében történik, mert midőn ez kivételesen megbontatott, kellemetlen súrlódások támadtak.
A szakácsnét az elnök fogadja fel, önként érthetőleg a választmánynak jóváhagyásával.
A közgyűlésen minden családnak annyi szavazata van, a hány adag ételre előfizet, még pedig minden hónapnak második napjáig.
Utófizetés nem járja.
Az utófizetni szándékozók a szövetségből kilépetteknek tekintetnek.
A ki a szövetkezetbe be akar lépni, husz koronát fizet be a pénztárba és csak ezután jelentkezhetik a titkárnál felvétel végett. A választmány titkos szavazattal dönt a felvétel felett, mert gáncsoskodó tagra nem áhítoznak.
Ha fel nem veszik, a husz koronát visszakapja, de a felvettnek is oda veszett a 20 koronája (a mi a felszerelésre szolgál) ha későbben kilép.
Egy adag egy hónapra 70 korona ebéd és vacsorára. Csupán ebédre 46 korona 70 fillér. Fél adagot csak egy vagy több adag után lehet rendelni.
Ha valamely családnak elutazás, vagy más ok miatt kevesebb adagra van szüksége, ezt előző napon bejelenti, amely adagnak egy vagy több napi értéke javára iratik. Ha pedig ‒ esetleg vendégeket várva ‒ több adag igényeltetik, ezt szinte egy nappal előbb bejelenti, hogy az élelmi cikkek a szerint legyenek másnapra beszerezhetők.
Ugy mondták Becskereken, de a kiosztásnál egy órát eltöltve, ugy is láttam, hogy két adaggal öt olyan ember untig jól lakhatik, a kinek gyomortágulása nincs. Sáska gyomrú embert kielégíteni sehol sem lehet.
Ha valaki fürdőzni megy, vagy bármi okból hetekre eltávozik, ezt bejelenteni tartozik, de jogfentartásának érdekében 10 százalékot tartozik fizetni, mert hát a kezelési költségek távollétével nem csökkennek.
Becskereken nem csak polgári állású, hanem katona családok is tagjai a szövetkezetnek.
Már pedig katonatiszteknek a résztvétel kellemetlen; mert idejüket nem maguk, hanem felebbvalójuk osztván be, ha a privátdiner kissé későbben érkezik, gazdája esetleg ebéd nélkül marad.
Ezen körülményt méltányolva, néha a privátdinerek sorrend előtt jutottak kiosztáshoz, a mi a polgári állásúaknál rossz vért szült.
Közös konyhának köztársasági alapon kell létesülnie, a hol az előjogok ki vannak zárva, külömben bölcsőjébe fulladt.
A közös konyha lavináját Dr. Nagy Dezső lódította meg, a mely dr. Popini Albert barátomat is hömpölyébe vette, a ki maga a kulturális színvonalon álló Bessenyei körnek duzzasztója, élesztője.
Popini beállott Nagy Dezső majmának, én meg a Popiniénak.
Darwin nem tagadja ki azokat, a kik a jót majmolják.
Popiniban meg van az ész, higgadtság és törhetetlen erély.
Gyomra is van épen ugy, mint bármelyikünknek.
Ezt a gyomrot, bármilyen rongyos legyen is az, és bármilyen keveset kiván is, inkább szeretjük finom jó ételekkel megtölteni, mint holmi kotyvalékkal.
Már pedig a mostani cselédmizeria miatt Nyíregyházán a szakácsnék csak a huszárokat tartják jól.
Nekünk cselédtartóknak pedig felkopik az állunk.
Gyermekkoromban ebédután keresztet vetve, (mert hát engedelemmel legyen mondva, római katholikus vagyok) igy kellett imádkozni:
„Hála Istennek jól laktam. Adjon az Isten annak is, a kinek nem volt.”
Most pedig igy imádkozom.
„Hála a Nagy Dezső által kezdeményezett közös konyhának, igazán jól fogok lakni. Közös konyha, .jöjjön el a Te országod.”
Nem tudom, hogy lesz-e nyomatékos szavam a dr. Popini barátom által összehívandó alakuló közgyülésen vagy sem? de ha ott leszek, egyebek között azt fognám indítványozni, hogy csak olyan főzőt vagy főzönőt fogadjunk fel, aki néhány napi próba-főzés után beváltnak mutatkozik; mert hát ha a szellemi táplálék nyújtására a reformátusoknál és zsidóknál próba-szónoklatot kell tartani, mielőtt valaki prédikátorrá választatnék, én is csak olyan szakácsra szavazok, a kinek próbafőztét megízleltem, nem pedig arra a moslékfőző kotyvasztóra, a kit esetleg reám octrojálnak.
De ennek aztán jó fizetést kell adni.
A szakácsot vagy szakácsnét, próbafőzés után titkos szavazás alapján kell megválasztani.
Ha ez nem igy lenne, magam részéről hátra vonulnék.
A konyhának és a személyzet lakásának igen takarékos berendezése 1600 koronába került. Azt hiszem, hogy olyan berendezésre, a mely aztán kifogástalan lenne, 4000 korona sem túlságos.
Közös konyha jöjjön el a Te országod.
Nyíregyháza, 1907. szeptember 27-én.
Dr. Jósa András.
