jogász, régész, történész, néprajzkutató
Magyar királyi kincstári erdészeti hivatalnok fiaként született a Fiume melletti Fuzsinén. Apját korán elveszette, anyjával visszaköltöztek ‒ oda, ahonnan a család elszármazotta ‒ a Felvidékre (Oszadára). Lehoczky Tivadar a gimnáziumot Rózsahegyen végezte, majd bölcseletet hallgatott Rozsnyón. Beiratkozott jogot tanulni a kassai akadémiára. 1848-ban beállt honvédtüzérnek. Több ütközetben vett részt. A szabadságharc bukása után visszatért tanulmányaihoz, és 1851-ben megszerezte a diplomát. 1852-től a törvénykezési hivatalnokként dolgozott, közben 1856-ban bírói vizsgát, 1861-ben és 1863-ban ügyvédi vizsgát tett. 1855-ben telepedett le Munkácson, ahol ügyvédi irodát nyitott. 1865-től a gróf Schönborn család tulajdonában lévő munkácsi és beregszentmiklósi hitbizományi uradalom jogásza, majd főügyésze lett.
A régészeti leletek gyűjtését már tanulmányai idejét elkezdte. A Bereg megyében kutató Lehoczky Tivadar 1869-es kísérlete egy nyilvános múzeum létrehozására még hajótörést szenvedett, és 1907-ben is „csak” a Munkácsi Múzeumegyesületet sikerült megszerveznie; maga a régen megálmodott Beregi Múzeum csak jóval halála után, 1929-től működött, miközben a gyűjtés és térképezés a klacsanói bronzkincs 1860-as előkerülésétől kezdve töretlenül folyt. Az 1876. őstörténelmi és embertani VIII. nemzetközi kongresszuson, Budapesten bemutatta Bereg vármegye régészeti térképét és saját gyűjteményének egy részét. Szakfolyóiratban publikált, elsősorban szűkebb pátriája, Bereg vármegye múltjával és néprajzával, folklórjával (közmondások, népdalok) foglalkozott.
Lehoczky Tivadar Jósa András jó barátai közé tartozott. A két „szakférfiú” megosztotta örömét az újabb lelete felett, ismereteit a régi tárgyakról. Kölcsönösen nagy tisztelettel szóltak egymásról. Jósa egyenesen így fogalmazott: „Lehoczky Tivadar, a ki nem a féle dilettans, mint én, hanem elismert tekintélyű szakrégész.”
