Jósa 327. Még egyszer: "Jechiel Seraga ben Menachim Gerson". Levél a szerkesztőhöz. Adalékok Zemplénvármegye Történetéhez c. havi folyóirat, VIII. évf. 4. sz. Sátoraljaújhely, 1902. ápr. 125-126. l.) Még egyszer: "Jechiel Seraga ben Menachim Gerson" - Levél a szerkesztőhöz - Kedves Barátom! Az általad szerkesztett "Adalékok" f.évi 2-ik füzetében Fischer Ármintól ismét egy érdekes cikk jelent meg. Egy Kr. előtti II. századból, amely mint mese igen élvezetesen van ugyan megírva; de miután történelmi folyóiratban látott napvilágot, megérdemli, hogy azzal történelmi szempontból is foglalkozzunk. A mesének egyik szereplője, Marcellus római hadvezér, aki Syracusát nem a Kr.e. II. hanem a III. században (t.i. a 212. évben) ostromolta. A mi zempléni és szabolcsi környékünk soha nem állott római uralom alatt. Római kultúrának mi nálunk egyéb nyomát nem találjuk, mint egyes, de soha sem többes római érmeket. A Szabolcsban talált, általam ösmert legrégibb érem Traján-tól származik a Kr. után következett I. század végéről, vagy a II. elejéról. "Gallia Transpadana" itt nem létezett. A "Transpadana" köztársaságot I. Napoleon Lombardiában létesítette 1796-ban, a lódi-i csata után, a Pó folyó környékén. De már 1797-ben a "Cispadana" köztársasággal "Cisalpina" köztársasággá egyesitette, mely a napoleoni államok sorsában osztozott. Rövid életű volt, mint a Tiszavirág. Hogy is jutottak volna akkoriban ide a rómaiak? Hiszen Pannóniát is Augustus császár csak a Kr. után számított 10-ik évben hódította meg. Hiszen az a mai angoloknál is kapzsibb rabló nép nálunk kincsre nem számíthatott. Csak nem jöttek ide trachytért, halért, gabonáért, vagy fáért - mi ! ? A hegyaljai kőzetekben pedig kincs nincs, legalább olyan mennyiségben, hogy az bányászatra érdemes lenne! Kincse legfeljebb, bora lehetett volna; de ezt sem tudjuk biztosan; csak azt, hogy Priscus Rhetor szerint, Atilla udvarában ugy fogyasztották a bort, mint én is Ujhelyen a napokban e te tiszteletedre adott bankéten (amitől osztán joga van az embernek köz-közbe vadakat is beszélni). Probus császár, akit szigorúsága miatt saját katonái Kr.u 282-ben megöltek, Szerémben és Pannóniában szőllőket, telepített, melyeket, Atilla után, Isten tudja miféle filloxera-fajzat pusztíthatott ki, ami valószínű hogy még későbben is megtörténhetett; különben miért kellett volna olaszokat behozni Bodrog-Olasziba, Olasz-Liszkára; Várad-Olasziba, ha Nagy Lajos idejében a magyarok a bortermeléshez még értettek volna. A formiáni/furmint/, a bakator / bacca d'ore / levét kóstoltam hazájában. A formiani elbujhat a hegyaljai furmint elől, az érmelléki bakator pedig Dénikutya a Capri szigeten termett baccadoréhoz képest. No de ne foglalkozzunk sokáig a borral, mert katzen jammert okozhat, hanem térjünk vissz a Zsarnóczi-bácsi ősregéjéhez, amelyben "Jechiel Seraga ben Menachim Gerson" tudós zsidó orvos, ki Tokaj várát létesítette, meghagyta szolgájának, Sammajának, hogy hulláját a Tisza medre alatt vezetett úton vigyék ki a szigetről - a mai Szabolcs területére - és pecsétnyomójával együtt temessék el. Na hát ezt a pecsétnyomót - Szelóczky Géza rakamazi gyógyszerész barátommal az 1888-iki árvíz leapadása után - én találtam meg abban az 1 - 2 méter vastag kulturréteg partomlásban, mely Rakamaz éa Timár között mintegy 600 lépésnyi hosszúságban vonul, és amely rétegben kő-, bronzés vaskorszaki tárgyak vegyesen fordulnak elő, valamint kuczorodott helyzetben eltemetett emberi tetemek is. (Lásd Arch.Értesitő XII. kötet 205.lap.) A pecsétnyomó szerpentinből készült, mintegy 3-4 centiméter széles és hosszú, négyszögű hasáb. Mivel hogy a nyíregyházi héber írástudók a lenyomatot nem egyformán olvasták: felküldöttem Vámbéry Ármin tudósunknak kibetűzés, illetve megfejtés végett. Vámbéry 4/1 88. keltezve ezt irja róla: "Tisztelt főorvos ur! A beküldött héber pecsét lenyomat Jechiel Seraga Menachim Gerson feliratot tartalmazza. Évszám nincs benne, csak az utolsó szó hibásan vétetett annak. A betűk alakjáról ítélve az egész nem valami régi lehet." - Ebbe az utolsó állításába azonban belenyugodni nem tudok, mert abban a nagy terjedelmű őstelepben a népvándorlásnál újabb kori tárgyat nem találtam. Fischer Ármin úrnak igazán fényes emlékező tehetségére vall, hogy ezt a hosszú nevet (Jechiel Seraga ben Menachim Gerson) Zsarnóczy-bácsitól még kis gyermek korában hallotta, s mindmáig egy betűt sem felejtett ki abból. X A Balkánfélszigetről írott valamelyik munkában olvastam (határozottan emlékszem), hogy a csaknem egészen zsidó lakosságú Saloniki-ben ma is él egy előkelő Seraga nevű zsidó patricius család, mely azt állítja magáról, hogy őseit még Vespasianus császár idejében (akit Kr.sz. után 69- ben választottak császárrá) üldözték ki Palesztinából. Az elmondottak után, ha tréfás ember volnék, azt is állíthatnám, hogy "Jechiel Seraga ben Menachim Gerson" nem Syracusaból származó várépítő tudós zsidó doktor volt, hanem abban a Kr. után következő pár században nem tudom miként nevezett, de ma "kereskedelmi utazó"-nak hivott "vigéc" lehetett! Nyíregyháza, 1902.március 7. Jósa András Dr. (Megjelent: Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez c. havi folyóiratban, VIII. évf. 4. sz. Sátoraljaújhely, 1902. ápr. 125-126. l.)
Irat címe
Még egyszer: "Jechiel Seraga ben Menachim Gerson". Levél a szerkesztőhöz. Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez c. havi folyóirat, VIII. évf. 4. sz. Sátoraljaújhely, 1902. ápr. 125-126. l.) (Jósa 327.)
Leltári szám
327
Írás