Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XXIV. évf. 10. szám. 1903. márczius 8-án, 3-4. lap.) (Jósa 332.)

Jósa 332. Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XXIV. évf. 10. szám. 1903. márczius 8-án, 3-4. lap.) Muzeumunk gyarapodása A mult hónap 12-én beszámoltam azon száz darabból álló gyönyörü bronzleletről, melyet még az ötvenes években Berkeszen a mintegy 600 méter hosszu Csonkás nevü dülőnek északi végében találtak. Grf. Vay Gáborné sz. Zichy Mártha grófnétól ugyanezen leletből kaptunk még egy geometriai diszitésekkel ellátott kapocstünek (fibula) 18 ctm. hosszu és 37 mm. széles mandola alaku bronz lapját. A Csonkás dülő jelenleg rigolirozás alatt áll. A területnek egyik behorpadásában, a régi bronzlelettől pár száz lépésnyire mintegy 20 lépés hosszuságban és szélességben a talajnak szine barnás-téglaveres szinü a tisztán láthatólag elvegyült égetett földtömegtől. Tudvalevőleg a "Nyir" hazánknak leggazdagabb bronzlelő helye. Alig van községünk, melynek határában magános vagy csoportos bronzleletek ne akadtak volna. Meglepő tehát, hogy a bronzkorszaki temetkezési helyekre mégis alig akadunk. Eddig ilyenre csak l90l. október hónapban a Gyulaháza melletti - a karászi határban lévő - Kishalomban 4 1/2 méter mélységben, a hol egy embernek égetett csontváz maradványai voltak a földre elhelyezve, fölébe rakva két kettétört bronz tőr. Egyik tőr markolatnak csontlemez boritéka teljesen épnek, fényezettnek látszott, de a leggondosabb kiemelésnek daczára porrá hullott. Két bronz köpüs balta,melyekhez hasonló diszitésüt eddig csak tőlünk keletre Máramarosban és Erdélyben találtak. Nyelüket, valamint egy harczi csákányét is a temetéskor letörték és elhajitották, a fanyeleknek megmaradt része 3000 évi földben létnek daczára épen meg van, a mit a világnak egy muzeumában sem látunk. Két eltörött bronztü, egy sima köpczös szinarany fülbevaló és egy bükköny szemnyi arany gyöngy. A csonthalmaz körül pár négyzetméternyi területen szétszórt cserépedény töredékek. Az edényeket nyilván a temetkezés alkalmával dobták nagy erővel a sirnak fenekére. A töredékek 3 edénynek voltak a maradványai, kettö minden diszités nélkül. Egynek diszes bekarcolatai fehér anyaggal voltak kitöltve, a mit Krétabetétes néven ösmernek a régészek és a milyen diszitésü edényre Szabolcsban még nem akadtunk. A második szabolcsi bronzkorszaki temetkező helynek felfedezését gróf Vay Gábor urnak köszönjük. A Csonkás dülő tehát vidékünk bronzkorszakára nézve igen nevezetes lelhely. Itten az elégetett hullák csontjainak, egyrészét különbözó alaku urnákba helyezték le, melynek a föld sulya által összenyomott állapotban találtattak. Hogy hány ilyen urna lehetett ezen területen biztosan kitudni nem lehetett, mert a munkások csak akkor tettek jelentést a leletről, mikor már a földet 80 centiméternyire felforgatták. Körülbelül 9-l0 urnára akadhattak, melyek körül és közelükben apró, a peremek fölébe nyuló fülekkel ellátott szilkék találtattak, alig nagyobbak egy feketekávés findzsánál. Ezek közül csupán egyben találtattak égetett emberi csontok. A többiek ételt tartalmazhattak az elköltözöttek tulvilági használatára. Hittek tehát nemcsak a lélek, hanem a testnek is feltámadásában. Vallásban gyökerező kegyelettel viseltettek halottaik iránt. Összesen 14 ilyen kis szilke került többé-kevésé ép állapotban napfényre. Ezek közül kettö jellegzetes bronzkorszaki. Az egyiknek éles hasától lefelé haladó sürün egymás mellé helyezett taréjkák képezik a diszitést, melyek körül arányosan elhelyezve öt taréj vastagabb és magasabban emelkedik ki az edények felületéröl mint a többi. A másiknak hasából négy csücsök domborodik ki, felettük három párhuzamos félkör vonalakkal körülvéve. Ezek felett sugarak, és még feljebb ismét három párhuzamos félkörü bekarczolás, alsó végükkel a szomszéd félkörökkel képezi az izléses diszitést. Legérdekesebb egy éleshasu kis szilke, melynek pereme alatt és hasa felett két-két párhuzamos bekarczolat fut körül, hasa alatt pedig ilyen karczolatok párosával lefelé. Ezen felül a perem alatti szalag alatt is sürü sugaras diszités. Ezen karczolatok fehér anyaggal vannak betöltve. Miután ez az előbb emlitett két határozottan bronzkori edénykével együtt találtatott, ezekkel egy idöből származik egy egykoru a gyulaházai sirral, a hol ezen berkeszin kivül megyénkben az egyedüli krétabetétes edények apró töredékei találtattak. A gyulaházi halom előkelő gazdag embernek volt sirdombja, a berkesziek azonban szegény ördögök lehettek, mert egy bronztőrnek pengetöredékén kivül csak két gyermekkarra való karpereczet, ilyeneknek két darab töredékét, egy kis hengerded bronzhuzalból készült nyitott végü fülbevalót, egy papir vékonyságu kupalaku, és öt drb. vékony féldomboru ruhadiszitésül szolgáló lemezkén kivül, (a milyeneket Török Sámuel ur mintegy 80-at küldött muzeumunknak a Szennyes pusztáról) egyéb sirmellékletet az urnákban nem találtak. Ezen lelhelytől délre mintegy száz lépésnyire egy rakáson égetett ember csontokat szájával lefelé forditott tállal befedve találtak és ettől néhány lépésnyire egy La Tene izlésü 41 ctm. hosszu ép vaslándzsát és egy 21 ctm. hosszu vaskést. Ezen területnek más pontjáról egy kővéső is került. A grófi pár szivességéböl ezen tárgyak muzeumunk egyik részét képezik és meg lett igérve, hogy a többi cserép töredékek és más esetleg még felszinre kerülő tárgyak, ezen gyüjteményünket ki fogják egésziteni. A napokban gróf Forgách László ur is küldött mándoki uradalmából egy őskori halászó szigony és egy kővésőnek töredékét. Zoltán Sándor ur pedig egy igen szép vastag fényes sötétzöld patinával /nemes rozsda/ boritott bronztüvel ajándékozta meg muzeumunkat Székelyből. Werner Gyula kisvárdai polgári iskolai igazgató ur hat darab rézérmet adott, melyek előttem teljesen ösmeretlen korból származnak és a melyeket majd csak a nemzeti muzeumban fognak meghatározhatni. Nyiregyháza, l903.márcsius 6-án. Dr. Jósa András