Múzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék XXIV. évf. 13. szám, 1903. márczius 29, 3. lap) (Jósa 335.)

Jósa 335. Múzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék XXIV. évf. 13. szám, 1903. márczius 29, 3. lap) Muzeumunk gyarapodása Tudvalevőleg a graphyt (irla) a legtüzállóbb anyagok egyike és ezen tulajdonságánál fogva nemcsak plajbász készitéséhez használják, hanem agyaggal vegyitve főleg érczolvasztó tégelyeknek, még pedig nem csak ma, hanem nálunk 3000 év előtt is az u.n. bronzkorszakban, igy volt. Erről muzeumunkban két épen maradt igen vastag durván készült graphytos agyagcsésze tanuskodik, melynek külső oldalára a megolvadt és kifutott bronz itt-ott ma is oda van tapadva. Az egyik Nyiregyházáról Kubacska István tanitó urnak, a másik Kisvárdáról Werner Gyula polgári iskolai igazgató ur ajándéka. Tudtommal a graphytot mai napság csupán plajbász és nagy tüzet igényló olvasztó tégelyek készítéséhez használják, a Nyirben pedig mintegy 3000 év előtt az akkori izlés szerint szépen diszitett edényeket is készitettek belőle. 1897-ben Megyery Géza kuriai biró, törvényszéki elnök hozott be két darab függélyes hornyolatokkal diszitett graphyt: edényeket kemecsei birtokáról, ma pedig Kállay György küldött muzeumunknak egy nagy rakás ilyeneket, melyeket atyjának, Andrásnak kállósemjéni birtokán, a községtől északra mintegy két kilométer távolságra eső tanyáján spárga-talaj rigolirozása alkalmával 50 ctm mélységben találtak. A munkások állitása szerint ép edény nem akadt, sem egyéb melléklet. A graphyt töredékek között van hét darab olyan, melyek öt különböző edénynek peremét képezték. Az egyik mintegy 60 ctm. átmérőjü szájadéku óriási edénynek peremmaradványa; 55 mm. széles, 25 mm. vastag. Az edénynek fala nem belső szélétől nyult lefelé, hanem közepéről, a mi minden eddigi általam ösmert ősedénynél szokatlan körülmény. 14 drb. ilyen hornyolt edény falának töredéke, egy pedig fenekéé. Ezen kivül hat darab sima graphyt edénynek apró maradványa. Akadtak még durva közönséges cserépedény töredékekre is. A leletnek semmi legkisebb anyagi értéke nincsen ugyan a vidékünket az u.n. bronzkorszakban lakó népek kulturájának megvilágitására nemcsak érdekes, de igen fontos is. Nézzünk csak körül. Európában csak Angliában, Spanyol, Bajor, Cseh, Morva országokban és Sziléziában vannak számba vehető graphyt telepek. Hosszadalmas lenne ismételten felsorolni azon bizonyitékokat, melyeket a szabolcsmegyei muzeum őriz, és a melyek szerint az ősidőben az u.n. bronz, hallstatti és a La Téne cultura, nem nyugatról hatolt be hozzánk, hanem a keleti müvelődést a mi vidékünk közvetitette az akkor még barbárságban fetrengő közép Európával. Tőlünk keletre legközelebb Szibériában Irkuczk és Jeniszeiszk közelében vannak terjedelmes és kitünő graphyt telepek, melyek ma is csaknem kizárólag elégitik ki Európának graphyt szükségletét, mert a kitünő angol bányák már kimerültek. Mit bizonyitanak a Szabolcsi graphyt leletek? Kétségtelenül azt, hogy bronzkori lakóinak a legtávolabbi kelettel élénk kereskedelmi összeköttetésük volt. Valamint azt is, hogy a graphytot nem csak mint a bronznak megolvaszthatására csak nem feltétlenül szükséges anyagot szerezték be, hanem némileg fényüzésből is. Tudjuk, hogy a cserépedény nem tartós, mert a tüznél hamar szétrepedezik, mig a graphytos agyagból készült edény a leghevesebb tüzet is kiállja; sokkal inkább még mint a porczelán is. Aránylag gazdagabb nép lehetett tehát az, a mely Irkuczhoz folyamodott, mint a ki Bécsből, Meissenből, vagy Sewre-bőI szerzi be edény szükségletét. Mellékesen megjegyezzük, hogy Irkuczk négyszer olyan távolságra esik tőlünk, mint Páris, vagy Sevre. Hogy kiflinek valójuk is volt, bizonyitja két nagy őrlőkő, mely a graphytos edénytöredékekkel együtt találtatott. Pékek nyomaira azonban nem akadtak. Nyiregyháza, 1903. márczius 25-én. Dr. Jósa András (Megjelent: Nyirvidék, XXIV. évfolyam 13. szám, 1903. márczius 29, 3. lap)