Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XXIV. évf. 7. szám. 1903. február 15., 2-3. lap. - Klny. Nyiregyháza 1903. febr. 12. 6 lap) (Jósa 330.)

Jósa 330. Muzeumunk gyarapodása. (Nyirvidék, XXIV. évf. 7. szám. 1903. február 15., 2-3. lap. - Klny. Nyiregyháza 1903. febr. 12. 6 lap) Muzeumunk gyarapodása A "Nyirvidék" legutóbbi számában jelentve lett, hogy gróf Vay Gáborné sz. Zichy Mártha grófnő a lapnak zárta után beküldötte a grófi pár birtokában lévő pár darab régiséget.Ez a pár darab pedig áll épen egyszáz bronz tárgyból, egy Mátyás király vagy Ulászló idejéből származó vassarkantyúból egy alsó végén kihegyesedő vaslakatból, mely valószínűleg a XVIII-ik századból származik, egy összetöredezett cserép edényből, amilyenek a kő, bronz és vaskorszaki leletek között is előfordulnak, és egy kővésőből. Úgy látszik, hogy a kerámikának, vagy magyarosabban agyagiparnak, éppen úgy voltak az őskorban különbözetei, mint azt ma is látjuk a sevre-i, meissen-i, herendi porczellánokban, az apátfalvi, meg Isten tudja honnan származó kőedény termékekben, meg a gömörmegyei zsaluzsányi fazekas-iparnak kezdetleges műveiben. A mi La Téne kultúrára valló számos urna temetőinkben azon edények, melyekben az elégetett hullák csontjainak egyrészét! gyöngyeiket, baltáikat, bronzékszereiket elhelyezték, az urnák maguk nem korongon készültek. Durva anyagból, rosszul kiégetve találjuk azokat, és legfeljebb körömbenyomatokkal vannak díszítve, úgy hogy ezen edényeket a középeurópai archeologusok kőkorszaki edényeknek tartanak. Azonban a minden urna körül elhelyezett apróbb fületlen, vagy magasra felnyúló füllel ellátott, jó gyurmából, többnyire korongon készült feketés szürke, gyakran éles hasu, - tehát némileg római befolyásra valló - edények úgy különböznek az úrnáktól, mint a meisseni porczelán a zsaluzsáni fazéktól. Úgy látszik, hogy azon időben tüntetőleg ki akarták mutatni azt, hogy "Iza por, és homuk vogmuk." Szerényen léptek a Mindenható elé. Elégetett csontvázuknak csak kis részét engedték, - a szintén megégetésnek kétségtelen jeleit mutató használati tárgyaikkal együtt - az úrnába elhelyezni. Az urnák körül elhelyezett öt-hat apróbb edény finomabban készült és valószínűleg ételeket tartalmaztak, nehogy az elhunyt a túlvilágon újra meghaljon éhen. A halottak hiúsága akkor még nem követelte meg az érckoporsót, márvány siremléket, a drága koszorúk özönét, hanem útravalónak beérték egy kis töltött káposztával, dobos-tortával, vagy kitudja miféle más nyalánkságokkal. A berkeszi - összetöredezett - ősedénynek korát - jellegzetes alak és díszítés hiányában - meghatározni nem tudom. Lehet, hogy még a bronzkorszakból származik, tehát mintegy 3000 éves, de valószínűbb, hogy az u.nevezett La Tene culturperiodusból, a Kr. előtti évezred második feléből való. A küldemény között egy szép kővéső is van, zöld és sárga sűrűn rétegezett kovarczból, amilyen kőzetből mintegy 60 darab kőbaltáink és vésőink között egy sincs. Szakemberek szerint kőeszközeink anyagának legközelebbi származási helyét csak úgy lehetne megközelítő pontossággal meghatározni, ha azokról lepattogtatott darabokból górcsövi vizsgálat végett csiszolatok készülnének. Miután pedig ez a tárgyaknak rongálása nélkül alig történhetnék, vidékünk kőkorszaki lakóinak kereskedelmi útjai egyelőre még homályban maradnak. A küldemény vétele után levélben felkértem a nemes grófnét, legyen kegyes a leletkörülményeket velem közölni. Kérésemet a következő válaszra érdemesítette. Berkesz 1903 február 10. Igen tisztelt főorvos úr! Igazán nagy örömömre szolgál, hogy a küldött tárgyak szemeiben értékkel bírnak és hogy a nyíregyházai múzeumban elhelyezhetők, - kérdéseire - amennyire lehet - sietek válaszolni. Tudakozódásaim folytán a tények így állanak. Az öszszes lelet egy, a községtől 600 méternyire keletre fekvő Csonkás nevezetű, magasan kiemelkedő dombháton találtatott, mely sok időn keresztül mint terméketlen talaj, mezőgazdasági czélokra nem használtatott, mígnem végre szőlővel kezdték betelepíteni a mintegy 40 holdnyi területet. Ahol aztán az ezzel járó és 80 ctm, mélységig ható földforgatási munkálatok folytán - úgy kerültek napfényre az egyes tárgyak egymásután. A lelet egyrészét szétszórva egyenkint találták a forgató munkások, míg egy más része a szintén beküldött agyagedény, sarkantyú -és kőbalta/együtt találtatott. Lehetséges, hogy a lelt tárgyakból egyes darabokat szét is hurczoltak, de csak Berkesz és Böszörmény községekben legalább is nagy részben megtalálhatók volnának, mert a munkások innen valók voltak. Én magam a bronzgyűjteményt az itteni Vay család levéltárában találtam, melybe évek óta nem járt senki és a melynek alapos rendezését és leltározását most tervezem. A bronzgyűjtemény tehát minden bizonnyal - még néhai gróf Vay Ábrahám idejében találtatott, ő maga tette el azokat a berkeszi levéltárba. Ha az idei szőlő-rigolirozás munkálatai alatt új leleteket hoznának be a munkások - úgy a legnagyobb készséggel és örömmel - főorvos úr rendelkezésére fogom azokat bocsátani. Legszívélyesebb üdvözlettel maradtam főorvos úrnak tisztelő híve Vay Gáborné. Ma gróf Vay Tibor tisztelt barátom Gábor grófnak öcscse megtekintette sógornője által ajándékozott tárgyakat és egyes darabokat felösmert, mint gyermekkorában látottakat. A területet még néhai Ábrahám gróf kezdte szőlővel betelepíteni, amikor még nem rigoliroztak. A bronzlelet nyilván azon időből származott a berkeszi kastély levéltárába (valószínűleg a múlt század 50-es éveiben)! A cserépedény, vassarkantyú, kőbalta, vaslakat különböző korból származnak, a munkások tehát tévesen állították azt, hogy együtt találtattak volna. A kőbalta Tibor gróf szerint tavaly került napfényre. A bronzlelet egyike legszebb depót-leleteinknek. Ezen u.n. depót - leletek alaktalan nyers bronzrögökből, összetöredezett vagy kopás folytán használhatatlan, részben ép tárgyakból állanak. Soha sem találtatnak szétszórva, ha nem kivétel nélkül egy rakáson, többnyire durván készült cserép edényben. Tapasztalatból mondom, hogy ilyen csoportos leletek körül hiába kutatunk tovább, mert több bronztárgyat nem találunk. Ezen depót - leletek nyílván őskori rézöntő mesterek kincsét képezték, melyet ellenség közeledtekor elrejtettek; a tulajdonost leölhették és így kerülnek most - 3000 év után - felszínre, bizonyosságául annak, hogy azon időben vidékünkön virágzó bronzkultúra létezett. Szorgalmas földmívelő, fúró-faragó, fejlett ízlésű, de harczias nép lakhatta vidékünket azon időben. Erről tanuskodnak száznál több sarlóink és sarló töredékeink a százat megközelitő, vagy talán tulhaladó baltáink, tiz ép és jóval több kardtöredékeink, tőreink, késeink. Kiválóan diszes néhány edényeink. Egy szóval, nem mentek óslakóink kulturát keresni, ha messze vidékről jöttek ide mások azt utánozni. Miután a leletet ugy leirni, hoy az olvasó arról tisztaképet alkothasson magának, alig, vagy csak kifárasztó hosszadalmassággal lenne lehetséges, a tárgyakat lerajzolás végett a nemzeti muzumba szándékozom felküldeni, hogy az az Arch .Értesitőben közzé tehető legyen. A tárgyakat itten tehát röviden felsorolom. A leletek összes sulya 21 kiló 50 deka. 38 drb. alaktalan széttöredezett öntésre szánt bronzrög. 9 kiló 75 deka. Öt különböző kardnak töredéke. Kettőn a markolatnak egy része meg van és felösmerhető, hogy kardnak markolata nem tömör bronzból volt öntve, hanem két oldalán csont vagy falemez boritotta. Megjegyzendő, hogy minállunk mind a két fajta kard együtt találtatik. Összesen 54 deka. Egy nagyobb és egy kisebb ketté törött lándzsa 14 és 11 deka. - Két sima szárnyas balta, 40 és 17 deka. Egy szárnyas balta vállal (eddig egyedüli muzeumunkban) 26.5 deka. Harci csákány, kettétörve 55.5 deka. Hét darab ép, fülecsekkel ellátott tokos balta, 3 egyenes peremü. Európában általános typus, - 3 félholdalakulag kivágott, csücsökben felnyunló peremü magyarországi typus és egy erdélyi, typus. melynek köpüje nem kerülék, hanem letompitott négyszög alaku, 1 kg. 97 deka. Egy nyitott végü, hengerded, 14 mm. vastag, végeinél 8 mm-re vékonyuló, külső oldalán rovatokkal szépen. diszitett köpcsös karperecz, egynásra hajlitva, ugy, hogy egyik oldalról tekintve ugy néz ki, mintha két karperecz egymásra lenne helyezve, a másik oldalon pedig a huzalnak két vége egymással össze nem ér, hanem 25 mm. távolságra vannak egymástól, 10 1/2 deka. Két darab, egy párt képező korongalaku, 13 cmt. átmérőjü ellapitott négyszög -(dülény) átmetszetü huzalból készült 8 kerületü spirális, mely melldiszül és egyszersmind mellvédül szolgált. Közepén (a legkisebb csavarulatból) egy 3 ctm. átmérőjü, lapos pitykéből 1 ctm. magasra felnyuló tüske nyulik fel. A pityke szabadon mozgatható ugyan, de el nem távolitható, mert nyele T alaku, melynek két ága a kiesést lehetetlenné teszi. A spirálisnak külső szélén a huzal 1 cmt. széles, de a közép felé mindinkább keskenyedik, felső éle sürün egymás mellett levő rovásokkal van diszitve. A spirálisnak külső, tehát legvastagabb része egyenes irányban halad 15 ctm. hosszuságban, mely 10 cmt. hosszuságban éppen olyan háromszögben elhelyezett rovatolásokkal van diszitve, mint azt a salgótarjáni teljesen hasonló tekercsen láthatjuk. 1 kg 11 deka (lásd "A bronzkor emlékei magyarhonban" Dr.Hampeltől cimü münek XXXVII.tábláján.) A diszitett négyszögü huzal hengerdeddé válva, mindinkább vékonyodik és egy hasonló átmérőjü, de csupán egy kerületü tekercs-alakban végződik. A legvége négyszögüvé van kalapálva és egy kerületü, kicsiny kifelé irányuló tekercset képez. Egy másik, az előbbihez hasonló tekercs; azon különbséggel, hogy a korongos spirális 14 cmt. átmérőjü, 28 mm átmérőjü féldomboru pitykéjéből csücsök nem nyulik fel. Tekerülete pedig 9. Sulya 1 kiló 2 deka. Egy ösmeretlen használatra szolgálhatott hengerded cső (nem töredék). Hossza 43, átmérője 17 mm. Az egyik vége azonban 35 mm. átnérőjü féldomboru fejet képez. A lyuk alól 12, a fejen pedig l0 mm. átmérőjü. Sulya 8.deka Egy - göngyöletet képező - egy cmt. széles papirvékonyságu felső oldalán hosszában kissé háztető alakulag kiemelkedő szalag, mely eredetileg valószinüleg csőalaku karvédő tekercs lehetett. Hogy a göngyölet szét ne bomoljon, egy hasonló széles de egészen lapos, mintegy 29 ctm. hosszu szalaggal volt összetekerve, amelyen félkör alaku diszités látszik. Suly 11 deka. Egy ép tőrmarkolat a penge egy részével. A markolatnak vége legyező alakulag kiszélesedik, de nem élesen. A markolat közepén egy lyuk hatolja át. A pengének közepén egy élesen kiemelkedő rész vonul végig. Hasonlót nem ismerek. Négy darab ép csücskös sarló. 29 deka. 3 drb. csücskös sarló-töredék, 13.5 deka. 2 drb. nyeles sarló, 24 deka. 2 drb. ilyen sarlónak töredéke, 19 deka. Végül 21 drb. igen-elhasznált fürész, melyek közül három részben összegyürött töredék. Ezekben röviden beszámoltam a nagyértékü leletről, hálás köszönetemet fejezve ki ehelyütt is a nemes grófnénak adományáért. Nyíregyháza, 1903. február 12-én. Dr. Jósa András