Muzeumunk gyarapodása. Nyirvidék, XXV. évfolyam 33. szám. 1904. augusztus 14-én, 3. lap. (Jósa 363.)

Jósa 363. Muzeumunk gyarapodása. Nyirvidék, XXV. évfolyam 33. szám. 1904. augusztus 14-én, 3. lap. Muzeumunk gyarapodása Muzemunk egyik legbökezübb Maeccenásának Kállay András főispánságának idejében és lakásában néhai Ferenczy Emil barátom mondotta, hogy a birtokában lévő Döghéről és Rozsályból bekerült ősrégészeti és őslénytani tárgyakat nekem, illetve a szabolcsi muzeumnak szánta. Korán bekövetkezett halála miatt igéretét özvegye, báró Vay Hedvig urnő váltotta be, de aki kikötötte, hogy csak abban az esetben adja ide a tárgyakat, ha magam megyek érettük. De miután némileg olyan vagyok, mint a milyen a czigány t.i.: hogy csak akkor szeretek dolgozni, mikor éhlelkemnek nincs hova lenni, bizony én csak most szántam magamat arra; hogy a bárónőnél tiszteletemet tehessem a tárgyaknak elkérése végett. Körmömre égett a dolog, mert a vármegye közönségének ismételt kérésére a muzeumok és könyvtárak főfelügyelősége szives volt muzeumunknak szakszerű berendezésére Dr. Cserni Béla gyulafehérvári tudós tanárt segitségül küldeni, a ki különösen a római régészet terén Téglás Gáborral együtt hazánkban mai napság első rangban áll, de az ősrégészetben is teljesen otthon van. Most van tehát legfőbb ideje annak, hogy a vármegyénkben szétszórt ősrégészeti leletek muzeumunkba, mint vármegyénk őskorának egyedüli okmánytárába beilleszttethessenek. A szives vendégszerető bárónétól magammal hoztam egy őskori hosszukás nyereg alakulag homoru és domboru gabona őrlő követ s teljesen reá illő felső dörzsölő kövel, a milyen szép példányt eddig még egy muzeumban sem láttam. Két honfoglaláskori, szlávok által készitett, de ősmagyrarok által használt csuprot. Az egyik egyenes, a másik hullámos harántos körben futó vonalozással diszitve és egy honfoglaláskori vasbaltát. Ezen tárgyak Ferenczy Emilnek döghei birtokán találtattak. Nagy sulyok és tömegük miatt nem hozhattam magammal azon őslény csontokat, melyeket Rozsálynál a Tiszában találtak, de a melyeknek beküldését Nozdovczky Kázmér barátom megigérte és a kinek csak azon egy sarkalatos hibája van, hogy az agglegénységet nem rázza le, a mikor pedig már azt megtehetné. Ami halad nem marad. Biztosra veszem, hogy a tárgyak pár nap mulva muzeumunkba fognak diszelegni. A lelet a következő tárgyakból áll: Egy ős elefántnak - elephas antiquus – zápfoga. Ezen kard alaku agyarral biró állat csak forró égőv alatt élhetett, nem ugy, mint az elephas primigenius, a melynek agyara kunkorgóan hajlik felfelé és csak a hideg égőv alatt találta magát jól, és a milyeneket ép hussal, bőrrel, hosszu szőrzettel ma is találnak Szibériában a Léna folyó tájékán sok ezer év óta egyhelyben befagyva. Ugyanilyen állatnak - legalább is 30 ctm. hosszu tövisnyujtványu - valószinüleg - első mellcsigolyája. Egy ős rhinocerosnak - rhinocerus tichorrhinus jobboldali állkapcsa plombirozatlan ép fogakkal. Ugyan ilyennek egy ép és egy töredékes czombcsontját. Egy óriási ősszarvasmarha - bos antiquue - koponyájának egy része, a lefelé hajló szarvak nagyobb maradványával. Ezeken kivül kaptunk a napokban a nagykállói tébolyda gondnokától Palánszki urtól egy, a kállói piaczon talált deszka-koporsóra szegezett bronzlemezt, melyen a mult század elején alakult hármas szentszövetségnek fejei: I-ső Sándor orosz cár, I-ső Ferencz osztrák császár és m.kir., III-ik Frigyes Vilmos porosz királynak mellképei vannak müvészien kitrébelve. Ugyancsak a nagykállói tébolydának gépészétől Ujhelyi István öcsémtől kaptam egy, az Árpádházi királyok idejéből származó - lópatkót és egy sarkantyut Zsigmond király idejéből, a mely tárgyakat a nagykállói u.n. Elysium kertben ásott uszodának területén találtak és egy ezen korból származó sarupatkót. Mai nap kaptunk ezen kivül Nagyhalászból Simák Ferencz ifju barátomtól egy La Tene izlésü kis füles bögrét, melyet egy égetett embercsontokkal telt nagyobb agyag urna alatt találtak. Kegyeletből több ilyen edényt temettek vissza, a melyeket azonban meg fogunk kapni. Adott még egy 1712. évből származó térképét Nagyhalász határának, a mely azért érdekes, mert a dülő nevekből gyanitást enged azon népek nyelvére, melyek a Rétközt az ősidőkben lakták. - Kiss Lajos pátrohai községi jegyző urtól egy pár teljesen ép aranyozott bronzkengyelt, melyet gömbös diszitésük miatt egyelőre avarkorabelinek tartok. Nyiregyháza, 1904. aug. 5-én. Dr. Jósa András