Tiszteletteljes jelentése Szabolcsvármegye alsipánjának Szabolcsvármegye 1906. évi 1-ső félévi közigazgatásának állapotáról. Nyíregyháza 1906. 33–34. (Jósa 442)
Muzeumunkról. Tiszteletteljes jelentése Szabolcsvármegye alsipánjának Szabolcsvármegye 1906. évi 1-ső félévi közigazgatásának állapotáról. Nyíregyháza 1906. 33–34.
XI. Muzeumunkról
A lefolyt félévben több érdekes lelettel gyarapodott.
Vármegyénk területén eddig csak egy kőkorszaki temetőt ismertünk Kisvárda mellett az ajaki határban, melyet az 1870. évben Dr. Rómer Flóris felügyelete mellett kutattak át. Összesen 8 sír lett felbontva, amelyben a csontvázak összekuczorodva oldalt fekve találtattak. Mindegyik szája előtt több kis edény.
Folyó év tavaszán gróf Andrássy Gyula úrnak tiszadobi birtokán talajmélyítés alkalmával kis területen sírokra akadtak. A talált tárgyakat a szakmánymunkások többnyire szétzúztak és szét-hányták. Torday József uradalmi főintéző úrnak akkor jutott a lelet tudomására, mikor már a szőlőültetés megtörtént. A lelet körülményekről a munkásoktól megbízható adatokat szerezni nem lehetett. A sárga homokon mintegy húsz négyszögű sötétbarna színű foltok jelezték a szétdúlt sírokat.
Torday úr az általa megmentett tárgyakat muzeumunknak ajándékozta.
Jellegzetes rézkori talpcsöves edényeknek három felső és öt alsó része; hat tálacska, 13 drb. többé-kevésbé ép különböző alakú cserépedény, két nagyobb töredék igen szépen és sűrű vonalazással van díszítve; négy malomkő és több állat csontok..
Ezen tájékról került egy szakállas köpüs vas-nyílhegy és egy gyermekkart védő bronztekercs és egy kis bronzkés. (ez és az előző bekezdés mellett ceruzával: "1905. évi szerzemény")
1. Madáról Novák József gyógyszerész úr egy XI., XII.-ik, 2. Gyulajról pedig Mikolay György községi jegyző úr egy XIV-ik századbeli ép vaskardot ajándékoztak.
Róth Ferenc nyíregyházai borkereskedő úr Pazonyból egy páratlan szépségű bronzkardot és e mellett talált 21 cm. átmérőjű kerek, 4 kilogramm súlyú szokatlan nagy bronzpogácsát, mely azt bizonyítja, hogy a lelet egy őskori rézöntőnek kincse volt és egy csillám pala kerülék alakú fenő vagy őrlő követ adományozott. (a bekezdés mellett a margón ceruzával: "1905 évi" írva
Ifj. Kállay András úr, aki muzeumunkat mindig bőkezűleg támogatta, nagyhalászi birtokán a Tétke dombon talált következő tárgyakat: két hengerded nyitott végű külső kerületén rovatosan díszített gyönyörű nemes rozsdával (patina) borított bronz karpereczet, két darab súlyos nyitott végű kívül-belül éles bronzkarikát, mely a Krisztus előtti II.-ik, III.-ik évezredben valószínűleg pénz gyanánt használtatott; végül egy bronzkard pengéjének két darab töredékét és egy parányi kehelyalakú durva cserép edénykét ajándékozott a muzeumnak. (a bekezdés mellett a margón ceruzával: "1905. évi")
Iván János raádi ev. ref. tanító és Krasznay Péter nyugalmazott főszolgabíró urak közben járásával több tárgyat sikerült megszerezni, melyek a községnek déli szélén rigolírozás alkalmával kerültek napfényre. Egy honfoglaláskori falevél alakú tüskés vas-nyílhegy, két kis vaskés. A Krisztus előtti évezred második feléből származó gyűrött pengéjű vaskés, melynek szokatlan - nagy ugorkához hasonló - markolatú társát csupán a berlini muzeumban találunk. A kard mellett talált több darabra töredezett igen elrozsdásodott felkötő vashuzalból művészileg van fonva.
Ezen területen találtatott még három lándzsa, két La Tène ízlésű vasfibula (kapocstű); egy sodrott kapcsokban végződő bronz nyaktekercs. Egy kis bronzcsörgő, mely a Kr. e. évezredtől a honfoglaláskoron át mai napig divatját nem múlta; egy barna u. n. pastagyöngy, öt ép cserépedény és öt részben díszített töredék. (az utolsó két bekezdés mellett a margón ceruzával: "1905. évi szerzemény")
Döghéből Nozdroviczky György úr egy ásatag szarvas aganccsal és két kis őscserép edénnyel gyarapította muzeumunklat.
Lórántházáról Vitéz Sándor úr XV-ik századbeli vassarkantyút, Nyíregyházáról Oláh Géza ötvös úr egy pár száz éves aranyozott hit, remény és szeretet zománczos jelvényeivel díszített fülbe-valót és két igen régi törött tajték pipát juttattak gyűjteményünkbe.
