Nagykállói bronzsisakról. Nyíregyháza, 1915 (litografált kézirat, 4 lap, rajzzal)
A mult 1914 év nyarán Seress József nagykállói főjegyő ur arról értesített, hogy ottan az elmegyógyintézet (1874 előtt vármegyeház) mögött vonuló utcában, midőn egy távirdaoszlopnak gödröt ástak, egy összevisszagyűrott és kalapált bronztárgyat találtak, melyet másnap a helyszínén megjelenve bronzsisaknak ösmertem fel.
A lelőhely egy mintegy 4 meter hosszu, 3 meter széles és 2 meter mély régi szemétgödörnek bizonyult, melyben egy fűrészes élű vassarlót találtunk. A szemétgödör legfeljebb pár száz éves lehet és valamikor egy házteleknek udvarán lehetett, mert utcára szemétgödröt ásni nem szoktak, az utca pedig, mint ilyen legalább is két-háromszáz éves.
Hogy miként került az alkatalanná kalapált tárgy a szemétgödörbe, tudni nem lehet, de miután biztos todomásom van arról, hogy 1867 tehát muzeumunknak kezdeményezése előtt a talált bronztárgyakat kóbor czigányok csengettyűkké szokták átönteni, valószínű, hogy egy nagy leletből ezen nagyobb tárgy kisméretű olvasztótégelyükbe nem férvén, mint általuk nem használható tárgyat eldobták.
A Muzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének megbízásából Dr Gasparetz Géza Elemér a nemzeti Muzeumnak őre és mindenféle, csaknem felösmerhetetlenné váló régiségeknek művész restaurátora a világon eddig talán páratlan bronzsisakot a maga eredetiségében helyre állította.
Homeros, aki a Krisztus előtti évezrednek elején élt, Iliász hőskölteményében különböző elnevezéssel többféle bronzsisakot említ, melyek közül legtökéletesebbnek tartja a τεφράφλος nevűt, mely homlokernyőn kívül nyak-fül és arcz- valamint orrvédőléccel is el van látva (lásd: Die Kriegswaffen von August Demmin. Drittes Auflage Gera-Unternhaus 1891. 188 lap.)
A nagykállói sisak ezen utóbbi fajhoz tartozik.
A homlokernyő bár összegyűrve, de épségben került ki a szemétgödörből.
A homlok közepének megfelelőleg a retesz zároknál alkalmazott ütközőhöz hasonló bronzdarab van két szeg nyulvánnyal odaerősítve, melyen egy 20 mm széles és 8 mm vastag rudat lehetett dugni. Alatta a homlokernyő és sisak között egy kisebb méretű rés van, mefejecsük kúpalakulyen át az orrvédőlécznek az ütközőbe illő vastagabb és szélesebb felső vége lejebb nem csúszhatott.
A füleknek tájékán a sisaknak pereme felett, 47 m. távolságra egymástól harántul ugyanilyen távolságban két-két lyuk van, mely az elveszett fül és arczvédőlemeznek meg erősítésére szolgált. Az egyik oldalon a két aklaszeg épségben van melyeknek fejecsük kúpalaku, ami jellegzetes jelenség a bronzkorszaki bronzfazekaknál és kétguzsu bográcsoknál is.
A sisaknak egykorúságát az edényekkel ezen fejecsek kétségtelenné teszik. A szegek másik lekalapált végének távolsága a sisak belfelületétől 2-3 mm, tehát a fül és arczvédő lemez is, melynek alakját nem tudjuk, csakis ilyen vastag lehetett.
Ugyan ilyen forma magasságban harántul, nem kerek mint a többi, hanem négyszögü háromlyuk van aklaszegeknek befogadására, melyek közül a két szélső 149 mm. távolságra esik egymástól. Ezek szolgáltak a tarkó és nyakvédőnek befogadására, melynek alakját szintén nem tudjuk, mert ez sem került meg.
A kúpalaku hengerded letompított csúcsban végződő sisaknak magassága 250 mm., peremének átmérője pedig 219 mm.
A diszítést csupán közel a perem felett három 4 cm távolságra pedig két párhuzamos körülfutó bemélyített vonal képezi. Közvetlen a perem felett 32 két mm átmérő domboru fejecsű aklaszeg erősített egy mm vastag bőrt vagy szövetet a sisaknak belső felületére. Az aklaszegek közül 16 van meg.
Hazánkból csak BékésGyuláról és Hajdúböszörményből ismerünk egy-egy bronzkorszaki kúpalaku sisakot védőlemezek nélkül.
Nem emlékezem, hogy akár rajzban, akár természetben a continensnek muzeumaiban, melyeket pedig többnyire ösmerek a nagykállóihoz hasonlót láttam volna.
A mi sisakunk olyan, mint a milyent Homer legdiszesebbnek mond, tehát muzeumunknak egyik büszkesége.
Dr. Jósa András
RAJZ
¼ nagyság
A nagykállói bronzsisak Homeros idejében, sőt valószínű, hogy jóval azelőtt is használatban volt. Gazdag bronzgyüjteményünk a sisakkal egyidős lévén, a mi bronz kultutánk KisÁzsiából Trója vidékéről hatolt hozzánk.
Kiviláglik ezen leletből, hogy bármily jelentéktelennek látszó lelet őstörténelmünkre nagy jelentőséggel bírhat.
Egyetlen megyei kulturális gyüjteményünk érdekében igen kérem mindazokat, akik ezen sorokat olvassák, főképen a főszolgabírákat, szolgabírákat, községi jegyzőket, lelkészeket, tanítókat, földbirtokosakat, vidéki kartársaimat, gyógyszerészeket, kereskedőket, mérnököket, utibiztosokat, szóval mindazokat, akik földetművelő népünkkel sűrűbben érintkeznek, hogy legyenek szivesek ezen vármegyénk őstörténelmére nézve fontos kulturális ügyet pártfogásukba venni és a földben talált, bár jelentéktelennek látszó kő, cserép vagy érczből készült tárgyakat muzeumunknak tudomására hozni.
A kapott tárgyaknak nyugtázása úgy mint eddig is minden kiállított tárgy mellett olvasható lesz.
Dr. Jósa András
nyug. vármegyei főorvos, muzeumigazgató
irtam 1916 jan 27en délelőtt exp. délután 2 percig = kitűnő eredmény
RAJZOK
A fenti teljes szöveg piszkozata
Die Kriegswaffen in ihren geschichtlichen Entwicklungen von den ältesten Zeiten bis auf die Gegenwart. von August Demmin 4500 ábrával ellátott művében egyebek között a 188ik lapon a következők olvashatók.
„Um den Leser der Mühe weiteren Nachschlagens zu überheben, sei hier das bereits in dem gechichtlichen Abschnitt (S. 37‒42) über die griechische, etrurische u. d. m. Waffen gesagte abgekürzt teilweise wiederholt. Die griechischen Angriffs- und Schutzwaffen aus der Zeit Homers (10 Jahr. v. Chr.) teilweise auch viel später noch bei den Hopliten oder stark bewaffneten wie bei den Peleasten oder leichten Truppen, bestanden in dem stückpanzer (Θωραξ) zusammengestellt aus Vor- und Rückenschild, welcher ungefähr 8 Ko wog, dem Helme, welcher bei Homer unter sehr verschiedenen Bezeichnungen vorkommt, aber wovon der ganz vollständige (mint a nagykállói unicum) d. h. vierschirnige (mit Stirnsghirm, φύλος; Nackenschutz; Sturmbänder oder Backenschirme, φύλος; und Nasenschutz τεϕράϕλος, hiess um 1½ kilo wog); den Beinschienen oder Knemiden (Χυημς) mit der Crepida (Χρηπις) zur Beschuhung, und dem runden Schilde (πάρμη), welcher später oval und noch später wider rund erscheint, auch einen Schildnabel (ϋμσωυ) und Schildfessel (τελμων) hatte.”
A homlok közepének megfelelőleg a retesz zároknál alkalmazott ütközőhöz hasonló bronzdarab van két szeg nyulvánnyal odaerősítve, melyen egy 20 mm széles és 8 mm vastag rudat lehetett dugni. Alatta a homlokernyő és sisak között egy kisebb méretű rés van, melyen át az orrvédőlécznek az ütközőbe illő vastagabb és szélesebb felső vége lejebb nem csúszhatott.
