Egészségügy a vármegyében. Nyirvidék IX: 20. 1888. május 13. 2-3. (Jósa 018)

Jósa 18. (Egészségügy a vármegyében. Nyirvidék IX: 20. 1888. május 13. 2‒3.) Egészségügy a vármegyében A mult évben az emberi egészségügy állása jóval kedvezőtlenebb volt mint az előző évben, mert mig 1886-ban, az 1881-ik évi népszámlálás eredményét alapul véve, 214,008 lakos közül 7608 egyén, tehát az összes népesség 3.55% halt el, addig az 1887-iki halálozás 4.51%-ot tesz ki. Ezen nagy halálozási arány nem egészen a járványos betegségek nagyobb mérvű felléptében találja magyarázatát; 1886-ban az összes elhaltaknak 9.4%-a, 1887-ben 18.9.% esett járványos betegségeknek áldozatul. Az összes lakosok közül 9608 halt el, s ha feltennénk, hogy a járványos betegségekben elhalt többlet 1887-ben 1817, 1886-ban 721, 1096 mind életben maradt volna a halálozás mégis 4.02%-kot tenne ki. Feltűnő az, hogy 2270 ösmeretlen betegségben halt el, s annál feltűnöbb, ha hozzá teszem, hogy a többi elhaltaknak is nagy része legfeljebb egyszer kért orvostól tanácsot A veleszületett gyengeség 1009 halálozási esettel, inkább az anyák tudatlanságában és a rosz élet-viszonyokban leli magyarázatát. Tudatlanság és fatalismus oka azon körülménynek is, hogy mig a müvelt Berlinből Budapestre jönnek himlőt tanulmányozni, nálunk 852 halt el e betegségben. Hiába hirdeti pap, orvos, s müvelt ember a köznépnek, hogy vannak betegségek, melyek annyira ragályosak, hogy azt harmadik személy is át viheti másra. Sokszor tapasztaltam, hogy rokonok és ösmerősök, daczára minden tilalomnak, a ragályos betegségben szenvedőket minden aggály nélkül látogatják. A betegeknek elkülönítése az egészségesektől a legfőbb óvintézkedés volna, de a fent emlitett körülményen kívül falu helyen lehetetlenné teszi ezt az, hogy községi kórházak, melyekben a szenvedő betegek kellő elhelyezést, ápolást, naponta esetleg többször is igényelt orvosi felügyeletet találhatnának, nincsenek, mert a községek anyagi ereje a követelményeknek megfelelő intézmények létesítésére elégtelen, de ha volnának is ilyen községi járvány kórházak, erőszak alkalmazása nélkül az elkülönítés a család tagok ellenállásán törne meg. Ilyen körülmények között, miután a család fenntartót az élet szükségletei beszerzésében, tehát a szabad kijárásban gátolni nem lehet, a ragályt elhurczolja. De még azt sem lehet a legtöbb esetben megtudni, melyik házban fekszik ragályos beteg, mert hiszen az egészségügyi közeg, a kisbíró, ki ha az illetőre kellemetlen következményekkel járó bejelentést megteszi, ellenszenvet kelt maga iránt, s állását veszélyeztetve látván, az eseteket inkább elhallgatja, mint magának ellenséget szerezzen. De a legtöbb esetben még a községi elöljárók is jövő megválasztatásuk érdekében jobb meggyőződésük ellenére is inkább szemet huuynak; de különben mit is érne az elkülönités, miután vasárnaponként az összes falu népség a templomban össze gyűlve, a ragályt csakugyan tovább adja. A ragály terjedésének második meggátlási módja a fertőztelenités volna, de biztos tudomásom van arról, hogy a fertőztelenitő szerek, az ezeket alkalmazó közeg távozta után azonnal kidobatnak. Az pedig, hogy a fertőzött házak fertőztelenittessenek, részint az azzal járó kényelmetlenség, de legfőképen az ezzel járó tetemes kiadások miatt leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Az elkülönités és fertőztelenités minden ragályos betegség ellen sikerrel alkalmazható, a himlő ellen azonban ezek mellett leghathatósabb a védhimlőoltás. De köztudomásu az, hogy megyénkben a Bach-korszakban himlőoltás által több község lett bujakórral fertőztetve s ezért népünk a karról-karra való oltástól irtózik, s nem csak az oltás elől búvik el, de gyermekéből oltó anyagot sem enged szedni, mert tudja azt, hogy oltás müvelet által lett a ragály elterjesztve, s nem tud tenni különbséget az oltó anyag kiszedése és beoltása között. Igaz, hogy ezen tekintetben az uj kényszeroltási törvény életbeléptetése a helyzeten javithat, de a passiv ellenállás, mely a nép meggyőződésében találja gyökerét, a törvény végrehajtásának közegeit tevékenységében csak annyira megbéníthatja, mint megbénitotta Magyarország passiv viselkedése a szuronyra támaszkodott Bach korszakot. A lefolyt járványban gazdag évben szerzett tapasztalataim szerint bizton állithatom, hogy a népnek értelmesebb része csak a karról-karra való oltástól idegenkedik, és sok község felsőbb rendelet bevárása nélkül eredeti tehénhimlőt hozatott, s vonakodás nélkül engedte magát azzal beoltatni. Nézetem szerint kívánatos, hogy a hangulattal egyezőleg a karról-karra való oltás beszüntettessék, s a helyett az eredeti tehén-himlőveli oltás léptettessék életbe. Csakis ezen módon reménylem ezen vészes járvány meggátlását. Fentebb említettem, hogy feltűnő, miszerint 9608 közül 2270 egyén ösmeretlen betegségben halt el, de nem lehet csudálkozni rajta, ha meggondoljuk, hogy minden, a műveltség alacsonyabb fokán álló nép inkább hisz a saját szinvonalán — mint felette álló szavainak. Igy volt ez az őskorban, s a műveltség alacsonyabb fokán álló réteg (a többség) ugyanaz ma, mint volt hajdan. A kuruzsolás dívik ma — mint dívott régen, és szedni fogja áldozatait, mert a kuruzsolás a törvényben ugy van definiálva, hogy csak akkor képez vétséget, ha az díjazás mellett történik, s miután az orvosok nem tartják szükségesnek magukra nézve, hogy martyrokat teremtsenek (mert a kuruzsolás üldözése kenyér irigységnek is tekinthető), nehogy üldözőknek tekintessenek, az ilyen helytelenséget inkább elnézik, mintsem a közvéleménynyel szemben magukat nevetségesekké tegyék. A törvény azon reudelkezése, hogy a 7 éven alóli elhalt és nem gyógykezelt gyermekek szülei vagy gyámjai megbüntettessenek, mindaddig, mig a népben azon meggyőződés, hogy az észszerűen gyógykezeltek közül kevesebb hal el, mint különben, gyökeret nem vert, sikertelen; hiszen minden orvos-társam igazolhatja, hogy sok szüle a büntetéstől való alaptalan hitében gyermekét orvossal nézeti, de a rendelvényt fel nem használja, hanem vagy kuruzsolásra, vagy a sorsra támaszkodik. A körorvostól nemcsak idegenkedik, de azt gyülöli, mert fizetését meri kérni, legtöbbször csekély sikerrel. Ezen gyűlölködés tetemesen csökkenne, ha a körorvosoknak fizetése valamely vármegyei pénztárból előlegeztetnék. Másodsorban 1909 számmal a »veleszületett gyengeség« szerepel, tehát 19%-a az összes elhaltaknak. Már pedig képzelhetlen, hogy Isten az emberek ötöd részét életképtelennek teremtette volna; hanem inkább hiszem, hogy az észszerű gyermek-nevelésben tudatlan auyák, kik közzül a művelt osztálybeli nőket sem zárom ki, két-három napig a természetes tej táplálék helyett holmi fodormenta vagy más eféle forrázatoktal vélik táplálhatni ujdonszülötteiket, vagy pedig a kellemetlen sirás csillapítása végett tejben megáztatott könnyen megsavanyodó rongyba göngyölt kenyér darabbal dugják be a kisdedek száját. A fülledt levegő s tisztátalan tartás a végzetes eredményhez sikeresen hozzájárulnak. Befolyással van a halálozásra a vallás. Legkevesebb halt el — mint az előző években is — az izraeliták közül, 2,7%; helvét hitvallásuak közül 4,1%; római katolikus közül 4,3%; ágostai hitvallásuak közül 4,8%. Legtöbb a görög katolikusok közül, 6,3%, talán a sok ünnep és böjtölés — atquale — kereset nélküliség és rosz táplálkozás miatt. A halottak 63% át 7 éven alóli gyermek szolgáltatta, még pedig 51,7% fiu, 48,3% leány. A 7 éven alóliak közül nem gyógykezeltetett 57%, aki gyógykezeltetett is, a legtöbb esetben egyszer látott orvost. A felnőttek közül csak 41,5% nem gyógykezeltetett. Hogy melyek voltak a leggyakoribb betegségek, nem tudni, mert az orvosok a jelentkező betegek közül csak a ragályos betegségben szenvedőket jegyzik fel, a betegek pedig csak kivételesen fordulnak orvoshoz, sőt ha az orvos a faluban megjelen, mi többnyire dobszó által tétetik közzé, a betegek eltitkoltatnak. A hét éven alól elhalt és nem gyógykezelt gyermekeknek szülei vagy gyámjai ritkán büntettetnek, és talán ez jól is van igy, mert a köznép még jobban elriadna az orvostól. A járásorvosok jelentése szerint az összes elhalt gyermekeknek 57,9%-a nem gyógykezeltetett, a főszolgabirák jelentései szerint pedig csak 54,7. Ezek szülei vagy gyámjai megbüntettettek a dadai alsó járásban 24, a dadai felsőben 42, a nagy kállóiban 7 esetben, összesen 73 esetben. Orvos van a vármegyében 42; ezek közül 10 sebész. Foglalkozásra nézve 1 megyei főorvos, 7 járásorvos, 5 községi és városi, 14 körorvos, l kórházi főorvos, 1 kórházi alorvos, 17 pedig magán gyakorlatot folytat. Szülésznő van 198; ezek közül 105 főorvosok által képesített régi bába. Gyógyszertár van 19, s mindannyi kedvező eredménynyel vizsgáltatott 1887-ben. A 17 egészségügyi csoportok közül, a körorvosi állomás esik a karászi, a rakamazi és m. pócsi körben nem volt betölthető. Védhimlőoltásban 7429 egyén részesült, ujraoltásban pedig 3794, összesen 11,223; az oltástól való idegenkedés leküzdése végett számos községben az oltás eredeti tehénhimlővel történt. Jósa András, megyei főorvos. Nyirvidék IX: 20. 1888. május 13. 2-3.