Jósa 076.
A karászi sírmezőről. Archaeológiai Értesítő XII. 1892. 171-173. Dr. JÓSA ANDRÁS A KARÁSZI SÍRMEZŐRŐL. (Szabolcs m.) Márky Elek barátom karászi birtokán talált Péter és Szent István-féle érmet adott át nekem, melyeknek értéke a lelet körülményeiben rejlik. A Péter-féle érmet, melynek körirata egyik lapon PETRUS REX, a másik lapon PANNÓNIA, egy Sack-féle eke által kivetett koponya fogai között találták. A sírmezö Márky Elek úr birtokán Karász községtől északkeletre 2 kilométernyire, a tanyától délnyugatra, mintegy 300 lépésnyire a Zanóczky domb és Vecse kut lapos közt északról délre nyúló, több száz lépés hosszú, 2—3 méter magas keletre és nyugatra lejtő, a környezethez hasonló talaj minőségű emelkedésen fekszik. Ezen mintegy 20 hold területű emelkedésnek közepe táján 3—4 hold területről került néhány érem, melyeket többnyire a tanyabeli gyermekek hánytak el. Egy Szent László-féle dénár (Rupp VI. species), egy kis csüngő mellkereszttel Fülöp Jenő bérlő úr által a nemzeti múzeumnak küldetett fel. A kereszt hossza 5-3 cm. szélessége 3 ctm. Anyaga bronz. Egyenlő szárú. Előlapján ráforrasztott Krisztus-alakkal, melynek bő ruhája van. Lábai nem látszanak. Kezei kereken és nem szögben hajlanak, arcza ovális, melyet egy domború egyenes vonal oszt ketté. A kereszt hátlapján egy kisebb kereszt. Ezenkívül felküldetett egy tekercses végű hajgyűrű (átmérője 3 cm.) egy koponya fülnyílása mellett. Ez egy 2 milliméter vastag hengerded és úgy látszik, hogy bronz huzalból készült szorosan záródó, de össze nem forrasztott 2,3 ctm. átmérőjű karika, a huzalnak egyik vége tompa, másik vége 4 milliméter szélesre kalapált. Ezen ellapított vég S alakulag vissza, azután ismét előre kunkorodott. Ilyen karikák a IV-től XIVik századig terjedő időszakból származó sirokban találtatnak. A karika tehát magában a karászi sírmező korát meg nem állapítja. Az itt talált érmek Sz. István, Péter és Sz. Lászlótól származnak. A temető tehát 1000-től 1095-ig népesedett be, tekintve a temető nagy terjedelmét nem is egy pár év alatt. Hogy vajjon 1000 előtt vagy 1095 után temetkeztek-e ide, tekintve a sírmező nagy terjedelmét, valószínű; de ezen kérdést csak a további ásatások, melyek Márky barátom szívességéből kilátásban vannak, fogják eldönteni. Öt sírt bontottunk meg, melyek az eke által még bolygatva nem lettek. A két elsőnél a sorrend keresésével felhagytunk, mivel úgy látszott, hogy az eke azon tájékon már több csontot vetett fel. A sírmező északi végén, északról déli irányban néhány öl hosszú árkot huzattunk és három csontvázat felfedve meggyőződtünk, hogy a hullák egymástól két méter távolságra eső sírokba temettettek. A tetemek 40—50 cm. mélységben találtattak, fővel nyugatra, lábbal keletre, hanyatt fekvő kinyújtóztatott helyzetben, a karok a törzszsel párhuzamosan helyezve. Koporsónak vagy más sírkibélelésnek, vagy tapasztott sírfenéknek semmi nyoma. A bordák, a kéz- és lábfejek, a csigolyák (egy csontváz kivételével, melynek pár lágyékcsigolyája még kiemelhető volt), bélcsontok már mindeniknél annyira el voltak enyészve, hogy azoknak még helye sem volt megkülönböztethető a környező homokföldtől. A koponyák, — bár a föld súlyától kisebb-nagyobb mértékben összenyomva, — és a nagyobb szárcsontok elég épek voltak, de a leggyengébb mozdítási kísérletre szétmállottak. Négy koponyát úgy mentettünk meg a teljes széthullástól, hogy részben a környező földdel emeltük ki nagy gonddal és a tanyai padra helyeztük száradás végett. Reménylem, hogy a fej méreteit talán megközelítőleg lehetséges lesz megállapítani. Annyit állíthatok, hogy brachycephalok, — azaz rövid fejűek — és orthognatusok — egyenes, nem előrenyúló arcz-élüek — voltak. A csontvázak hosszát nem állapítottuk meg, a mi bajos is lett volna, mivel a lábak teljesen el voltak enyészve. Egy csontváznak a czombcsontja az izületfejecstől a külső condylus végéig 45 cm. volt, a sípcsont végéig, a bokaizületig pedig 81 cm. Egy másiknál ezen méret csak 73 cm. volt. Egy csontváz bal alkarján, közvetlen a kézfőizület felett egy szép világos malachytzöld, fényes patinájú (nemes rozsda) nyitott végű bronz karpereczre akadtunk. Átmérője 7,5 cm. Letompított négyszögű huzalból készült. Egyik éle befelé áll. A huzal vastagsága a középen 7, a két végén 3 milliméternyire véknyúl. Újhelyi Aladár úr néhány hét előtt ugyanezen sírmező más részéről még két teljesen hasonló karpereczet kerített, melyek csak abban különböznek az itt találttól, hogy patinájuk nem olyan szép, többnyire lekopott és inkább sötétzöld. Újhelyi barátom egyiket nekem, másikat dr. Farkas Balázsnak ajándékozta. Egy másik csontváz jobb alkarjának alsó végén egy hasonló átmérőjű, de előrehaladottabb ízlésre valló világoszöld, de kevéssé fénylő patinájú bronz karpereczet leltünk. (A fülbevaló, melynek törött párja is megkerült, ugyaninnen való.) Ezen karperecz teljesen zárt, s úgy néz ki, mintha két vékonyabb 13-szor egymás körül sodrott huzalból volna készülve. Ez azonban csak úgy látszik, mert tulajdonképen öntött darab. A sodrottnak látszó huzalnak vastagsága 5 mm. A karperecz kerülete 22'5 cm., ebből azonban csak 16 cm. sodrott kinézésű. Innen egymással szembe néző, két kiülő szemű kígyófejjé alakul át, a kígyónyakakon öt harántirányú rováttal. A kigyófejek — háromszögű hasábbá — mintegy madárcsőrré vékonyodnak és minden határvonal nélkül összeforrasztvák. Ezen csőr alakú részlet, mely a karperecz záródását képezi, 2'5 cm. hosszú. A csontvázakra 40 -50 -60 cm. mélységben bukkantunk. Az először megásott sír felett a vetés felületén egy obsidián kömagnak gesztenye mekkoraságú töredékét találtam. Cseréptöredékre vagy pláne edényekre nem akadtunk. Az általunk kiásott koponyák fogai között érem nem találtatott, pedig Fülep úr, ki szavahihető művelt egyén, határozottan állítja, hogy két koponyánál ezen körülmény előfordult. Megközelítő becslés szerint ezen sírmezőben pár százan temetkeztek.— Nyíregyháza, 1891. évi október 2-án. Dr. Jósa András.