Bronz bokadísz:
találtatott 1890 év tavaszán NagyHalászban. Eggert úr birtokán. A lelet körülményei még mai napig – 1890 18/7 – előttem ösmeretlenek.
Az ékszer sulya 220 gramm.
Ezen négy tagból álló ékszer teljesen hasonló ahoz, mely Gáván a Katóhalom aljában 1889ben lelt csontváz bokáján találtatott, és a' melynek a záródást képező egyik, és az ebből haránt kinyuló peczkét magába felvevő szomszéd másik részét Kömmerling János szolgabíró úr nekem ajándékozta. Az ékszernek másik két kiegészítő része Csoma József úr gyüjeményébe került. Hogy az ékszer nem volt egyébb mint bokadísz bizonyítja az általam a helyszinéről elhozott mind két síp és szárkapocs csont alsó végét körülfutó mélyreható rézrozsda. A Katóhalomban, és közvetlen közelében talált tárgyaknak leirását lásd: Lehóczky Tivadar barátomnál néhány hét előtt egy futó látogatás alkalmával – azt hiszem az országban páratlan localis magán gyűjteményében, melyet Bereg vármegye közönségének szánt, nehány hét előtt egy hasonló ékszert láttam, melyet azonban részint az idő rövidsége, részint gyüjteményének kápráztató gazdagsága, de különösen a miatt nem néztem meg okával, mert a halászi gyönyörű ép példányt későbben volt alkalmam a tulajdonosnak szívességéből Kállay András Főispán urnak közvetítésével megtekintenem, és csak azután kezdettem különösen érdeklődni, és mosolyogni a felett, hogy volt nép, mely ezen igen kényelmetlen díszbékót hordani nem átallotta.
A nagyhalászi teljesen ép példány négy 62 mm magas, 47 mm széles, és 35 mm mély elipsoid segmentumból áll, melyeket legjobban czitromhéjjal lehet összehasonlítani, és a melyeknek leválasztása nem úgy történt a metszés a két poluson keresztül a szemben állü meridianntok irányában vezetettek volna, hanem úgy, hogy mindkét oldalon az egyik a másikat ellenkező polusig vitt metszés az eqatornál nem a megfelelő meridiánra eső partján, hanem attól mintegy 15 foknyira találkozik úgy, hogy az oldalnézet nem (rajz = fordított D), hanem (rajz) alakot mutat.
Ezen négy kagylószerű segmentum közül 90 fok alatt három – az equatoron 24 mm széles és 3 mm vastag – hiddal van egy darabbá öntve.
A negyedik teljesen hasonló idomú és nagyságu záró rész önálló külön darabot képez melynek equatorán, jobbról balrról 8 mm széles a meridionális vonalban 28-30 mm hosszu legyező élesen végződő paizsszerű nyujtvány van öntve, melyeknek belső lapjia oly homorulattal bírnak, hogy azok a szomszédos domborű héjaknak megfelelő részét a legpontosabban fedik.
A bal szomszéd héjnak equátorából egy oldalról nézve 3 mm. Felülről 8 mm széles és ugyan ilyen hosszu csapja van, melyben a kagyló tövénél 2 mm átmérőjű meridionális irányu lyuk van hagyva és arra szolgál, hogy a záró rész paizsnyujtványa alatt hagyott megfelelő részbe pontosan bele iljék, és hogy a paizs nyujtvány 22 mm keskeny tövénél a hasadékon szmben álló lyukakba helyezett szeg a záró részt az egy darabbá öntött 3 résztől elmozdulni ne engedje, hanem mint ajtó a' sarkán szabadon nyitható legyen. A záró résznek ellenkező szélén a' paizsszerü nyujtvány alatt egy 2 mm vastag, meridionális vonalban tövénél 10 mm széles 24 mm hosszu nyelvalakulag kihegyesedő az aequatorialis görbülettől ellenkező irányba kikanyaruló szilárdan a záróhéjhoz öntött peczek van, mely az ezzel szomszédos kagyló oldalán hagyott nyílásba a legpontosabban beleillik.
Ha a békót beakarjuk zárni elöbb ezen peczket kell a megfelelő nyílásba dugni, azután ugyan ezen kagylónak másik aldalán levő befelé nyitva hagyott réssét a masik szomszédrészből kiálló csapra mint az ajtót a zárjára behajlítani, és ezen levő egy, és a záró kagyló szélén levő két szemben élló lyukon egy szeget keresztül dugni. Ekkor egy olyan kitűnően záródó gyűrűt kapunk, melynek rezgését a legerősebb rázásra sem halljuk.
A czitromhéjhoz hasonló négy egyforma kagyló kifelá domboruló része csak papír vastagségu, befelé néző pereménél azonban már 5-6 mm. Vastag, úgy hogy az a boka felett levő alszár rész domborulatához aként illik, hogy azt fel ne dörzsölhesse.
A fénye zöld patináju kagylók küfelületén szorosan oda tapadó szövet látszik, a mely szövetnek szálai egymástól egy millimeternél valamivel kevesebb távolságra vannak egymástól. (épen ilyen szövet borította a katóhalmi békókagylókat is.) Egyiken rostszálak nyomai vonulnak keresztül kasul, de a melyeknek paralell szálaiból öt is megy egy millimeterre. Az összezárt békóforma dísznek nyílása mely a bokát körülfogta 60-62 mm. Külső átmérője a szemben álló négyszögben elhelyezett kagylók legkiállóbb pontjaitól mérve 120 cm.
A gáva katóhalmi töredékeknek méretei a halászival azonosak. A bereginek leírását Lehoczka Tivadartól várjuk.
(Mellé írva:) Hamvas-domb. Szöllőföld planírozás alkalmával 1888 egy vaskard társaságában
Rajzos tábla
Zárórész felölről
szemben
oldalnézet
N.Halászi bokadísz bronzból. Czitromhéj alaku és mekkoraságu három része egy darabból van öntve. A zárórész nyelvének az egyiken rés, a másikon egy átlyukasztott csap van hagyva, mely a zárórész rovátjába illik, úgy hogy egy szeggel a legpontosabban bezárható.
A pupokon a díszt borító szövet most is tistán látható.
Kállay András Fősipán úr szívességéből bírom.
További rajz
Peczek hossza 3 mm
öreg???
Somogymegye Jämniczky (??) Sáandor kérte Lehoczky Tivadar részére Jankovics Gusztávtól.
