Rómer Flóris: A geszterédi ásatások és a szabolcsmegyei múzeum: Archaeologiai Értesítő I: 9. l868‒1869. (1869) 181‒185.
Folyó évi márczius 3-án Nagy-Kállóból b. Vécsey József szabolcsmegyei főispán úr ő méltóságától táviratot kaptam, melyben jelenti: hogy Geszteréden az ásatások nagyban folynak. s hogy Ipolyival, gr. Hunyady Lászlóval és b. Graffenried Manó urakkal a helyszínén csütörtökön, azaz ötödikén jelenjek meg. A távirat oly váratlanul jött, hogy kötelességeimet cl nem mulaszthatván, és az idő rövidsége miatt előkészületeket sem tehetvén, a szabolcsi régészeti egylet tisztelt elnökének, mivel Ipolyinak innen irni már szintén késő lett volna, ezt válaszolám: „Nem mehetek. Hunyady Mosonyban van. Graffenried lakása ismeretlen. Sajnálom, egész jövő héten szabad lettem volna.”
Azonban az idő oly roszra fordult, hogy a tervezett ásatást továbbra kellett halasztani, és igy márczius 7-én levelet vettem ő méltóságától, melyben tudtomra adja, hogy 10-én négy külön halomban levő sírok fognak felnyittatni, hogy addig a halmokat egész a sírokig bontani fogják, s igy csak kevés idő kellend, miszerint a temetési helyek tartalmát kikutassuk.
Tudván azt, hogy a halmok gyakran több nemzedéknek és különböző korszakoknak szoktak temetőül szolgálni, távirtam ő méltóságának, hogy ne csak az aknára, hanem a bontandó halmok többi részeire is kellő gond legyen, és hogy kedden egyenesen Geszterédre megyek. Azonban nem levén nyugtom, s hogy valamit, mi talán fontos lehetne, el ne mulaszszak, a táviratás után a havazást és a nagy hideget nem vévén tekintetbe a pályára ültem, és a debreczeni indóházhan ft. Támár Imre n.-kállói lelkész úrtól megismertetvén, nem mint eredetileg szándékom volt Geszterédre, hanem Kállóra vitetvén, ő méltóságát mintegy 8 órakor megleptem.
A roppant sár az ásatást nem engedé, s igy a régi kállói várnak még itt-ott fenlevő nyomait vizsgálván, csak kedden rándultunk ki a halmok helyére, hol a fogadott napszámosok a régészetünkért lángoló helybeli reform. lelkész Németh Dániel úr vezénylete alatt serényen dolgoztak, s a munkába vett négy halomnak nagy részét már fel is bontatták.
A halmok két csoportja magától a falutól nyugatra fekszik, és a vaskutiak fekvéséhez nagy hasonlatossággal bir. Az északi vonal a délivel hosszúkás monort látszik képezni; némely halmok majd földig leszántvák, mig mások könnyen felismerhetők. A déli vonal, melynek egyik halmában a 49-dik és kk. 11. leirt kincset találták, a helybeli reform, lelkésznek tagján fekszik, és hat, jól kivehető és egy ezen sor előtt fekvő, már évek előtt felbontott és leszántott halomból áll. Az északnak fekvők egyike a zsidó temető, melyet felásni igen érdekes lenne.
A nyitott halmok földrétegeit vizsgálva, azok a jellemzésre kevés biztos pontot nyújtanak. Legfelül mintegy 18"-nyire barnás, ez alatti rétegen 30"-nyi feketés föld terült el, majd egy 3''-nyi sárgás réteg következett meszes darabokkal, alatta 13" sárgás, homokos agyag, melynek színe minél alábbra jutottunk, annyival inkább világosabb lett és a néptől bolt földül ismertetett el, melyet az ásó soha sem ért.
A nem kellemes idő és a kevés eredmény tekintete nélkül az ásatás vigan folyt, de mennél inkább behatottunk az oldalakba és a halmok aljába: annál jobban meggyőződtünk arról, hogy itt már régen megelőzhettek valami kincsásók, kik talán egyedül nemesebb érczet keresvén, a rájok nézve érték nélküli vas és bronzdarabokat a csontok egyes részeivel együtt érintetlenül hagyták, mig a kevés ezüstre, mely az először felbontott balomban találtatott, nem bukkantak. – Már az, hogy az első halomban csak töredékekre és csontvázrészekre akadtak, látszik ezen nézetet bebizonyítani, de erről még inkább meggyőződünk akkor, ha azt tekintjük, hogy az összevissza hányt föld is, a már egyszer történt felbontásról bizonyságot teszen.
A mit találtak, a falutól számítva az első dombban, az egy lófejből áll, melyet 3'-nyi mélységben felástak, és 5'-nyira a sárgás földrétegben elszórt fakorhadékból. egyes széndarabokból. A hajdani hasábalakú sírgödör keleti oldalán egyes vasdarabok, mintegy kapcsok részei fordultak elő, melyek még inkább meggyőznek arról, hogy e helyen ugyanazon népfaj temetkezett, mely a vaskuti halmokat emelé, mert egy lapos fejű vastag vasszeg; 4 darab vas karika, egyenes pöczök formával összekapcsolva; kampó alakra görbített pántok, mind a vaskuti leleményre emlékeztetnek. A 2-dik halomban, műtárgyakból csak egy 6"'-nyi átmérőjű borostyánkő karikát leltek, mely mintegy 1½"' vastag és fényét elvesztvén, fehéres kérgűnek mutatkozott. Az utolsóban, egyes vasrészleteket, cseréptöredékeket és vázmaradványokat találtak.
Hogy ezen egész halom-csoport, talán már régen, másféle archaeologoknak, mint jelenleg mi vagyunk, figyelme és munkássága tárgyául ki lőn tűzve, abból is látható, mert azon halomban, mely a mieinkkel egy vonalban emelkedik és mintegy kis negyed órányira esik, az ásatási eredmény szintén csak ilyen csekély volt, mint Greszteréden. Somossy András úr t. i. a szabolcsi régészeti egylet tagja 1869. febr. 18-án a micskei pusztán álló halmot egész figyelemmel ásatta fel, azon szándékkal, hogy a lelt tárgyakat a kállói muzeumnak átadja. Azonban a nagy munka után nyert zsákmányt, egy kis szivardobozban adhatta át főispánjának. A fődarabok, melyeket le is rajzoltam, ezek: a) egyenes, a mi közönséges kapcsainkhoz hasonló vaspánt, hoszsza 7", szélessége 9"', végei 1" 8"'-nyira felállanak; b) egy S alakú vaspánt, hoszsza 2" 3"', szélessége 1", vastagsága 4"'; c) egy kevesebbé görbült vaspánt, ennek hoszsza 2"6"', szélessége 1"4'", vastagsága 2"'; valamint ezeken, úgy a többi rozsdás, alaktalan vasdarabokon is mindenütt a farostok maradványai látszanak, s véleményem szerint a pántokkal összetákolt pallók, melyek a koporsót alkothatták, fenmaradt részletei; d) előfordultak még összezúzott csontdarabok, és e) egy sárga-vörös korsótöredék, finom agyagból korongon készülve, és egy más vöröses agyagedény töredék sokkal durvább anyagból. Mind ezen darabok jelenleg a n.-kállói muzeumban őriztetnek. De bir ezen, bár csak néhány hét óta létező és három szekrényben a főispáni lakban felállított gyűjtemény más becsesebb darabokkal is, melyek az egylet tagjai, főleg pedig a megyében sokat utazó és ezen messze kiható ügy mellett buzgólkodó Dr. Jósa megyei főorvos úr gondoskodása által napról napra mindinkább szaporodik. Ezen tárgyak közt felemlítendő néhány csiszolt kővésű, Mészáros Dániel és Horváth Imre urak ajándékai; több durva anyagú, czifrázata miatt érdekes agyagedény Eszlárról Graeffl József úr által ajándékozva; sarkantyú, buzogány, várpuska, kézij s egyéb fegyverek; ezüst kapcsok Genczy Ferenczné asszonyságtól, bronz sarló, és egyebek. Ha meggondoljuk, hogy főispán úr ő méltósága a szép arany karikákat, és az egész geszterédi érdekes leletet a m. n. múzeumnak ajándékozá, könnyen elgondolhatjuk, hogy ezekkel együtt már eddig is megtelt volna a három szekrény.
Az éremgyűjteménynek kezdete is meg van; mint nevezetesebbeket említjük a rómaiak közül:
HADRIANVS AVG COS III PP,bbkosz. b. n. fő )( RESTI TVTORI HISPANIAE a b. néző
Imperator előtt bal térden kérő b. kezében olajágat tartó női alak. (119–138) ezüst. Angyalossy Szilárdtól, Kis-Létán.
DIVA FAV ST (ina), )( CONSE (cratio) b. haladó páva, gyöngykoszorúban, ezüst. Angyalossy Szilárd ajándéka, találtatott Kis-Létán.
… SAR ANTONINVS )( CONSECRATIO, sas golyón, ezüst; Zoltán Ödöntől, Apagyról.
M ANTONINVS AVG ARM PARTH MAX b. n. bbk. fő )( TR P XX IMP .cos
III j. n. és bal kezében bsgsz. tartó béke, lába alatt PAX. (166 Kr. u.) ezüst. Adta Csajkós Ferencz, találták Geszteréden.
1) N THEODOSIVS P F AVG, gyöngyszalaggal )( REPARATIO REIPVB, baljában Victoriát tartó Imperator jobbját térdelő alak fogja. *BSISc, (379—395) réz, nagyobb érem.
Magyar érmekből van:
3 darab tatár-féle pénz;
egy ezüst dénár: TEMPORE JO : GVBER, cseh oroszlánnal;
1 második Ulászló;
1 második Rudolf 1582, és
1 második Mátyás-féle 1612-ből, egy pedig 1615-ből.
Erdélyiekből:
2 darab Bethlen Gábortól.
Ausztriai házból:
Ferdinandus, Comes Tyrolis 1641. 2 darab.
Lengyel pénzekből:
1. Báthori ístván ezüst garasa 1582-ből, és
3 Zsigmondtól (1588–1632)-ig 4 darab ezüst garas, Apagy, Acsád és Geszterédről; egyébiránt ezek hazánkban a gyakrabban előfordulók közé tartoznak.
Schweidnicz városáé a poseni berezeg ségben:
LVDOVICVS .... j. u. sas )(† CIVITAS o SWIENIo 1526, közepén liliomos korona. (L.
Appel IV. 2969.) Geszteréden.
Az egyletnek eddig már 110 tagja van, kik évenkint egy forintot fizetnek, de vannak, mint p. o. Vécsey báróné, kik az alapot 5 frtnyi évdijjal gyarapítják; magának a főispán úrnak áldozatai, melyeket eddig a kutatásokra tett, talán az összes alapot is felülmúlják, pedig eddig még az egylet nincs is szervezve. Tokai Nagy Lajos és dr. Jósa megyei főorvos urak buzgalma, és az egész megyei közönség érdeklése mellett lehetetlen ezen egyletnek nem gyarapulnia, annál inkább, mert az önművelés eszközeire, a szükséges munkák megszerzésére, a költséget nem sajnálják. Legyen szabad reméllenünk, hogy legközelebb az egylet működéséről az illető uraktól minél örvendetesb tudósításokat veendünk.
Rómer.
