XII. A vármegyei muzeumról (Jósa 425)
A vármegyei muzeumról.
Tiszteletteljes jelentése Szabolcsvármegye alsipánjának Szabolcsvármegye 1905. évi közigazgatásának állapotáról. Nyíregyháza 1906. 79–83.
Szabolcsvármegye közönségéhez
7200
1906. K. számú
tiszteletteljes
Jelentése
Szabolcsvármegye alispánjának
Szabolcsvármegye 1905. évi közigazgatásának állapotáról
XII. A vármegyei muzeumról
Muzeumunknak ősrégészeti gyűjteménye részint vétel útján. de legfőképpen művelt közönségünknek áldozatkészségéből örvendetesen gyarapodott; részben oly ritkaságokkal, melyekre büszkék lehetünk, és a melyeknek szakszerű ösmertetése a m. t. akadémia kiadványában megjelenő Archeologiai Értesítőben lesz közölve és méltatva.
Itten tehát csupán azoknak felsorolására szorítkozom.
Virányi János kenézlői körjegyző úr a bodrogközi Bodrog-Zsadányból, a mely vidék ősrégészeti szempontból Szabolcsvármegyével egy fedél alá tartozik, 28 darabból álló bronzleletet mentett meg és ajándékozott muzeumunknak.
A lelet következő tárgyakból áll:
Fülecskével ellátott köpüs baltához hasonló, de jóval nagyobb, valószínűleg földásásra használt, három köpüs eszköz és egy ilyennek alsó része.
Három szárnyas balta és egy ilyennek alsó vége.
Egy kicsiny harczi csákány.
Egy kacsa-alak, mely analogiák után ítélve, tengelyvégszegnek felső végét képezte.
Egy ritkaság számba menő tőrnek töredéke.
Három ép sarló és három töredék.
Három nyitott végű karperecz.
Két nyitott végű karpereczhez hasonló tárgy, a mi azonban karperecz nem lehetett, mert belső körülete éles lévén, a régészek által bronzkorszaki pénznek tekintetik.
Négy drb. különböző alakú bronzdurvány. mintegy bizonyítékai annak, hogy a talált tárgyak helyben készültek. Legérdekesebb és bronzleletek között eddig unicumszámba tekinthető egy félkörnél nagyobb üres cső, melynek külső felülete különböző alakú részarányos vonalakkal van díszítve és a mely tárgy egy kardhüvely alsó végének összefoglalatát képezhette.
Muzeumunknak - eltekintve a sok száz obsidián és kovakésektől, nyílhegyektől - kilenczvennyolcz szabolcsvármegyei, többnyire ép kőbaltát, kalapácsot és vésőt őriz, a melyeknek nagy része olyan kőzetekből készült, a melyeknek hozzánk legközelebb eső lelőhelyeit szakértőink górcsövi csiszolatok hiányában - a mi pedig csak a tárgyaknak sérelmezésével lenne előállítható - eddig még meg nem határozhatták.
Ezen körülményből világos az, hogy a Nyírnek öt-hatezer év előtti őslakói messze távoli vidékekkel állottak kereskedelmi összeköttetésben.
Külföldi muzeumokban ezer számban láthatunk kőeszközöket, de csak közeli lelőhelyeknek kőzeteiből.
Az agyagiparnak termékei valamint ma, úgy a kőkorszakban is vidékenkint egymástól igen eltérőek voltak.
Őskori cserépedényeinknek korszakonkénti beosztása sokszor csak tapogatódzáson alapult, mert eddig csak szórványos egyes leletekkel rendelkeztünk.
Vidékünk kőkorszakának ezen homályos pontjára nagy világosságot vetett gróf Andrássy Gyula tiszadobi uradalmának tiszttartója és főintézője Torday József úr, a ki a tiszaszabályozás előtt több ezer holdat körítő Tiszának egyik félszigete délnyugoti szélén fekvő Urkom dűlőben 50 hold szőlőterület forgatása alkalmával, ennek a homokos nyíri vidék legszélső részének szélén talált őskori tárgyakat muzeumunknak szíves volt beküldeni.
Pótolhatatlan vesztesség a Nyír-nek archeológiájára nézve az, hogy Torday tiszttartó úr a terjedelmes uradalomnak egyéb részén lévén elfoglalva akkor, mikor szakmánymunkások ezen területet már felásták, csak a rombolás után szedhette azon tárgyakat nagy gonddal össze, a melyek még megmenthetők voltak. A csaknem rendes sorban fekvő sírokban talált tárgyak nagy része azonos azokkal, a melyeket európai hírű régészünk, dr. Wosinszky Mór, a tolnamegyei Lengyelen talált és a mely kőkorszaki leletről egy igen vaskos kötetben azért számolt be német nyelven, hogy arról a külföldi tudományos körök is értesülést szerezhessenek.
Szárazon felsorolva a lelet a következő tárgyakból áll.
Különböző - tehát nem együvé tartozó talpcsöves - edénynek alsó csöves része öt darab. Ilyennek felső - tál alakú - része három darab.
Különböző nagyságú, köcsögalakú, átellenes fülecskékkel ellátott edény kilencz darab.
Különböző alakú és nagyságú - többnyire ép - csésze vagy fazék forma edény tíz darab. Egy sírból kutya és ökör csontok, két kőkorszaki edénytöredék páratlanul dúsan van ékítve.
Ezen - a mi vidékünkön talált ős edényeknek korhatározatára páratlanul fontos - leleten kívül, ugyanezen - mintegy egy holdnyi - területről került még négy őrlő kő, melyeknek származási kora kétes.
A Krisztus előtti évezred második feléből, az u. n. La Tène korszakból egy gyermek karra való bronz spirális, egy vas kés, melynek vékony hengerded nyelét hét - gyöngysor alakúlag - egymás felé helyezett - a nyélhez forrasztott - zöldes üveg paszta gömbök díszítik.
Egy szépen díszített törött peremű kis edény a gávai Kató-halom melletti edényekhez hasonlít, és a Kr. utáni IV.-ik századból származó Constantin családi éremmel együtt találtatott.
Került még itten egy pár avar kengyel és két áttört művű bronz szíjvég díszítés, melyeknek egyike elveszett.
Ezenfelül még egy kis szakállas köpüs vas nyíl, valószínűleg a XIV-XV.-ik századból származik.
Iván János raádi ev. ref. tanító úr ügyszeretetének és Krasznay Péter ny. főszolgabíró úr közbenjárásának lehet köszönni, hogy a Raád község közvetlen déli szélén újonnan telepített szőlő-talaj mélyítés alkalmával talált - anyagukra nézve teljesen értéktelen - tárgyakat a találóktól meg lehetett vásárolni.
A legérdekesebb az itt talált tárgyak közül egy háromrétre hajlított - a Kr. előtti évezred közepéről származó - kard, melynek szokatlan markolatát egy hosszában végighasított, kivájt nagy ugorkához hasonló, középen dudoros burok képezi.
Ezen kard mellett egy széttöredezett vashuzalból művésziesen fonott kardkötő láncz találtatott, amely mű egy mai aranyművesnek is becsületére válna.
Egy sodrott bronz nyaktekercs; kis bronz csörgő, a milyenre honfoglaláskori leletekben is akadnak; egy pasztagyöngy; La Tène ízlésű vas fibula; három ezen korból származó ép edényke és több töredék; egy kőkorszaki kissé töredezett cserépedény, és ezen kívül egy falevél alakú honfoglaláskori nyíl és két kés ugyanezen lelhelyről származik.
Ifj. Kállay András úr révén a halászi Tétke-dombon talált két nyitott végü, külső kerületen rovatokkal díszített karperecz, két kivül-belül éles súlyos bronzkarika, melyek a bronzkorszakban pénzül szolgáltak; két darab bronz penge töredék és egy égetett embercsontokat tartalmazó urna, melyben egy nyitott végű ezüst lemezzel borított bronzkarika került muzeumunkba.
Szélessy Pál úr Gégényből egy hasonló tárgyat, egy hosszában rovatolt, nemes rozsdájától megfosztott nyitott végű bronz karpereczet és egy La Tène ízlésű aczél csákányt ajándékozott.
Olchváry Pál főszolgabíró úr közbenjárásával Vencsellőről egy öt gramm súlyú, a Kr. utáni IV.-ik századból származó rekeszes színarany fülbevaló, és egy kőkorszaki talpcsöves edénynek alsó része jutott birtokunkba.
Róth Ferenc nyíregyházai borkereskedő egy Pazonyban talált, páratlanul szépen díszített tömör markolatú bronzkardot; egy 21 cm. és 4 kiló súlyú felül sík, ellenkező oldalán domború bronz pogácsot és egy 17 cm. hosszú, 16 cm. széles, 230 deka súlyú csillámpalából készült őrlőkövet ajándékozott.
Az ugyanottan talált cserépedényeket a munkások ősi szokás szerint szétverték és elhányták.
Kovács István kir. táblai bíró úrnak szőlőjéből talajmélyítés alkalmával egy feszületre való byzanthi ízlésű, ólomból durván öntött Krisztus alak, egy IV-ik Béla király féle homorú rézpénz és egy Hennpel szerint a XVII-XVII. századból származó czigány által vésett sárgaréz-pecsétnyomó gyűrű került.
Bory Béla úr egy XVI. századbeli, Bánházán talált vadász kést,
Nájerszky Béla polgármester úr pedig egy Tokajban 28 méter mélységben talált őslény (valószínűleg rhinoceros tichorrbinus) sípcsontjának töredékét ajándékozták.
