Jósa 437
Adatok az egyeki őstelepről. Nyíregyháza , 1906 december 4 (litografált kézirat, rajzokkal, 4 lap)
Adatok az egyeki őstelepről
A Tisza Kálmán uralmának ideje előtt Szabolcsvármegyéhez tartozó Egyek község és a vasuti állomás között mintegy 60-100 holdnyi nyiri=homok területen, mely az agyagos környezetből néhány méternyire kiemelkedik, 1866 évben szőllőt kezdettek telepiteni, daczára annak, hogy azon időben a rigolirozás még divatban nem volt, tehát – a földnek felszínéhez közel, számos ősedényt találtak, melyek közül 1868 és 1870 évben Nagy Lajos, községi jegyző és Nagy István nevü nádudvari járási főszolgabiró urak hét darab ép ős cserépedényt juttattak keletkező muzeumunknak, az idén pedig Tóth Dezső egyeki gyógyszerész urtól 5, Petrovich Miklós egyeki kereskedő és vendéglős urtól, a ki sok tárgyat mentett meg a megsemmisüléstől 4, Csák Gyula káptalani uradalmi tisztartó urtól egy darabot kaptam, egyet pedig Geguss István r. k. tanító urral Pozman Lászlónak frissen rigolirozott földjén f. év Nov 8án összetöredezett és hiányos állapotban szedtünk fel (18. sz. ábra)
Ezen bronzkorszaki őstelep – nagyobbára urna temető – felett 1870 óta sírí csend uralkodott, míg azt szemfüles, kitűnő szimatu régésztudósunk, Lehóczky Tivadar barátom 1903 évben a nyomot ujból fel nem fedezte. - Három napot töltött Egyeken és körülbelől 200 darab bronzkorszaki edényt vitt haza Munkácsra, részint mint Petrovich Miklósnak gondosan megőrzött mintegy 60 darabból álló gyüjteményét, részint mint saját ásatásainak eredményét.
Lehóczky ezen kutatásának eredményét az Arch. Értesítő XXIIIik kötetének 365-374 lapján kimerítőn közölte és bebizonyította azt, hogy ez bronzkorszaki telep volt és hogy ottan azon időben a hullákat részint elégették, részint ép állapotban temették el. Ilyent azonban csak nyolczat talált. - Egynek ép fogú koponyáját és czombcsontját magával vitte, a melyek igen nagy termetű emberre vallanak, - kár, hogy közleményéhez csak hat edénynek fénykép után készült ábrája van csatolva, a melyek a díszítésnek szépségét nem eléggé tűntetik fel. A legtöbb edény részletesen le van ugyan irva, de a leirás, bármilyen remek legyen is az, nemcsak hogy fárasztó, de nem varázsolja elébünk híven a tárgynak képét.
Az ide mellékelt rajzok – mint ilyenek – rendkívül gyarlók ugyan, de az alakot, nagyságot, díszítést hívebben tüntetik fel, mint a legklasszikusabb leírás.
Az eddigi egyeki leleteknek legnagyobb része Lehóczkynál, a többi pedig Tóth Dezső, a tiszafüredi, debreczeni szabolcs muzeumok gyüjteményében van.
A kiváncsiság ördöge késztet azon kérésre, hogy azok, a kik egyeki leleteknek birtokában vannak és a kik mindnyéjan érdeklődünk, legyenek szívesek tárgyaiknak vázlatát muzeumunknak megküldeni, hogy az eddigi leletekben mindannyian gyönyörködhessünk.
Nem csak az edényeknek jellegzetes díszítése, de egy innen került töredéke is egy bronzkardnak, a bronzkorszakra vallanak.
Az egyeki értelmiségnek tájékoztatásával Lehóczky megállapította azt is, hogy nem csak az említett szőllőskert, hanem a községnek csaknem egész belterülete is bronzkorszaki temetkező=helyen fekszik.
Középeurópában a bronzkorszaki leletek legtöbbnyire sírokból kerülnek; nálunk pedig, daczára annak, hogy a területhez arányítva bronzleletekben a Nyír a leggazdagabb, sírleletünk ebből a korból nincs.
Eddig csak három helyen akadtunk bronzkorszaki sírleletre.
Gyulaháza mellett Liptay Bélának karászi birtokán egy 5 meter magas őshalomnak alján égetett embercsontok felé helyezve, két bronz=köpűsvésőt, két tőrt, egy harczicsákányt – melyekben a fanyélnek maradványai épek; egy bronztünek töredékét; kis nyitott végű, hengerded színarany fülbevalót, kendermagnyi arany gyöngyszemet, kréta betétes edénykének töredékeit találtuk. Berkeszen a Csonkásdűlőben Gróf Vay Gábor kurucz főispánunknak birtokán, egy félvékányi területen a trójaiakhoz és tordosiakhoz hasonló edénykéket, bronzkorszaki eszközök társaságában. Az edénykét körül egy kréta betétes volt és mindegyik égetett ember csontokat tartalmazott.
A harmadik bronzkorszaki – eddig ösmeret – temetkezési hely az egyeki nagy terjedelmü őstelep, de a hol bronzmelléklet nélküli bronzkorszaki csontvázas sírokra is akadtak.
Greguss István tanító ur társaságában Mikula György szőllőjében néhány lépésnyire a Pozman László földjétől, két munkással mintegy 60 ctm mélységben egy jókora billárdnyi területnek négy sarkában, a földnek sulya által ízre-porrá tört négy csücskös bronzkorszaki nagy cserép edényt találtunk, a melyeknek csak fenekén volt pár kávés kanálnyi égetett embercsont, a mi azt látszik bizonyítani, hogy a hullákat elégették, de a csontoknak nagy részét szétszórták.
Az egyikben (RAJZ) papír vékonyságu porlékony bronz lemezt találtak, a milyent kivétel nélkül mindenütt a Kr előtti évezredből, az u. n. La Tėne kultur periodusból származónak tartanak és a milyeneket majd minden muzeumban találunk. - Ezen lelet azt bizonyítja, hogy ezen ruhadíszítésre szánt tárgy már pár ezer évig volt Egyeken divatban egészen a La Tėne periódusig. Az ott lakó népek nem lettek más népek által kiírtva, hanem évezredekig békésen fejlődtek, és az agyagipart nagy tökélyre vitték.
Nyiregyháza 1906 Dec 4én
Dr Jósa András
